Bélai szép porták

Béla községben első alkalommal osztottak Szép porta elismerést, és rögtön négy ház falára kerülhetett ki a stílusos kerámiatábla. Pintér Klaudia polgármester, a díj ötletgazdája az odaítéléskor figyelembe vette nemcsak a porták szépségét, rendezettségét, de azt is, hogy a díjazottak milyen körülmények között tartják rendben az életterüket.

Kötelesek vagyunk tenni azért, hogy a falunk szép legyen. Tavaly, amikor Veresegyházon jártunk a szüreti felvonuláson, ámulva néztem, milyen virágos a város – mondja a polgármester. – Nem kellett sokat várni, kaptunk tőlük virágokat, amelyeket kiültethettünk a köztereinkre, s ehhez még segítséget is kaptunk a főkertészüktől, Kiszák Pétertől. Parkosítottuk a község több területét, és az emberek nagy becsben tartották ezeket a virágos szigeteket. Csöndes, szőlőültetvényekkel körülölelt kisközség vagyunk, ennek ellenére sokan látogatnak el hozzánk, főleg a községben lévő kastélyszállónak köszönhetően. A faluszépítés után kaptunk is visszajelzéseket, hogy a vendégeik tovább tartózkodnak a faluban egy-egy séta alkalmával.

Pintér Klaudia elmondja, már egy éve megszületett a fejében a gondolat, hogy díjazzák azokat a lakosokat, akik rendben tartják a portájukat.

– Több szempontot is figyelembe vettem, leginkább azt, milyen körülmények, lehetőségek között voltak képesek megteremteni és hosszú ideig fenntartani házuk táján a szép környezetet.

Kapott elismerést egy fiatal család, akik akár Németországban is kezdhették volna közös életüket, ám ehelyett szép új házat építettek a faluban; egy egyedül élő nyugdíjas özvegyasszony, aki a szép portája mellett a társadalmi életből is kiveszi a részét; egy ezermester és egy olyan család, amelynek a Bélára zúduló árvízszerű esőzés nemegyszer megrongálta a házát, kertjét.

Elsőként Dejczőékhez látogatunk el. Eleonóra, a ház asszonya vezet végig a portán, ahol sok különleges növényt látni. Nem csoda, hiszen a fiatalasszony kertépítész. A munka és a gyereknevelés mellett egyedül tartja rendben a házat és a kertet, mert a férje Németországban dolgozik.

– Mondta is a férjem, ez a díj a tiéd – mosolyog a ház asszonya, miközben a kertben gyönyörködünk. A polgármester hozzáteszi, azért kapták Dejczőék a díjat, mert miközben a község népessége egyre fogyott, ők a faluban kezdtek el építkezni. Kialakítottak egy fészket a családnak, mellette pedig egy szinte művészi kertet. Könnyű volt Nóriéknak nyerni, mondták többen, hiszen kertész, de ugye ismerjük a mondást a suszterről és a lyukas cipőről.

Hírdetés

Teri néni a kapuban fogad. Csak azt sajnálja, nem láttam a virágait nyáron, amikor tobzódtak a színekben és az illatokban. Portája minden szeglete más arcot mutat, emitt egy kis tó, amott sütögetőhely, árnyékos lugas. Mutatja a gumiabroncsokból készült virágtartókat is, amelyeket még annak idején a férje fabrikált. A polgármester sorolja Teri néni aktivitásait: vezeti a nyugdíjasklubot, tortát süt, bekapcsolódik a közéletbe, eljár az éneklőcsoportba. Emellett van ideje a virágoskertje és a konyhakertje művelésére is.

– Ha jó idő van, kertészkedek, ha pedig a szobába szorulok, kézimunkázok – mondja Terike, aki beljebb invitál bennünket. Nem győzöm csodálni a terítőit, vánkosait, faliképeit.

Özvegy Kianek Ferenchez is bekukkantunk. Nála a ház és a porta minden szeglete gondosan megtervezett. Az udvar akár egy nagyszabású szabadtéri kiállítás, mindenütt fák, bokrok, virágok. Az emeletes ház mögött áll Feri bácsi nagyszüleinek a háza. Ahelyett, hogy lebontotta volna, rendben tartja, oda gyűjti a sok régiséget, köztük különlegességeket is. Egymaga alakított ki egy gazdag tájházat. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy csak nyugdíjba vonulása után, úgy 16 éve kezdett fafaragással, drót-, pléh- és egyéb technikával foglalkozni, megemelhetjük a kalapunkat. Még a tyúkól, a kinti tusoló és a kút is különleges alkotás, nem szólva a faragott bölcsőről, amelyben hamarosan a rokonság negyedik gyermeke kap helyet.

Szalaiék portáját még most is homokzsákok védik. A polgármester meséli, hogy az árvízszerű eső az idén háromszor is elmosta a falut, a víz többször elért Szalaiék házfaláig. A legutóbb pont egy héttel azelőtt festettek ki, mielőtt bezúdult a sártenger az udvarukon át a ház alagsorába. Ennek ellenére nem adják fel, újra és újra rendbe teszik a házat, az udvart.

– Most az árvízvédelem elején tartunk. Nem engedhetjük meg, hogy a falut körülölelő dombokról lezúduló esővíz tönkretegye az emberek ingatlanjait – mondja a falu vezetője, aki az árvizek alatt mindent megtett a károk enyhítése érdekében. Szalaiék addig is dolgoznak a károk eltakarításán, és szépítik a környezetüket. Ezért kapták meg ők is a Szép porta elismerést. 

A polgármester reméli, hogy a díj további családokat ösztönöz a környezetük tisztává és szebbé tételére. A bélaiak arra törekednek, hogy a falu szép legyen, otthonos, megmaradjanak ott az emberek, s ha lehet, másokat is odacsábítsanak. 

Megjelent a Magyar7 2020/42.számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »