Béres Alexandra: Csodavárás helyett a belső motiváció a kulcs

Béres Alexandra: Csodavárás helyett a belső motiváció a kulcs

Nem hiszek abban, hogy külső hatásra bármilyen változást el lehetne érni, azért nekünk kell tenni – vallja Béres Alexandra, aki bár sikeres üzletasszony, sosem tekint akként magára, ma is a sport a természetes közege.

M.M.: Igaz, hogy José Mourinho felkérte, legyen a Manchester United erőnléti edzője?

B. A.: Nem egészen, de ezek szerint látta a képet az Instagram-oldalamon. A férjem, Krisztián régóta a Unitednek szurkol, a Chelsea elleni meccsre látogattunk el Manchesterbe, az Old Traffordra. Megszerettem a focit az elmúlt években.

Ha már az Instagram. Milyen szerepet tölt be a közösségi média az életében?

Nélkülözhetetlen a használata egy ismert embernél, hiszen a vállalatok is mérlegelik, ha meghívnak, hogy mekkora elérést generálhatok az adott eseménnyel. A Facebookon leginkább mozgással és táplálkozással kapcsolatos szakcikkeket osztok meg, illetve azokat a rendezvényeket mutatom be, amelyeken megjelenek. Itt a személyes tartalom elenyésző, arra ott van az Instagram, de nem törekszem arra, hogy tökéletesnek láttassam magam, inkább a hétköznapi élet egy-egy humoros, emberi oldalából mutatok meg néhány pillanatot.

Hogyan kezdődött a sportpályafutása?

Három sportágban is eljutottam a válogatott szintig, ritmikus gimnasztikában, fitneszben és curlingben. A szüleim ötévesen vittek le a tornaterembe, mert nagy pocakú kislány voltam. Annyira megszerettem a ritmikus gimnasztikát, hogy hamar versenyszerűen kezdtem el űzni, ez hattól egészen 18 éves koromig tartott. Aztán jött a fitnesz, amelyben világ- és Európa-bajnok is voltam, úttörőnek számítottam, hiszen a kilencvenes évek közepén a sportág igencsak gyerekcipőben járt idehaza. A curling pedig még inkább rétegsport, de itt is tíz éven át, 2011-ig voltam a válogatott tagja. Az volt a legcsodálatosabb, hogy a sebészorvos édesapám és a fejlesztő analitikus édesanyám nem erőltette, hogy az ő példájukat kövessem, az örömömet látva hagyták, hogy a sportban bontakozzam ki, így iskolában is a Testnevelési Egyetemre vezetett az utam.

Melyek voltak az első jelei annak, hogy mindebből üzleti vállalkozás is felépülhet?

Céltudatos embernek tűnök, de üzleti szempontból soha nem voltam igazán az. Amikor huszon-egynéhány évesen besétáltunk a bankba, semmi fedezetünk nem volt, a hitelkérelmünk elbírálója mégis elhitte, hogy sikeresek lehetünk – szerencsére igaza lett.

akár az edzőterem nyitása, a házi torna DVD vagy könyv kiadása, illetve a diétásétel-rendelés bevezetése. Mindig is a mozgás volt az én terepem, ha például egy cég vagy termék arcaként tárgyaltam, elvégeztem a rám váró feladatokat, de sosem éreztem az üzleti világot a természetes közegemnek.

Manapság hogyan épül fel egy átlagos napja?

Hírdetés

Reggelente elviszem a gyerekeket iskolába, illetve óvodába, utána dolgozom, akár otthonról, a gép előtt ülve, vagy teremben, ahol emberekkel foglalkozom. Nagyon sok vállalati rendezvényre, egészségnapra hívnak, egyre több előadást tartok. Az ételkiszállító cégem mindennapjaiban a minőség-ellenőrzés és a tanácsadás terén folyamatosan jelen vagyok, emellett fix időpontokban zsírégető és szeniortornákat tartok. A délutáni órákat igyekszem hétköznap családi körben tölteni, ezzel kompenzálva, hogy a hétvégéim szinte sosem szabadok.

Milyen szempontok alapján választja ki a munkatársait?

Fordítva haladok ebből a szempontból is, mint a többség, hiszen az utóbbi tíz évben egyre kevesebb emberrel dolgozom. Mivel önmagamat képviselem, nem érzem hitelesnek, ha a teendőimet folyton kiszervezem. Gondolhatok akár az edzőkre, dietetikusokra, kommunikációs szakemberekre, idővel szűkült a belső kör, a három legfontosabb „menedzsmenttag” a férjem, az édesanyám és a PR-vezető kolléganőm.

Az edzéstervek és étrendek terén egyik trend jön a másik után. Inkább követi, vagy diktálja azokat?

Állandó önmegújulásban vagyok, ez egy folyamat, hiszen az élsport után fordultam az egészséges életmód és a hétköznapi emberek felé. Teljesen eltérő szociális környezetben és élethelyzetben lévő, más-más testalkatú és igényű hölgyek fordulnak hozzám, akár szülés előtt vagy után, elváltan vagy épp rossz idegállapotban; több mint húsz éve tanítok, egyszersmind rengeteget tanultam ez idő alatt – róluk, velük. Nyilván követem a külföldi szaklapokat, illetve a különböző, új irányzatokat mutató edzésvideókat, de nálam az is rengeteget számít, hogy nemcsak egy OKJ-tanfolyamon kapott tudás van a birtokomban, hanem gyerekkorom óta tartó képzés a hátterem eltérő mozgásformákból.

A Diéta&Fitnesz magazinban, melynek a szakmai koordinátora vagyok, igyekszem ebben is utat mutatni.

Társadalmi szintű probléma a mozgásszegény életmód és az elhízás. Van remény az elmozdulásra?

Nem hiszek abban, hogy külső hatásra bármilyen változást el lehetne érni, azért nekünk kell tenni.

Az oktatásnak ugyanakkor nagy szerepe lehet abban, hogy a szemléletváltás már az alsó tagozatos iskolásoknál megtörténjen.

Milyen hosszabb távú tervei vannak?

Nemcsak azt tudom, hogy ugyanaz lesz húsz év múlva a férjem, mint aki ma, hanem azt is, hogy ugyanúgy a sport és a mozgás határozza majd meg a mindennapjaimat. Amíg a gyerekeim kicsik, ott akarok lenni velük a fontos pillanatokban, ezért csak nagyobb szabadságot adó, stratégiai, vezetői, tanácsadói feladatokat vállalok, amikor már nagyobbak lesznek, jöhetnek az újabb kihívások.

Nehéz megszervezni a szabadidős programokat?

Nem könnyű, hiszen gyakran hat-nyolc hónapra előre is vannak fix programjaim. Belföldön a Balaton, külföldön pedig Olaszország a nagy kedvencünk, a családunk az aktív pihenés híve, ha csak tehetjük, biciklizünk, kirándulunk.

Az interjú a Manager Magazin májusi számában jelent meg
(Csodavárás helyett a belső motiváció a kulcs)


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »