Alig pár hét leforgása alatt 2 puttonyos modellt is volt alkalmam tesztelni a patinás bajor gyártótól. Az 530d és a 330e Touring között nemcsak a kategóriabeli hovatartozás jelentett számottevő különbséget, hanem az erőforrásaik is: a klasszikus dízel, illetve a plug-in hibrid technika.
Most tehát az utóbbi részletesebb bemutatása következik, a szokásos egyhetes teszt tapasztalatai alapján.
Nyúlánk, arányos kombi áll előttünk, sportosan hosszú motorháztetővel és dinamikus ívben ereszkedő hátsó oszlopokkal. Ezt a szériát még a frissítés után sem érte el a BMW vesefelfújási őrülete, magyarán az orr-rész is diszkrét, visszafogott látványt nyújt. A szép hullámvonalakkal megrajzolt lámpák szintén ezt az érzést erősítik. A méretek is rendben vannak, sőt a 4,7 méteres hosszúság egyenesen tiszteletet parancsol: két évtizede ez még egy 5-ös Touring nagyságrendje volt.
Ja, és a tesztautó M sportcsomaggal volt felszerelve, amelynek külső elemei a négydugattyús piros féknyergek, a 18 colos „M” alufelnik és a pengésebb elülső lökhárító. A villamosítás ismérvei pedig a zöld rendszám, a típusjelzés „e” betűje, a bal első sárhányóra telepített lévő töltőnyílás és a bedeszkázott hűtőrács.
Itt egyértelműen a tesztautó világosbarna bőrkárpitozása volt a legszebb látvány, amelyet hatásosan egészítettek ki az M csomag belső dekórelemei (sportos elülső ülések, bőrbevonatú, vastag kormány, antracit tetőkárpit).
A középkonzol és a műszerfal jobb oldalának berakásait viszont túl csillivillinek találtam; matt kivitelben jobban mutatnának. Az iDrive rendszer a tőle megszokott komfortot hozza az információs rendszer kezelésében, amelynek legegzotikusabb kínálata az illatok, színek és hangulat-háttérmuzsika megválasztásának lehetősége.
A műszerfal teljes egészében digitális, és számtalan információt képes megjeleníteni, pl. a motor pillanatnyi erőfelhasználát is. A láblendítésre nyíló koffer alapméretéből 90 litert elvitt a hibrid technika, de így is maradt több mint négyszáz.
A plug-in hibrid hajtás összetevői: 184 lóerős benzinmotor, 83 kW-os (113 LE) villanymotor, 11,15 kWh nettó kapacitású akkumulátor, nyolcgangos automata váltó (a tesztautóban sportos Steptronic kivitelben). Az autóhoz 3,7 és 2,3 kW-os (háztartási konnektorba dugható) töltőkábel jár; előbbivel nagyjából 3 és fél, az utóbbival 5 óra alatt durrantható tele a nullára lemerült aksi.
A tisztán elektromos hatótávolság ilyenkor optimális körülmények között (ECO rezsim, túlnyomórészt városi forgalom) meghaladhatja az 50 kilométert. Ebből az adatból, plusz a benzintank mindössze 40 literes űrméretéből önként adódik, hogyan lehet a leggazdaságosabban közlekedni ezzel a verdával: úgy, ha telitöltött aksival indulva naponta max. 60-65 km közül autózunk, és nem jelent problémát a napi 4-5 órás töltés. E távolságon belül ugyanis 80-90%-ban elektromosan haladunk, nagyjából 2 l/100 km-es benzin-, és 16-19 kWh/100 km-es áramfogyasztással.
Ha pedig hosszabb utat kell abszolválnunk országúti vagy sztrádatempóban, a villanymotor az aksi első lemerülése után is be tud segíteni, éspedig a kiválasztott rezsim függvényében; ezektől függ ugyanis a rekuperáció mértéke. Egy szó mint száz, az ilyen utakon is simán elérhető egy 8 liter alatti átlagfogyasztás. S ha már a menetmódoknál tartunk, van egy ADAPTIVE nevű is, amely a navigációval együttműködve ajánlja fel a leggazdaságosabban abszolválható útszakaszokat. Az egész fejlett hibrid rendszer tökéletes kijelzéssel párosul, amelyben minden lényeges adatáról áttekinthető és világosan értelmezhető információkat kapunk.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
