BMW X4 M Competition: 510 lóerő

BMW X4 M Competition: 510 lóerő

Az autóbarátok tudják, hogy a BMW igazi sportmodelljei a brutális M verziók. Modelltől függően durván 340–600 lóerősek. Csakhogy a bajorok rájöttek, hogy még ezeket a verdákat is lehet tovább vadítani; e célból kínálják hozzájuk a Competition nevű teljesítménynövelő és dizájncsomagot.

A mai teszt alanyát képező X4 terepkupé esetében például a „sima” M verzió 480, míg az M Competition 510 lóerős. Az utóbbit volt alkalmam egy hétig terelgetni, jobban mondva folyamatosan féken tartani…

Az X4-est nemrég frissítették, amikor is egyebek között új, karcsú hátsó lámpákát kapott; ezek vitathatatlanul enyhítettek valamit a farrész optikai masszivitásán. Mi azonban a látványban is felspécizett M verzióról beszélünk, elöl szénfekete rácsozatú vesékkel, késpengére emlékeztető sportos lökhárítóval, oldalról elegánsan színre fújt küszöbökkel, mutatós szarvakba kifutó tükörházakkal, na és a monumentális, elnézhetetlen 21 hüvelykes felnikkel.

Hátul pedig – nos, amennyit a lámpák szelídítettek a látványon, itt legalább annyit vadít rajta a kályhacsőnyi méretű négy kipufogóvég, a csomagtartófedélen végigfutó fekete légterelő, lejjebb pedig az ugyancsak fekete diffúzor.

A típusmegjelölés is más: míg a standard M verziónál két részre osztották, itt egyetlen attraktív blokkba tömörítették.

Megint csak az általánosságokkal kezdve: a középkonzol a vezető felé fordul, mint majd’ minden bömösben.

Hírdetés

Az automata váltó karja a legszebbek közül való, amit az autóipar valaha produkált.

Az iDrive rendszerre ugyanez vonatkozik, ami az ergonómiát illeti. Az élettér elöl gyakorlatilag korlátlan, hátul viszont kissé szűkös, mármint a verda méreteihez képest. A koffer viszont – ha egyáltalán érdekel valakit egy ilyen autóban – kellően tágas, és bővítésekor szép sima padlót kapunk. A többletek és a különbözőségek pedig: Kizárólag analóg megjelenítésű műszerfal, mint ahogy az egy telivér sportkocsiba illik.

Mellesleg: 330-ig kalibrált sebességmérővel. Fantasztikusan jó fogású, vastag bőrkormány. Parádés tartású és rendkívül jól mutató elülső M sportülések. Szintén M logót viselő fémpedálok. Az automata sportváltó szokásos fülein kívül két további, „M” megjelölésű piros váltófül a kormányon; funkciójukról még lesz szó. Külön gomb a kipufogórendszer hangjának megváltoztatására Mindezeken kívül esetleg még olyasmik említhetők érdemben a tesztautó szereltségéből, mint a háromzónás légkondi vagy a 600 wattos, 16 hangszórós Harman Kardon hifi.

Ebben a fejezetben csakis a felpiszkálással elért 510 lóerő viheti a prímet, amelyhez gőzmozdony nagyságrendű nyomaték társul. Az eredmény: 4 másodperces százas sprint és leszabályozatlanul 285 km/órás végsebesség.

Versenyautós értékekről beszélünk, hölgyeim és uraim, és a vezetőnek pont ilyen élményben van része. Pláne, ha felpiszkál minden felpiszkálhatót, mármint SPORT+ rezsimbe állít motort, váltót, futóművet, kormányzást, 4×4-es hajtást, menetstabilizátort. Két kiválasztott kombinációt el is menthet; ezeket a már említett piros fülekkel hívhatja le menet közben. S mint már szintén említettük: sportrezsimekben megváltozik a motorhang is. Kábé olyanra, hogy egy brutálisabb gázadáskor 100 méteres körzetben garantáltan mindenki felkapja rá a fejét. Mellesleg, az automata sportváltó egy ilyen gázadásra szemvillanás alatt visszasorol 8-asból akár 3-asba… A biztonságos ámokfutásról pedig elsősorban a 4×4-es hajtás és az aktív M differenciálmű gondoskodik, mert itt a hagyományos vezetéstámogató rendszerekről nincs sok értelme beszélni.

A fogyasztást viszont nem kerülhetjük meg, és mit szépítsük: 11 liter alá kerülni gyakorlatilag lehetetlenség: Vagy csak olyan vezetéssel, amellyel porig alázzuk ezt az autót. De talán nem mondunk újat azzal, hogy a BMW M verzióit nem ökovezetésre találták ki…


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »