Beregszászról, Beregszászért

Beszélgetés Dalmay Árpáddal

Dalmay Árpád tanár, újságíró, szerkesztő, önkormányzati képviselő, kultúrpolitikus Beregszászon született, ma Magyarországon él. A Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnökeként eredményes munkát folytat a város múltjának megőrzéséért, arculatának szépítéséért.

– Ön lassan két évtizede átköltözött Magyarországra, Nyíregyházára, de továbbra is szívén viseli a kárpátaljai magyarság sorsát, többek között elnöke a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának. Beszélne az alapítvány tevékenységéről, eredményeiről?

– A kuratórium elnökeként lényegében azt folytatom, amit a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetében és a BMKSZ-ben végeztem. Legfontosabb feladatunk a beregszászi és környékbeli magyarság nemzeti identitástudatának erősítése. Folytatjuk a szobrok és emléktáblák állítását. Már Nyíregyházáról három szobrot vittünk Beregszásznak: Szent Istvánét, dr. Linner Bertalanét és Esze Tamásét. Valamennyit közadakozásból állítottuk. Az emléktáblák száma pedig már meghaladja a tucatot. Legutóbb Garanyi József, Horváth Anna képzőművészek és Nádas Anna színésznő valamint a közelmúltban elhunyt Ortutay Zsuzsa keramikusművész emléktábláját avattuk fel. Szép emlékművet állítottunk a katolikus temetőben az ismeretlen helyen nyugvó 1848/49-es honvédeknek. Létrehoztam a Beregszászért Alapítvány Baráti Körét, már több mint 180 tagunk van, elsősorban áttelepült beregszásziak, de más, velünk rokonszenvezők is csatlakoztak hozzánk. Az ő adományaikból és két éve a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósítjuk meg terveinket.

Persze, nemcsak emlékműveket készítünk, hanem támogatjuk a beregszászi iskolákat, az otthon maradt rászorulókat, elsősorban a Petőfi Sándor Nyugdíjas Egyesület tagjait, akiknek csupán tavaly kétszer vittünk élelmiszercsomagokat. Gondoskodunk elhanyagolt sírok rendbe hozásáról, könyvek kiadásáról. Újra kiadtuk Andruskó Károly Beregszász c. minikönyvét, amely csodálatos fametszeteket tartalmaz városunkról és néhány környékbeli templomról, tavaly pedig Rónai János 1907-ben megjelent A beregszászi róm. kath. templom története című könyvecskéjének reprint változatát jelentettük meg, amit a Baráti Kör tagjai kaptak karácsonyra, de száz példányt küldtünk ajándékba a Beregszászi Római Katolikus Egyházközségnek is. Támogatjuk a történelmi egyházakat, korábban 300 ezer forintot gyűjtöttünk és juttattunk el a beregszászi református egyháznak a templom orgonájának javítására, a katolikus egyháznak pedig két emléktáblát – IV. Béla királyét és a templom műemléktábláját – ajándékoztunk.

– Úgy tudom, tevékenységük Magyarország területére is kiterjed.

– Valóban. Tavaly a Pest megyei Nyáregyházán felavattuk Fedák Sári domborműves emléktábláját. A művésznő élete utolsó éveit töltötte ebben a községben. Nyíregyházán a Bencs-villában (vezetője az ugyancsak volt beregszászi Orémusz Maja) rendszeresen tartunk az ott dolgozókkal közösen kárpátaljai vonatkozású könyvbemutatókat, irodalmi esteket. Nagyon sikeresek voltak a Füzesi Magdával, Ortutay Zsuzsával, Schober Ottóval, Kovács Sándorral, a Kárpátalja című útikönyv szerzőjével, Alekszej Tyivanyenko Petőfi-kutatóval, Gazda József erdélyi íróval rendezett találkozóink. Ennyit ízelítőnek alapítványunk munkájából. Hadd említsem meg kuratóriumunk másik két tagját, a Budapesten élő Schober Ottót és a ma már miskolci Tóth Antal Józsefet, akiktől minden támogatást megkapok munkámhoz.

– Mint az alapítvány elnöke és egyéb szervezetek képviselője, sokszor kerül kapcsolatba az ukrán hatóságokkal. Milyen tapasztalatai vannak?

– Számomra az ukrán hatóságokat a beregszászi városi tanács, illetve annak végrehajtó bizottsága jelenti, hozzájuk kell fordulnom például az emléktáblák, emlékművek elhelyezésének engedélyezése érdekében. Ellenséges hozzáállást soha nem tapasztaltam, inkább csak lassúságot. (Részben érthető is, hisz számos más, ennél fontosabb feladatuk is van.) Tavaly például két emléktábla elhelyezésének engedélyezését kértük: Gáthy Zsigmond egykori polgármesterét, aki működésének 20 éve alatt nagyon sokat tett a város fejlődése érdekében, valamint három beregszászi születésű irodalmár, Bellyei László, Regőczi Győző és Reichard Piroska közös emléktábláját. Természetesen minden közterületen felavatott és felavatandó emléktáblánk kétnyelvű. Lehet, hogy én voltam a túlbuzgó, mert nem vártam meg a VB döntését (hisz eddig mindig teljesítették a kérésünket, annál is inkább, mert ez rájuk semmilyen anyagi terhet nem ró), elkészíttettem az emléktáblákat, de engedély hiányában nem tudtuk felavatni azokat. Bosszantó, mert 2015 áll rajtuk a felavatás éveként. Remélem, idén sikerül elhelyeznünk, még ezzel a kis „szépséghibával” is. Az avatásokon természetesen messzemenően együttműködők a beregszászi vezetők, részt vesznek azokon, kifejezik örömüket, hogy újabb értékkel gyarapodott a város. Mert fontos szempontnak tartom, hogy az emléktáblára lehetőleg kerüljön bronz dombormű, tehát műalkotás legyen, ne csupán szöveges márványtábla.

– Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget kívánok a további munkához!

Lengyel János

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 33. számRovat: BelföldTelepülés: Ukrajna›Kárpátalja›Beregszászi járás›BeregszászCímkék: BeregszászKárpátaljakárpátaljai magyarságForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »