Beszélgetés a magyar segítséggel működő pakisztáni Szociális Központ vezetőjével

Beszélgetés a magyar segítséggel működő pakisztáni Szociális Központ vezetőjével

Augusztus végén Magyarországon járt Poulien Samsoon, annak a pakisztáni Szociális Központnak a vezetője, amelyet jelentős mértékben magyar adakozók is támogatnak. A Fokoláre Mozgalom Új Város online magazinjában megjelent interjúban mesélt a szegények körében végzett munkájukról, az ottaniak életéről, a személyes motivációjáról és reményeiről.

A mélyszegénységben élő családokkal való munkát 30 évvel ezelőtt kezdte el egy belga ferences szerzetes, ezt folytatja ma a szóban forgó szociális központ. 2017-ben egy ott dolgozó magyar fokolarina kereste meg a magyarországi közösséget, hogy tudnának-e anyagi segítséget nyújtani. Az egyszeri alkalomnak indult gyűjtés végül nem állt meg, hanem folytatódik tanévről tanévre.

– Több alkalommal írtunk már arról, hogy mi motiválja magyarországi adakozókat és a szervezőket, hogy pakisztáni szegénysorsú gyermekek iskoláztatását támogassák. Most tőled kérdezem, hogy számodra mit jelent ez a történet?

– Mindenekelőtt köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatok valamit a pakisztáni Szociális Központ életéről. Számunkra nagyon sokat jelent a magyarok támogatása, mert nemcsak anyagi segítségben részesülünk, hanem minden adakozó részéről szeretetet kapunk. Biztosak vagyunk abban, hogy minden adomány mögött komoly áldozat és lemondás van. A hozzánk járó gyerekek és családjaik barakkokban, sátrakban, ivóvíz nélkül élnek, a gyerekek pedig nem járnak iskolába. Több mint 500 családról beszélek, akiknek egy kis részével törődünk és vállaljuk gyermekeik nevelését. Az a feladatunk, hogy segítsük a szülőket, ne engedjék meg gyermekeiknek az utcai lődörgést, az értelmetlen időtöltést.

– Hogyan kell elképzelnünk a központ anyagi forrásait? Vannak más támogatók is?

– Alapvető fontosságú a magyarok segítsége, de remélem az idővel lesznek mások is. Mi is folyamatosan keresünk anyagi forrásokat. Eddig is voltak már olyanok, akik személyesen vagy mint közösség adtak kisebb-nagyobb összegeket, aminek nagyon örülünk.

– Kérlek beszélj a központ életéről! Hány gyermekkel foglalkoztok? Hogyan néz ki egy átlagos nap?

– Központunk a hindukkal kezdett el foglalkozni, közöttük is a bagrikkal, akik a társadalom legaljának számítanak, kaszton kívüliek. Időközben jöttek közénk keresztény és muszlim gyerekek is. Jelenleg a keresztények vannak nagyobb létszámban. Alapvető célunk az, hogy a gyerekeket emberségre neveljük, amit szeretettel, békében és harmóniában igyekszünk tenni. Két csoportra osztottuk őket. Az első csoporttal fél 9-től foglalkozunk fél 1-ig, a másodikkal 1-től délután 5-ig. Az első csoporttal három diplomás tanítónő törődik, körülbelül ötvenen vannak, 4-től 8 évesekig. Olyan alapképzést kapnak, ami egyfajta iskolaelőkészítő. Ez teszi lehetővé, hogy majd beiskolázzuk őket. A második csoportban lévő gyerekek már iskolások és iskola után jönnek hozzánk a központba, ahol először ebédet kapnak, délután pedig segítünk nekik a házi feladatok megoldásában. Azért, hogy a gyerekek majd tovább tudjanak tanulni, segítünk nekik megszerezni a személyazonossági igazolványukat, születési anyakönyvi kivonatukat és más dokumentumokat, mert korábban ilyenekkel egyáltalán nem rendelkeztek. Rendezünk a gyerekeknek sportnapokat, kirándulásokat, elmegyünk velük a helytörténeti múzeumba, együtt piknikezünk.

Hírdetés

– Milyen kihívásokkal kell jelenleg szembenéznetek? Milyen nehézségeitek vannak?

– Miután a gyerekeket beiskoláztuk a legnagyobb kihívás, hogy kifizessünk minden költséget, vagyis a tandíjat, a könyveket, az egyenruhát és a gyermek háziorvos díját. Lassanként magunkra tudjuk vállalni a családok problémáinak egy részét, például valamit az egészségügyi költségekből. A legnagyobb nehézséget az jelenti, amikor néhány tanuló, akik jó eredményeket értek el, és komolyan vették a tanulást, teljesen váratlanul abbahagynak mindent, vagy családjukkal elköltöznek egy másik városba. Az is előfordul, hogy maguk a szülők gondolják azt, hogy gyermekeik tanulmányaik során már eljutottak arra szintre, hogy elmehetnek dolgozni és inkább pénzt keressenek. Számunkra ezek a helyzetek sok fájdalmat okoznak és csalódást is jelentenek.

– Mi az, ami sikert jelent neked és kollégáidnak? Lehet azt mondani, hogy a központ sikeres?

– Büszkék vagyunk arra, amikor látjuk gyerekeink előmenetelét. Két tanulónk eljutott a 12. osztályba és már az egyetemi tanulmányaikra készülnek. Az egyik diplomás ápoló lesz majd, másik két gyerekünk pedig továbbtanul és emellett szakmát is elsajátít. A gyerekek nagyon hálásak a központnak azért, hogy végre megvalósíthatják álmaikat.

Diwali ünnepség hindu gyerekekkel, 2021. Poulien balról a második.

Különböző programokat szervezünk: együtt ünnepeljük meg a karácsonyt, de az Eid Milan elnevezésű muszlim ünnepet és a hinduk ünnepét, a Dewalit is megüljük. Ezek a legszebb pillanatok, mert megismerjük és tiszteletben tartjuk egymás vallását. Rendszeresen találkozunk a szülőkkel, akik boldogok, mert látják, hogyan haladnak előre gyermekeik és egyre jobban együttműködnek velünk. Korábban nem így volt, mert a szülőknek inkább elvárásaik voltak felénk; most már ők is hozzájárulnak a költségekhez, akkor is, ha egy egészen kicsi összeggel.

Tóth Judit interjúja teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás és fotó: Új Város online

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »