Bizalmatlanság és félelem Körmenden

Bizalmatlanság és félelem Körmenden

Tízszemélyes sátrakban szállásolják el a körmendi migránstábor lakóit, akik közül némelyek az ellátás minőségére, mások a helyiek távolságtartó és bizalmatlan magatartására panaszkodnak. A város élete megváltozott, önvédelmi eszközökkel felszerelt körmendiek, rengeteg rendőr, a boltokban dress code.

Nem hiányoztak nekünk, az biztos – mondja a Körmendre telepített migránsokról sommásan egy királykék melegítőbe bújt idős férfi a menekülttábor szomszédságában. Amikor a közelmúltban lezajlott, nagy vitát kiváltó incidensről kérdezzük, csak annyit mond, látott ezt is, azt is a tévében, de hogy mi történt, azt nem tudja. Valóban nehéz eligazodni: először az ATV írt arról csütörtökön, hogy a migránsok bámulták a szomszédos sportcsarnokban edző kézilabdáslányokat, majd be is törték a sátortáborral szomszédos létesítmény ablakát. Vas megye rendőrfőkapitánya, Tiborcz János rendkívüli sajtótájékoztatót tartott és közleményt adott ki, amelyben cáfolta mindezt. Majd a város kormánypárti polgármestere minősítette rémhírnek a tudósítást. Lázár János kancelláriaminiszter ugyanezen a napon már a kézilabdáslányokat molesztáló bevándorlókról beszélt. Ezután el is tűnt a rendőrség hivatalos weboldaláról Tiborcz János közleménye. Orbán Viktor kormányfő pedig a szükséges intézkedések azonnali megtételére kérte Pintér Sándor belügyminisztert.

Valószínűleg ennek is köszönhetően tapasztalható erős rendőri jelenlét a városban: a 11 ezres Körmenden szinte minden sarkon rendőrautó áll, a legtöbbjük hátsó ülésén terepszínbe bújt katonák ülnek. A migránsok gazzal benőtt sátortáborát azonban egy civil biztonsági szolgálat őrzi. Maga a tábor tízszemélyes sátrakból áll, a ponyvák szegélyére árvízkor használatos homokzsákokat tettek, hogy ne fújja fel őket a szél. A szóban forgó tornaterem ablakai elé kordonokat helyeztek. Az őrök nem beszélnek angolul, de valahogy azért tudnak kommunikálni a menekültekkel. Nekünk azonban nem nyilatkozhatnak, így aztán a migránsokat kezdjük kérdezni.

Egy háromfős iráni csoport jön ki éppen, kezükben tea és nápolyi. Kérdeznénk őket, de csak két szót tudnak angolul: Germany, yes. A ghánai Richmonddal nagyobb szerencsénk van. Amilyen komótosan bandukol ki a papucsában, olyan vehemensen kezd magyarázni a 24 éves srác. Legnagyobb baja, hogy nem érti, mit keres itt, vissza akar menni Bicskére, ahol „minőségi ételt kapott”, és nem volt olyan hideg, mint itt. Zavarja az is, hogy ha elmegy a közeli Tescóba, a helyiek megbámulják, vagy távolabb lépnek tőle. Az afganisztáni Mehjar feldúltan, gesztikulálva jön ki a rácsok elé. Neki az a problémája, hogy nincs világítás, ezért éjszaka koromsötét van, de a helyiekről ő nem tud semmi rosszat mondani. Elmondása szerint mindennap jön egy busz Vámosszabadiból vagy Bicskéről, és így szerinte mindennap negyven-ötven fővel többen lesznek.

Nem messze a tábortól, egy panelház előtt dohányzó fiatal párt kérdezünk a migránsokról, ám ők sem tudják, hogy mi történt a sportcsarnoknál. Amikor a felvásárolt gázspray-kről kérdezzük őket – megírtuk, hogy a környéken az utóbbi időben nőtt az önvédelmi eszköz iránti kereslet –, a fiú hamiskás mosollyal a szája szegletében elárulja, hogy ő is vett már spray-t, baseballütőt és viperát. Kérdésünkre kérdéssel reagál. – Miért, te itt mernéd hagyni a barátnődet ezek között? Mert az hatalmas kamu, hogy éjszaka nem jöhetnek ki! – nyilatkozza. Hozzáteszi, az autóban járőröző rendőrök helyett ötösével sétáló rendészeti szakközépiskolásokat szeretne látni, mert ők biztos meghallanák, ha segítségért kiabál valaki.

Kívánsága hamarosan teljesül is, a közeli Tescóba nem sokkal később az apostolok lován térnek be a rendfenntartók. Fél szemmel megnézik maguknak a padon ücsörgő palesztin férfiakat, akik az egyenruhások láttán a „problem” szót kezdik ismételgetni. Odabent a menekültek miatt bevezetett dress code-ról kérdezzük az egyik pénztárost. Név nélkül sem szeretne nyilatkozni, sőt még azt sem szeretné megmondani, igaz-e a hír, vagy sem. Máshonnan aztán megtudjuk, hogy a hír igaz, a célja pedig az incidensek megelőzése. – Most nyugodtak, nincs velük gond, jönnek, pénzt váltanak, ruhát vesznek, meg telefonkártyát, fizetnek, aztán mennek. De ki tudja, mi lesz itt, ha majd háromszázan lesznek? – mondja a hipermarket egy másik dolgozója.

Egy, a tábor közelében lakó és ott bicikliző lány szavaiban is érzékelhető az aggodalom. Szerinte a migránsok nagyon félnek, a városban például állítása szerint rá sem mernek nézni a körmendiekre. De fordítva is igaz mindez. – Azt senki nem tudja, mi történt a sportcsarnoknál, úgyhogy most mindenki attól fél, hogy mi lesz – mondja, majd elbiciklizik egy közeli vendéglő felé, ahol a földön ülve söröznek a menekültek, velük szemben pedig három rendőrautó áll.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »