Benedek Elek: Megvendégeli Lipi bácsit (Öcsike levelei az ő nadselű gondolatairól)

>Édes nagyapóka lelkem, maga talán már nem is emlékszik Lipi bácsira, az undok Lipi papájára, akit én kedves fiával (mármint hogy Lipi bácsinak kedves) együtt több rendben csúffá tettem. Ő az a bácsi, aki majdnem minden nyár elején beállít az én kedves szüleimhez Balatonlellére, ahová apus rendszerint levisz minket előkúrára, s úgy aztán Kisbaconba. Egyszer úgy, mint másszor, azzal állít be: Gyerekek, itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok, hogy láthatlak, boldog vagyok, egy-két hétig itt maradok! Amint láthatja, édes nagyapó, Lipi bácsi addig potyázott az én költő apámnál (kinek én a nyomába léptem), hogy költővé lett: rímes sorokkal köszönt be. Ezúttal azonban egyedül nekem szavalta el e bájos versikét, mert kedves szüleim látogatóban voltak Balatonfüreden, magukkal vitték Andrist is, én meg egyedül maradtam otthon, hogy egész csendben írhassam meg azt a múltkori levelet. Pardon, itthon volt Zsuzska, a szobalány is, aki egy személyben szakácsné is olyankor, amikor anyus nincs itthon.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »