Be nem váltott remény

Be nem váltott remény

„Még ha magyarok is”
Emil Boc, volt miniszterelnök

Gyakran előfordul – Romániában különösen –, hogy a választópolgárok nagy reményekkel, messianisztikus csodavárással hatalomra emelnek valakit, aki aztán hamar bebizonyítja, ő is csak olyan balkáni politikus, mint az összes többi.

Hasonlóan jártak az erdélyi magyarok a jelenlegi román államfővel, Klaus Johannisszal. A benne való csalódás azért különösen fájó, mert a megválasztásakor erős szerepet játszott egyfajta kisebbségi szolidaritás is – Nagyszeben egykori polgármestere ugyanis szász. Erre rá is játszott a választási kampányban: szászságát, pontosabban a német kultúrához való kötődését egyfajta minőségi garanciának próbálta láttatni. Alaposságot, németes precizitást sugallt, a „jól elvégzett dolgok” Romániáját ígérve. Gyanítom, sokan emiatt szavaztak rá a többségi nemzet tagjai közül is, hiszen Nagyszeben valóban kiemelkedik a balkáni káoszból, és a szavazók azt remélhették, amit sikerült a politikusnak kicsiben megvalósítania, azt át tudja verni Bukaresten is. Személye egy újfajta politikai kultúrát ígért, kiszámíthatóságot, nyugat-európai stabilitást, jobbközép biztonságot a baloldal simlissége helyett.

Ma már tudjuk, a Klaus Johannis-jelenség egy illúzió, sokféle tekintetben. Az erdélyiek szemében különösen – a szintén kisebbségi sorból érkezett elnöknek egyetlen szava sem volt az ország legnagyobb kisebbségéhez, a romániai magyarokhoz egyik legnagyobb ünnepükön, március 15-én. Hirtelen nem is emlékszem, a rendszerváltást követően volt-e ilyen hallgatag elnök – annak idején még a magyarbarátságáról nem éppen híres Ion Iliescunak is volt pár udvarias, semmitmondó mondata a magyarokhoz március közepén az egymás iránti tiszteletről és együttélésről.

Ez a gesztus (vagyis annak hiánya) még akár szimpatikus is lehet a többség szemében, de a kisebbségnek azt üzeni: mondjanak le az identitásukról, ahogy ő is megtette. Johannis ugyanis az utóbbi időben románabb lett a románoknál – sokak megdöbbenésére kiállt például a gátlástalanul nacionalista, baloldali Antena3 televízió mellett egy napnál is világosabb ügyben. A médiavállalkozás tulajdonosa börtönben van korrupció és adócsalás vádjával, az adó- és pénzügyi hivatal pedig megpróbálta behajtani a hatvanmillió eurós tartozás egy részét azzal, hogy lefoglalja az épületet. Ezt az államfő egy bukaresti rendezvényen úgy értelmezte, hogy a sajtószabadságot korlátozzák egy „banális adminisztratív okra”, vagyis a jogerős bírósági ítéletre hivatkozva!

Johannis a múlt héten onnan kapott egy meglehetősen nagy pofont, ahonnan a legkevésbé várta: Németországtól. A Spiegel online kiadása A dilettáns címmel írt meglehetősen vitriolos publicisztikát a jelenlegi román elnök alkalmatlanságáról, felemlegetve, hogy jelentős reformokat ígért ugyan, de államfőként csődöt mondott. Emlékeztettek arra is, hogy Johannis „a jól végzett munka országának” ígéretével nyerte meg 2014-ben a választásokat, demokratikus jogállamot, határozott korrupcióellenes fellépést ígért, ám eddig az átgondolatlan döntések jellemzik. „Nagyon sok választója csalódott benne. Szemére vetik a dilettáns lépéseit és a hosszas hallgatásait” – olvasható a német magazinban.
A szász politikus nemcsak hitelességét veszítette el, de lassan közröhej tárgyává is válik. Pár napja tele a világháló egy meglehetősen balul sikerült mondata kapcsán született viccekkel. A politikus Izraelben a Dávid Király Szállodában ugyanis szó szerint arról beszélt: „feleségemmel, Carmennel sokszor gondolkoztunk azon előző életünkben, hogy milyen lenne Jeruzsálembe látogatni”. Nem félrefordítás – az eseményen készült videó megtalálható a hivatalos elnöki honlapon. A kommentelők nem hagyták ki a reinkarnálódott államfővel kapcsolatos magas labdákat: „nem tudom, mivel foglalkozott Johannis egy előző életben, de az az érzésem, hogy újabb elnöki mandátumot csak egy következőben szerezhet” – írta valaki. Egy másik élc: „a románok többsége azt kéri Johannistól, hogy még ebben az életben próbáljon meg elnök lenni!”

Úgy látszik, a hülyeség ragadós Romániában – Emil Boc volt miniszterelnök, Kolozsvár jelenlegi polgármestere beszédet mondott ugyan március 15-én a helyi magyarok ünnepségén (és ezért minden tiszteletet megérdemel), de elkövetett egy súlyos hibát. A Saul fia című film sikere kapcsán (amelyben egy erdélyi magyar színész is szerepel) így fogalmazott: „Kolozsváriként rendkívül büszke vagyok rá, hogy egy kolozsvári társunk, Molnár Levente, még ha magyar is, Oscar-díjat kapott”. Képzeljük el, mi lett volna, ha hasonlóan fogalmaz egy másik nemzetiség esetében, mondjuk: rendes ember, még ha zsidó is.
Nem csoda, ha a Romániában élő nemzettársaink nem érzik magukat jól a szülőföldjükön. Nehéz is lenne egy olyan országban, amely másodrendűként kezeli őket. „Még ha magyarok is” – mondják felelős politikusok, és csodálkoznak, ha a magyarok nem repesnek a boldogságtól.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 18.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »