Békétlen visszacsatolások

Aki közszereplésre adja a fejét, emberek sorsáról döntő politikusnak áll, netán vitákat gerjesztő cikkeket tesz közzé, az számoljon vele, hogy szerepléseivel, döntéseivel, írásaival érzelmeket, adott esetben haragot vált ki. Ne adj’ isten tevékenységével szembesíthetik. Olykor kulturáltan, máskor viszont keresetlenebb szavakkal, akár két pofon kíséretében. Az utóbbi napokban – talán éppen a kampány miatt – mintha megszaporodtak volna az ilyen népi visszajelzések.

A legfrissebb eset Gyurcsány Ferenc londoni vendégszerepléséhez kötődik, amikor is a megfáradt politikus betért egy helyi kocsmába. Talán hazai pályának gondolta: még kamerát is tett maga elé, hogy szónoklatát itthoni hívei is követhessék az interneten keresztül. Valamiféle diadalmenetre számíthatott szegény, esetleg azt hitte, a pub magyar törzsvendégei majd vállon veregetik, pajzsra emelik, netán mindjárt meg is hívják néhány körre… Ám alig kezdett bele lélekemelő mondandójába arról, hogy mindenki maradjon otthon október 2-án, meg hogy már 300 ezer magyar él Angliában, közönsége fellázadt, és gyakorlatilag belefojtotta a szót Ferencbe. Egyik közbeszóló például azzal szembesítette: éppen miatta jöttek el Magyarországról még a miniszterelnöksége idején, hogy meg tudjanak élni. Erre a szónok először csak kínosan vigyorgott, aztán próbálta jelezni, hogy majd később mindent megbeszélnek. Ám a hangzavar csak nem csitult, ezért végül durcásan megjegyezte: „Ha nem lehet önökkel beszélni, mert ilyen nagy a kocsmai hangzavar, akkor legalább azoknak elmondom, akik tudnak bennünket követni.” Az internetes hallgatóságnak még elhebegett pár mondatot, ami a ricsajon már nem nagyon szűrődött át, aztán a kísérleti Gyurcsány-tv megszakította londoni adását.

A videofelvétel gyorsan bejárta a közösségi oldalakat, és nagy derültséget keltett (kivéve persze DK-körökben). A hozzászólók zöme szerint Ferenc megkapta a szükséges visszacsatolást korábbi és jelenlegi politikájáról, méghozzá békés formában, haja szála sem görbült. Hozzáteszem: aki az ivóba megy prédikálni, azon sem csodálkozhat, ha kapatos vitapartnere ráborítja az asztalt. Nem kevésbé viccesre sikerült az az utómunkálat, amellyel a volt kormányfő magyarázni próbálta a történteket. Gyurcsány az interneten azt írta: mindössze három ember hangoskodott a söntésben, akikben a többiek a londoni magyar nagykövetség munkatársait ismerték föl. „De meg lehetnek ijedve Orbánék a népszavazás miatt, ha erre használják a nagykövetséget. Silányak vagytok” – hárított a DK elnöke. Mi pedig ne nevessünk rajta túl hangosan: nem lehet könnyű Londonig szaladni egy kis megerősítésért, aztán az ott kapott taslival hazakullogni.

A következő két történetben igazi taslik is vannak, és cseppet sem viccesek. Pár napja a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik aktivistáját ütötte meg egy taxis, akit rajtakaptak, hogy tépkedi a párt plakátjait. – Elnézést, uram, ugye azzal tisztában van, hogy bűncselekményt követ el? – kérdezte a viccpárt aktivistája, mire a taxis: „Hogyne tudnám”, és már lendült is a keze. Másfél hete pedig G. Fodor Gábor Századvég-igazgatót, a 888.hu főszerkesztőjét szidalmazta és vágta fejbe egy járókelő Óbudán. A támadóval, Dálnoki Lászlóval volt alkalmam személyesen beszélni: már bánja, amit tett. Mint mondta, korábban kocsmákat üzemeltetett, ahol az ilyen vitarendezési megoldások mindennaposak voltak. Ám miután a Fidesz Andy Vajna monopóliumává tette a félkarú rablókat, ő tönkrement, lakat került a kocsmáira – ezért haragszik a kormányra. A kormányzati guru G. Fodorra pedig azért orrol, amit a 888.hu a Tóbiás családról írt. Mindez persze nem lehet mentség a történtekre, ezt ő is tudja, ezért szeretne majd személyesen bocsánatot kérni áldozatától a szidalmakért és a „tockosért”. (Szikszai Péternek a Magyar Időknél mindebből annyi csapódott le, hogy lapunk „belerúgott” G. Fodorba, mert megkérdeztük a támadót tettének hátteréről, és nem álltunk ki kollégánk mellett. Fura: amikor Szikszai a Hír TV egyik vezetője volt, még Marian Cozma román kézilabdázó gyilkosaival is készült mélyinterjú. Ha pedig a szakma kiállását várja, miért nem jár elöl jó példával, és áll ki például a minap megráncigált Hír TV-s riporternő mellett?)

Egyetlen utcai pofon vagy ráncigálás is pont eggyel több, mint amennyi megengedhető. De a külföldi híradásokból az látszik, hogy a világ más részein sokkal vehemensebbek az emberek, s politikai nézetkülönbségeiket olykor géppisztollyal rendezik, politikusaik pedig akár az országházban is készséggel összeverik egymást. Szerencsére nálunk ezek nem honosodtak meg. Viszont a politikai bulvár sajnos ide is begyűrűzött. Az ellenfélre, annak családjára importált paparazzót küldeni, magánéletében vájkálni olyan új mélység, amire nem vagyunk kíváncsiak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 26.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »