Békavilág

Békavilág

„Egy civilizáció megváltozása ahhoz hasonlatos, ahogy a békát főzik meg a fokról fokra forrósodó vízben. A mindennapi életben az emberek nem érzékelik ezeket a mély folyamatokat.” Ez a kedvenc idézetem az origós Orbán Vikor-interjúból. A lapvezetés és a miniszterelnök mélyenszántó-magasröptű beszélgetése még csütörtök reggel jelent meg a második legnagyobb magyar online újságban hirtelen, de azóta is ott pihen a teteje tájékán, okulásul mindenki számára.

Fontos interjú ez, muszáj vele foglalkozni. Technikailag azért fontos, mert a magyar miniszterelnök nagyjából egy évtizede nem áll szóba akárkivel. Mást ne mondjak, én is 2006-ban kérdezhettem őt utoljára, azóta hiába is próbálkoztam néhányszor. Abban a szisztémában, ahol a sajtó vagy barátira, vagy ellenségesre osztandó – idézzük fel ennek kapcsán Nick Thorpe történetét –, vagyis köztes kategóriák nincsenek, egy ilyen aktus a territórium megjelölését is magában foglalja. A régóta ismert folyamat ezzel ért most véget, értékes lánc-, azaz gyöngyszemmel gyarapodott a birodalom.

A szöveg maga hosszú és tartalmas, méltóságteljesen hömpölyög, jelenünk és jövőnk legnagyobb – vagy akként ábrázolt – kérdéseit feszegeti, a lokális és globális kihívásokra adható válaszokat, a világtörténelem folyásirányainak filozófiai alapjait kutatja. A miniszterelnök régi fényében csillog, igazi spirituális vezetőként tűnik fel, egyfajta látóként, megfontolt bölcsként emelkedik el a hétköznapok szürke szintjének szűk perspektíváitól, azért, hogy jobban lássa, átlássa, valóságos kontextusokba helyezhesse feszítő problémáinkat. Elemelkedés nélkül ugyanis nem találhatna megoldást mindezekre.

Így jutunk el a békákig a fazékban.

Eszembe jutott egy 2002-es film, a néhány éve elhunyt Alekszej Balabanov forgatta a csecsen háborúról. Egyik jelenetében orosz foglyát oktatja a harctéri parancsnok. Azt mondja, kétfélék lehetnek az emberek: vannak a juhászok és vannak a birkák.

A béka és a birka szavak hasonlósága ne tévesszen meg senkit, hiszen a két kép közötti stiláris különbség is helyénvaló: egy miniszterelnök és egy filmbéli harctéri parancsnok nem beszélhet-viselkedhet egyformán.

Orbán Viktornak egyébként igaza van. Jelen időben szinte soha nem tudunk semmit arról, hogy mit művel épp a történelem. Nem csak okosnak, végtelenül magabiztosnak is kellene lennünk, hogy másként vélekedjünk erről. Persze hogy vannak kivételes pillanatok, amikor nagyon is tisztán látjuk, mi hogyan múlik el. A rendszerváltás néhány éve például ilyen volt. Azt viszont akkor sem tudtuk, hogy mi épül majd annak a helyére, amit megadatott lerombolnunk. Finoman szólva sem biztos, hogy arra számítottunk, ami lett.

A miniszterelnök azt állítja, a migránsválság is ilyen pillanat.

A politikus dolga, hogy okosnak és magabiztosnak látsszon. Esetlegesen felmerülő kételyeit muszáj bent tartania. Már amennyiben vannak.

Ám egy dilemma mégiscsak felmerül. Mélyfilozófiailag és praktikusan lehetséges-e vajon, hogy a békakirály a fazékon kívül tartózkodjon? A juhászok és a birkák közötti differenciák felismerését nem kell könyvből tanulni, egy béka ellenben aktuális természettudományi ismereteink szerint – státusától, pozícióitól, taktikai és spirituális teljesítményétől függetlenül – mindenképpen béka marad. Hacsak nem mese ez az egész.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »