Bíró Attila: Ebből a vereségből van mit okulnunk

Bíró Attila: Ebből a vereségből van mit okulnunk

Drámai körülmények között bukta el a bronzérmet a női vízilabda-válogatott: az oroszok egy másodperccel a mérkőzés vége előtt egyenlítettek (12-12), majd az ötmétereseket hibátlanul lőtték, Kisteleki Hanna azonban a hetedik körben hibázott. Ezzel, akárcsak Pekingben és Londonban, ismét a negyedik helyen végzett a magyar csapat. Bíró Attila szövetségi kapitány a vegyes zónában válaszolt a médiumok, köztük a Magyar Nemzet kérdéseire.

A TELJES RIÓI MAGYAR PROGRAM, KATTINTSON!

– Mi hiányzott a leginkább ebből a meccsből a sikerhez?
– Az emberhátrányos helyzetekben a rossz kéz oldalukon nem tudtuk semlegesíteni Nagyezsda Glizsinát, pedig készültünk rá. Úgy látom, ezen ment el a meccs, ha őt egy-két gólon tartjuk, akkor nyerünk. Persze, mondhatjuk, hogy így is zsebben volt mérkőzés, egy másodpercen múlott, de nem jutottunk volna el ilyen izgalmas befejezéshez, ha azt a feladatot megoldjuk.

– Meglepte önöket valamivel Glizsina?
– Nem. Bár nem volt ott az Európa-bajnokságon, az oroszoknak nagyon sok meccsét megnéztük, kielemeztük az ő játékát is. Egyszerűen nem értünk ki rá, amikor mégis, megoldottuk a védekezést, de többször kellett volna.

– Mi történt a végén?
– Az, hogy Czigány Dóra két jó megoldás közül választhatott volna, ám ő egy harmadik mellett döntött. A cél az volt, hogy játsszuk ki a támadóidőt emberelőnyben, a végén lőhetett vagy eldobhatta volna a labdát a semleges sarokba, és akkor az ellenfél lassabban ér fel, valamint rendezett védelemmel találja magát szemben. Ő ehelyett középre passzolt, ahol elveszítettük a labdát, és az oroszok lefordulhattak. Ennek ellenére nem fogom rá a vereséget, ő még túl fiatal, túl kevés ilyen kiélezett meccset játszott, nagyobb gond volt az, amiről az előző válaszomban beszéltem.

– Az ötmétereseknél mennyire tudja befolyásolni az eseményeket?
– Azzal, amit meg is tettem, kétszer is cseréltem a kapust. Hét lövést kaptunk, ezekből egyet illett volna megfogni, tehát az amúgy kiváló kapusaink sem álltak a helyzet magaslatán. A kapusedzőnk talán segíthetett volna valamit, bár előre felkészítette a kapusokat erre a helyzetre, ám őt elküldték a kispadról, így nem lehetett ott.

– Hogyan fest ön szerint a csapat mérlege?
– Természetesen fáj, hogy nem szereztünk érmet, de az azért jó, hogy benne vagyunk a legjobb négyben, továbbra is a világ élmezőnyébe tartozunk. Ez az érem pedig az utolsó másodpercben csúszott ki a kezünkből, ebből tanulnunk kell, van mit okulnunk az olimpiai szereplésből. Az oroszok nem érdemtelenül nyertek, mert a lefújás pillanatáig hittek az egyenlítésben, és harcoltak is érte. Nagyon sajnálom a lányokat, mert rengeteget dolgoztunk azért, hogy idáig eljussunk, a meccs második félidejében pedig olykor remek játékkal fordították meg az eredményt.

– Az oroszok másodedzője szerint a magyaroknak a döntőben lenne a helyük. Erről mi a véleménye?

– Tényleg ott lehetnénk, de ebben a gondolatmenetben túl sok a ha. Ha a spanyolok ellen hozzuk a mérkőzést, akkor az elődöntőben nem az Egyesült Államokat kapjuk, ugyanakkor éppen az oroszok ellen elődöntőztünk volna, akiket most nem vertünk meg, szóval ezen kár már gondolkodni, a lényeg az, hogy sajnos nem nyertünk érmet. Az első négyhez tegyük hozzá a spanyolokat és az ausztrálokat, szerintem ebből a hat csapatból mindenki le tud győzni mindenkit. Most azon kell majd dolgozni, hogy a most látott hibákat a jövőben ne kövessük el, és jövőre, a budapesti világbajnokságon biztosan éremmel végezzünk.

– Mit mond a lányoknak, amikor először együtt lesznek ma?
– Azt, hogy emelt fejjel utazhatunk haza, és ha tanulunk az itt történtekből, például azt, hogy egy-két másodperccel a vége előtt nem szabad kikapni, akkor lesznek boldog napjaink.

– Nehezen erőlteti magára a nyugalmat?
– Nem erőltetem, hiszen a történteket visszacsinálni nem tudom, bármennyire szeretném is. Ha nem tettünk volna meg mindent a lányokkal és a stáb tagjaival a sikeresebb szereplésért, akkor talán másként éreznék, de nem tudok semmit sem mondani, amit utólag már másként tennék.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »