Őrült mérkőzésekkel folytatódott a Bajnokok Ligája, amelynek első két negyeddöntője hihetetlen eredményeket hozott. Egy hete gyakorlatilag a mennyekbe emeltük és az egekig magasztaltuk a Real Madridot és Karim Benzemát, de a spanyolországi visszavágó 75. percében kicsit szégyenkezve néztük a tévét, hogy bizony itt mégis a Chelsea lehet a továbbjutó.
Így utólag mondhatjuk azt is, hogy a két csapat a végletek között mozgott: egy hete a Stamford Bridge-en az angolok túl visszafogottan futballoztak, a Real pedig egy szenzációs napot kifogó, mesterhármast jegyző Benzema vezérletével megérdemelten nyert 3–1-re. A keddi visszavágó ellentétes előjellel hasonlót mutatott: a hazaiak betliztek, a vendégek sziporkáztak.
A Chelsea két nagy hazai vereség után a hétvégén 6–0-ra kiütötte a Southamptont, így lelkileg feltöltődve utazott el a visszavágóra, és pillanatok alatt felismerte, hogy az ellenfél annyira nem harap, hogy bizony megfogható. A 15. percben Mason Mount meg is szerezte a vezetést, és onnantól kezdve az angolok átvették az irányítást. Olyannyira, hogy a második félidő elején a balbekk Antonio Rüdiger fejesgóljával már hosszabbításra (0–2), a 75. percben Timo Werner pimaszul elegáns góljával továbbjutásra álltak (0–3).
És akkor még nem beszéltünk Marcos Alonso VAR által kezezés miatt érvénytelenített góljáról – igaz, Benzema kapufájáról sem. A teljesen indiszponált hazaiak szerencséjére egy Chelsea-hiba elég volt ahhoz, hogy a cserejátékos Rodrygo szépítsen (1–3), a kétszer 15 perces hosszabbítás elején pedig jött Benzema, aki eldöntötte a továbbjutást (2–3).
Carlo Ancelotti, a Real mestere elismerte, hogy csapata szenvedett, de a szurkolók hathatós segítségével mégis eljutott az elődöntőig. „Küzdöttünk és azt éreztem, 0–2 után lélektanilag kicsit összeestünk. De ennek a stadionnak a varázsa segít, hogy sohase adjuk meg magunkat. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ezzel a csapattal, ha szenvedve is, de az elődöntőig jutottam. De minél többet szenvedünk, annál boldogabb vagyok.”
Kollégájában, Thomas Tuchelben a büszkeség és a csalódottság érzése keveredett. „Nem érdemeltük meg, hogy kiessünk, de két hiba, egy meg nem adott gól mégis ezt eredményezte. Fantasztikus mérkőzést játszottunk, négy gólt rúgtunk, és nagy lehetőségeink voltak újabb találatokra. Azonban sajnos a döntő pillanatokban hibáztunk. Megérdemeltük volna a továbbjutást, de a szerencse nem a mi oldalunkon állt.”
A német szakember nehezményezte, hogy amikor a mérkőzés végén gratulálni ment Ancelottihoz, akkor az olasz edzőt éppen a nevetgélő Szymon Marciniak játékvezetővel találta. „Szerintem ez nagyon-nagyon rossz időzítés volt, és ezt meg is mondtam a bírónak. Azt is, hogy rendkívül csalódott vagyok, amiért nem nézte meg az elvett gólunk felvételét, és rábízta a döntést valakire, aki egy szobában üldögél.”
Amíg Madridban120 percen át nyüstölték egymást a felek, Münchenben 90+4 perc is elég volt ahhoz, hogy egy álommal szegényebbek legyenek a hazaiak. A Bayern egy hete nagyon gyengén futballozott, így még örülhetett is annak, hogy csupán egygólos vereséget szenvedett a Villarrealtól. A visszavágón mindenki sima továbbjutást várt, azonban Unai Emery valamit nagyon tudhat, mert úgy összerakta csapatát, hogy a párharcban sohasem állt kiesésre.
Az első félidő teszetoszaságát követően Robert Lewandowski ugyan megszerezte a vezetést a németeknek, de onnantól kezdve minden helyzet kimaradt. Aztán a 88. percben egy kósza kontra végén Samuel Chukwueze elintézte a spanyol továbbjutást.
A Villarreal 2–1-es összesítéssel jutott tovább és 2006 óta először került a BL legjobb négy csapata közé. Emery érthetően boldog volt, de azt mondta, hogy játékosai többet érdemelnek annál, amit a sajtó ír róluk. „Nem azért vagyunk a négy között, mert cukik vagyunk és egy szép kisvárosból érkeztünk, hanem, mert megdolgoztunk érte. A legkritikusabb pillanat az volt, amikor gólt kaptunk, hiszen, amikor a Bayern gólt szerez, kettőt vagy hármat még hozzátesz. De mi alázatosak voltunk, megérdemeltük a továbbjutást” – mondta.
Hogy mi lesz Julian Nagelsmann sorsa, jó kérdés. Persze az állása nincs veszélyben, de azért az, hogy két éve Hansi Flickkel még hat trófeát (!) szerzett a klub, most pedig be kell érnie a Bundesliga-címmel (öt forduló alatt kilenc pont előnyt csak nem ad le), elég nagy visszaesés.
„Az első meccs kulcsfontosságú volt, ott nem voltunk elég jók. Ezen a visszavágón az utóbbi hetek egyik legjobb teljesítményét nyújtottuk, már az elejétől kezdve nagy intenzitással futballoztunk. De nehéz helyzeteket kialakítani egy ilyen mélyen védekező ellenféllel szemben” – vélte Nagelsmann.
Arra a kérdésre, hogy most Münchenben biztosan alaposan átértékelik a szezont, kijelentette: „Nem félek. Vannak rosszabb dolgok is a világon.”
A NAP JÁTÉKOSA
Bár Madridban ötgólos, hosszabbításos thriller volt, mégis a müncheni mérkőzésről választottunk hőst. A 23-szoros nigériai válogatott Samuel Chukwueze ugyancsak a 84. percben lépett pályára, de ő szerezte a Villarreal továbbjutást érő egyenlítő találatát. A 22 éves játékos a szezonban 29 tétmérkőzés alatt hat gólt szerzett, de ennél fontosabbat talán még soha.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
