A múlt héten Eduard Heger – akinek a neve gyorsabban fog feledésbe merülni, mint a pártállami zacskós limonádé – kiállt a kamerák elé, és elrebegte, milyen sikeres volt a kaotikus és önmagát szétverő kormány. Amely a polgárok nagy megkönnyebbülésére másodszor (és immár végleg) megbukott. Aztán örömködött egy sort, hogy a hivatalnokkormány hál´ istennek nem fog letérni az általuk kitaposott ösvényről.
Bravó, rikkanthatott a szlovákiai polgár, hiszen akkor folytatódhat az a tehetetlenség és teszetoszaság, amelynek három és fél évig tanúi és elszenvedői voltunk. Már ha egyáltalán számít valamit, hogy mit mond ez az ember. A lényeg, hogy a hosszúra nyújtott agónia után a szlovák elnök rossz nyelvek szerint megkapta a kilövési engedélyt, hogy végre elhajtsa ezt a társaságot, és nevezzen ki „szakértői” kormányt.
Míg a felvidéki magyarok optimista hozzáállása abban nyilvánult meg, hogy jé, magyar miniszterelnöke lesz Szlovákiának (mintha ez jelentene valamit), a szlovák polgárok kritikusabban viszonyultak a „szakértői” csapathoz.
Ez az átmeneti kormány nyilván nem kap száz nap szilenciumot, ezért a sajtó nem fogja kímélni, azt azonban balgaság lenne elvárni tőle, hogy sok vizet fog zavarni. Legfeljebb megpróbálja úgy-ahogy stabilizálni az ország költségvetését (erre Ódor Lajos szakértelme elég biztosítéknak látszik), nem fogja szétlopkodni a brüsszeli pénzeket (erre ideje sem lesz), de szociális érzékenységet balgaság lenne elvárni tőle.
Ez a csapat Zuzana Čaputová csapata, aki ugyan fülbemászó trillákat tudott dalolni a társadalmi igazságosságról, többet korzózott Kijevben, mint Komáromban vagy Eperjesen.
Az elnök az átmeneti kormány tagjait, a parlamenti pártok véleményét ki sem kérve maga válogatta össze, nem tudni, milyen kritériumok alapján. Sejtéseink persze lehetnek.
A kampány természetesen most is beindította a hazugsággyárat. Az AKO nevű közvélemény-kutató cég iskolapéldája lehetne a manipulációnak. Ez a cég a Szövetségnek 1,1 százalékot mért, a Simon-féle, leírhatatlanul hosszú nevű kotyvaléknak pedig csaknem háromszor annyit (3,1%). Elkezdődött tehát ugyanaz a manipulálás, amely annak idején az OĽaNO-t 7,7 százalékra árazta be, míg a Polis 9%-ra. Ehhez képest Igor Matovič pártja 25 százalékkal tarolt, és alakíthatott kormányt.
Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a felmérést a legliberálisabb televízió rendelte meg, így az eredmény egy percig sem meglepő.
Az már csak hab a tortán, hogy a Šimečka-féle brüsszelitákat (PS) több mint 14 százalékkal ajándékozta meg, amivel szinte egy „sávba” kerültek Pellegriniékkel vagy Ficóékkal. Az ilyen manipulátoroknak már három éve illett volna világgá menniük, s nem folytatni a nép hülyítését.
A hülyítés alfája és ómegája, hogy a posztliberálisok (akik demokratáknak nevezik magukat, míg másokat kirekesztenek ebből a kategóriából) mindent meg fognak tenni, hogy magukhoz „érzékenyítsék” Peter Pellegrini pártját, különben labdába sem rúgnának.
Szlovákiának kulcsszerepe lehet ugyanis a V4-ek szétverésében, és a háborúpárti „békecsinálók” csapatában.
E téren sokatmondó a parlamentben nemrég lezajlott szavazás, amelyen Pellegrini együtt szavazta meg az „ukrán projektet” a liberálisokkal, míg a nemzetiek csapata alulmaradt.
Gőzerővel jöhet tehát a nagy lőszergyártási biznisz Szlovákiában (ami egyik feltétele volt a hivatalnokkormánynak) a „békeharc” égisze alatt, amit Brüsszelből diktálnak. Hogy ehhez mit szólnak az európai nemzetek, az posztliberálisékat jottányit sem érdekli.
Szeptemberig van még szűk négy és fél hónap, és milyen megnyugtató lenne leírni, hogy a felvidéki magyarságot képviselő Szövetség végre a programmal, a célokkal, a magyar erózió megállításának a hogyanjával foglalkozik.
Ehelyett személyi csaták, egymás zsarolása folyik, és napok alatt kiderülhet, ki milyen játékot játszik. Simon Zsoltról legalább kiderült, hogy az ördöggel is cimborálna egy parlamenti hokedliért, de hogy például Rigó Konrád hogyan képzeli el a felvidéki magyarok képviseletét, ha az anyaország miniszterelnökét ócsárolja, az rejtély. Mint ahogyan az is, mi az a minimum, ami egyben tarthatja ezt a társaságot. Az, hogy valamennyien magyarul beszélnek? Ha csak a parlamenti helyek ígérete, az édeskevés.
Megjelent a Magyar7 hetilap 20. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
