Beregszász visszavár… 1. az érkezés – Kiálthatnám

Beregszász visszavár… 1. az érkezés – Kiálthatnám

A Sodró Zenekar teremtett hangulatot az első éjjel

Hosszú ideje készültem erre az útra… Emlékszem az első finom kérdésekre, hogy ráérek-e, amikor tisztázódott az időpont, majd következett a papírmunka, a dolgozatok véleményezése, a versírás. Jó volt arra gondolnom, hogy Beregszász visszavár.

Ünnepre indultam, hiszen ez nem csak a X. Kárpátaljai Tudományos Diákköri Konferencia volt Kárpátalján, de ez volt az első, melyet határtalanul szerveztek, a diákok és a tanárok szinte az összes magyarok lakta vidéket képviselték. Két éve még egy kisebb, családiasabb rendezvényen voltam, ma már szinte átláthatatlanul sokan voltunk, mégis a hangulat nem változott: a lélek és a szellemi minőség megőriztetett.

Az első szó, amit eszembe jut ezekről a napokról a „természetes”, szinte unalmas. Bár a határétkelés tartogatott egy kis izgalmat, de aki a Ceaușescu-féle vámeljáráson szocializálódott, azt nem érte meglepetés. Talán unalmas lenne leírnom, hogy a szállásunk, a Hotel Helikon tiszta és rendezett volt, a szobák kényelmesek. Talán unalmas lenne leírni, de aki figyelemmel követi az Ukrajnából érkező híreket, tudja értékelni, hogy ebben a kis magyar világban normálisan működnek a dolgok. Beregszász főutcája lehetne bármelyik magyar kisvárosban, mindenhol lehet kártyával fizetni, ahol nem, ott elfogadják a forintot is, minden ki van írva magyarul. Csak a piac bejáratánál kirakott fotók a halottakról, emlékeztet arra, hogy háború van…

A kárpátaljai magyar világ a normalitást képviseli egy abszurd történelmi helyzetben: működik. És még abszurdabb, hogy ez a világ magyar: apróság, de még a hivatalos programban is a magyar időzóna szerint jelölik meg az időpontokat, teljesen természetes, hogy a Főiskola ormán az angyalos középcímer díszeleg, hogy az ukrán zászló mellett ott is a piros-fehér-zöld is.

Egy apró képpel tudnám bemutatni, milyen abszurd is ez a világ… Egy ajtóban az alábbi hirdetés olvasható: „Takarítónőt keresünk! Érdeklődni a helyszínen! Előnyt jelent az ukrán vagy orosz nyelv tudása!” – gondoljunk bele! Melyik mások határon túli magyar területen lehetne leírni azt, hogy az államnyelv ismerete nem alapkövetelmény, hanem előny?

De nem Kárpátalja magyarsága függ tőlünk, hanem fordítva is: szükségünk van arra a szellemi gazdagságra, arra a legigazibb értelemben vett multikulturalizmusra, ami az itteni magyarszívű népek sajátja. Szükségünk van az itt végzett pedagógusokra, akik átjárnak a hátrányos helyzetű magyar falvakba tanítani, a munkásokra, akik naponta végig szenvedik a határátkelés nehézségeit. Szükségünk van a hitre és tetterőre, amivel minden nap küzdenek és dolgoznak.

Első este a Sodró Zenekar, Váradi Enikő vezetésével zenélt nekünk. Magyar volt a zenéjük, benne minden magyar szívű nemzetiség dallama: magyar, ruszin, cigány és zsidó. Zenéjükben egyszerre zúgott a négy folyó és sétált zöld erdőben a madár.

Vacsora után kimentem rágyújtani. A teremből még kiszűrődött az ének, s a fekete ég alatt ragyogtak a csillagok.

Így született Kiálthatnám… c. versem.

 

Kiálthatnám,
mint egykor pusztai próféták,
hogy fogy a magyar,
egy cseppnyi haza,
idegen népek között,
hogy csak pár oázis maradt,
kies sivatag fojtásában,
hogy a határon csak szláv szó fogad,
míg toporogjuk a beléptetést.

 

Kiálthatnám,
mégis érzem, más szó,
más igazság enyém:
nem hogy fogy,
hanem hogy él,
mert tartja hűség és akarat,
s tisztán ragyognak a csillagok,
itt Kárpátalján, sötét ég alatt.

The post Beregszász visszavár… 1. az érkezés – Kiálthatnám appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »