Biankó csekket állított ki az új ukrán kormánynak a KMKSZ

Csütörtöktől új kormányfője van Ukrajnának. Washington már nem tudta tovább megtartani inogó székében kedvencét, Arszenyij Jacenyukot, így a parlament elfogadta lemondását, és helyére Volodomir Hrojszmant választotta meg. Az új kormánytól a kárpátaljai magyarok érdemi pozitív változásra aligha számíthatnak – pláne, hogy egyetlen képviselőjük feltétel nélkül szavazta meg az új miniszterelnököt.

Jacenyuk és pártja népszerűsége már tavaly év végén a statisztikailag mérhetetlen tartományba süllyedt, s a sajtó hónapokon át találgatta, mikor engedi el a kezét Porosenkó elnök – vagy még inkább az Egyesült Államok. Kijevben ugyanis nyílt titok, hogy a volt kormányfő az Ukrajna gyarmatosításának demokratizálásának projektjét kezében tartó Joe Biden alelnök személyes favoritja, s így nehezen nyugodott bele a vezéráldozatba. Közben a kormány egyik válságból a másikba bukdácsolt. Februárban vette a kalapját a két éve nagybetűs Nyugatos Reformerként beharangozott litván származású Ajvarasz Abromavicsusz, pár héttel később pedig kilépett a koalícióból a Julija Timosenko vezette Batykovcsina (Haza), majd a Szamopomics (Önsegély) párt is. Ezzel megszűnt a kormánytöbbség, s Jaecenyuk csak azért nem bukott meg, mert a bizalmatlansági szavazáskor számos képviselő hirtelen „eltűnt” az üléstremből, így nem jött össze elég voks a leváltásához. A haladék azonban csak áprlis 12-ig tartott. Jacenyuk eddigre végképp belátta (vagy inkább meggyőzték róla): vége a dalnak

A helyére lépő Hrojszman azonban minden bizonnyal szintén nem fog sok fejfájást okozni Washingtonnak. A zsidó származását nyíltan vállaló politikust a legelkötelezettebb atlantisták közé sorolják az ukrán közéletben. Megválasztása azonban messze nem ment simán. A koalíció továbbra is csak Porosenko és Jacenyuk pártjából áll, nekik pedig

nincs többségük.

Jobb, ha van, mint, ha nincs

Végül a 450 fős törvényhozásban sikerült összelapátolni 257 voksot. Köztük az egyeten magyar képviselő, Brenzovics László szavatát is. A politikus az Alfahírnek azt mondta, azért döntött az új miniszterelnök támogatása mellett, mert

„még mindig jobb, ha van kormány, mintha nem lenne”.

Hozzátette: a kormányalakítás kudarca valószínűleg előrehozott választásokat vont volna maga után, azt pedig „az ország jelenlegi válságos helyzetében” semmiképp sem tartotta volna jó megoldásnak. A politikus bizakódva tekint az új kormányfő működése elé. Emlékeztett: Hrojszman a regionális ügyekért felelős miniszterként korábban a decentralizáció, a különböző régiók nagyobb önállóságának híve volt.

Brenzovics szerint most

nem volt aktuális,

, hogy a kárpátaljai magyarság ügyében elvárásokat, vagy feltétleket támasszon.

Holott azét lett volna mit kérni – és számonkérni is. A 2014 május elején, Porosenkóval köttetett választási megállapodásból ugyanis a KMKSZ elnökének parlamenti helyén kívül lényegében semmi sem valósult meg. Nem történt érdemi előremozdulás sem a nyelvi jogok, sem a magyar oktatás, sem az önálló magyar választókerület ügyében. De azóta is klsik az elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatása, vagy a gulágra hurcolt ártatlanok tízetreinek rehabilitálása is.

Autonómia-szkander Kárpátalján

Épp az elmúlt hetekben izzott fel a levegő Kárpátalján az autonómia ügyében is. A megyei tanács április 5-én megszavazott egy beadványt az államfőnek, a kormányfőnek és a házelnöknek címezve, melyben nagyobb önállóságot kérne a régiónak, figyelmeztetve a kormányprogramban megígért decentralizáció elmaradásra. A dokumentum hivatkozik az 1991-es helyi népszavazásra is, amikor a régió urnákhoz járult polgárainak 78%-a támogatta a kárpátaljai „különleges önkormányzati terület” létrehozását, Beregszász környékén pedig 81% voksolt a Beregszászi Magyar Autonóm Körzet felállítására. Ám ezekre azóta is hiába várnak a kárpátaljaiak. Hennagyij Moszkal kormányzó akkor még lelkesen helyeselt, ám valószínűleg kapott néhány útba igazító telefonhívást Kijevből, mert egy héttel később már egyértelműen elutasította a kezdeményezést. Sőt, kezdeményezte a 25 esztendővel ezelőtti referendum megsemmisítését is, hirtelen felfedezve annak annak „alkotmányellenes” jellegét. Ez egyébként meglehetősen vicces jogi eljárásnak ígérkezik, hiszen a annak idején a szavazólapon szerepelt egy harmadik kérdés is, amely Ukrajna függetlenségéről, és a Szovjetunóból való kiválásáról szólt.

A kárpátaljai magyarság egyetlen kijevi képviselője mindenesetre ebben a helyzetben sem érezte aktuálisnak, hogy

egy szorult helyzetben levő kormánytól, egy sorsdöntő, és meglehetősen bizonytalan kimenetlő szavazás előtt kérjen valamit a voksáért cserébe.

Odaadta bizalomból.

Ha Volodomir Hrojszman valóban a régiók nagyobb önállóságának és a decentralizciónak az őszinte híve, az tényleg biztató. Ám hol lenne aktuálisabb a Leninnek tulajdonított bölcsesség, mint  éppen a posztszovjet politikában:

„A bizalom jó, a számonkérés még jobb”

Ám ez ezúttal is – mint már oly sokszor az elmút negyed évszázadban – elmaradt.
 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »