Beregszász visszavár… 2. a „Barkáts Jenő Ásványtár” megnyitója

Beregszász visszavár… 2. a „Barkáts Jenő Ásványtár” megnyitója

Vendéglátóim jelezték, hogy még a konferencia előtt érdemes ellátogatnom a Barkáts Jenő Ásványtár megnyitójára… Bár magam inkább humán érdeklődésű vagyok, de a szépet igyekszem a természettudományokban is megtalálni, így eleget tettem az invitálásnak, és nem bántam meg: még sohasem láttam olyan ásványtárat, ami annyira le tudott volna kötni, mint ez!

Kevesen tudják, de Magyarország ásvány-nagyhatalom: van év, amikor a világon felfedezett ásványok egytizede a Kárpát-medencéből kerül elő. A kiállítás elsősorban tudományos, oktatási célokat szolgál, de olyan gazdag, látványos és változatos, hogy a magamfajta amatőrt is leköti, s ez nem csak egyéni vélemény: több olyan kincset is rejt, ami még Budapesten sem látható.

A kiállítás anyagát az idén elhunyt Barkáts Jenő, a  Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciájának alapítójának családja adományozta. Nevét jegyezzék fel az Igazak Könyvébe!

A halál mindig fájdalmas, de az igaz halála csak időre szól, s műve itt is tovább él a földön: a diákok, aki az ásványtárban járnak, először az ő képét látják meg.

Bár az Ásványtár elsősorban oktatási célt szolgál, de reméljük, hamarosan a nagyközönség is látogathatja. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szellemi kincsiről már írtam, s hamarosan újra írni fogok, de azt hiszem, ennek az Ásványtárnak a megnyitása segít abban, hogy a fizikai környezet is méltó legyen ehhez. Egy kiállítás, ami bárhol, bármely intézménynek a dicsőségére válhatna, de mégis, itt van, Kárpátalján. Ennek a kicsiny magyar világ élni akarásának bizonyítékául…

Ennyit akartam elmesélni, mielőtt közreadnám a megnyitón írt versemet:

Sokszor mondták,
hogy múltbafagyott nemzet a magyar,
hogy holt már fényünk és ragyogásunk,
mint ásványtár kincsei,
hogy egyszer mi is csak tárló alatt leszünk,
mint egy múlt kor szép szuvenírjei.

 

Állok az üvegfal másik oldalán,
Kárpátalján, s erre gondolok,
hogy lesz-e jövő egyáltalán,
mely kincsnek tartja,
hogy volt egyszer egy nemzet, a magyar.

 

Mégis: a kő halott, csak szépsége él,
de itt, az üveglap másik oldalán,
élünk mi, bár éltünk nem ily ragyogó,
mert a jelen ritkán tündököl,
napi mocsárharcunk sosem csillogó…

Mégis, e nibelung „má”-ból,
mit gyűjtenek s építenek szorgos kezek,
e nem egynyári kristályvetésből sarjad,
csírázik egy örök jövő,
reményt érlelő,
Istenben érkező.

The post Beregszász visszavár… 2. a „Barkáts Jenő Ásványtár” megnyitója appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »