Bayer Zsolt: A hetedik nap (2.)

A vasárnapi nyitva tartás szociológiai szempontból is kétségbeejtő helyzetet teremt.

Mottó: „A munkásmozgalmak a szabad vasárnapért küzdöttek. Azzal szeretnénk kezdeni e probléma tárgyalását, hogy talán az sem tekinthető véletlennek, hogy a munkásmozgalmak éppen a vasárnapot kívánták szabadnappá tenni, akkor is, ha ahhoz vallási tartalom számukra már nem fűződött. Mégis úgy tűnhet, hogy az abban rejlő bölcsességet hallgatólagosan vallották a kereskedelmi dolgozók. Elsődlegesen a kereskedelemi dolgozók szakszervezeteinek történeti hagyományai között kell kutakodnunk, ha a mai vasárnapi üzletbezárások legitimitását kívánjuk történelmi optikából megítélni. Például – hogy hazánk helyzetét tegyük vizsgálat tárgyává – a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakegyletének tagjai az 1900-as évek legelején százezerszám, legelső követelésükként terjesztették elő a szabad vasárnapot, azaz a vasárnapi boltbezárásokat: »A bolti alkalmazottak 1895-ben tették meg a szakegyleti szervezkedés első lépéseit. 1895 augusztusában az Akácfa utcai Trieszt kávéházban tartották az üzleti alkalmazottak első gyűlését. A bérek és a munkaidő szabályozását, a vasárnapi munkaszünet bevezetését követelték. Kugler Gyula – szociáldemokrata kereskedelmi dolgozó – volt a szónok.«” (A vasárnapi kötelező pihenőnap természetjogi alapjai és közpolitikai lehetőségei; Frivaldszky János egyetemi tanár PPKE JÁK, részlet.)

Ezt muszáj újra és újra az MSZP és minden, magát baloldalinak, zöldnek tartó ellenzéki párt orra alá dörgölnünk. A puszta tény, amely szerint kezdettől fogva a vasárnapi boltbezárás ellen kampányolnak, a baloldaliság credójának, a szociáldemokrácia lényegének megtagadása. Amiben nincs semmi új, ezek a pártok a rendszerváltoztatás óta a multinacionális, globális tőke leghűségesebb kiszolgálói, érdekeinek képviselői a nemzeti érdekek ellenében. A legdisszonánsabb viszont az LMP ténykedése, ugyanis Schifferék szeretik önmagukat a zöldek egyetlen hiteles képviselőjeként feltüntetni. Akkor viszont ideje lenne megmagyarázniuk néhány dolgot! Például: a multik plázái a fogyasztás templomai, s egyszersmind a Föld és az emberiség végzetének szimbólumai. Az ENSZ előrejelzése szerint a következő ötven évben az emberiség lélekszáma ismét megduplázódik. Kérdés, hogy a Föld képes lesz-e tizenötmilliárd embert eltartani, különösen akkor, ha az ember ebben a mértékben folytatja az erőforrásainak kifosztását. (Nem lesz képes.) Egy zöldpárt pedig – ha komolyan gondolja, amit állít önmagáról! – ezért sem lehet híve a vasárnapi nyitva tartásnak, pusztán racionális és fogyasztásellenes alapon, még akkor sem, ha poszt-posztmodernként semmit sem jelent számára az ezeréves kultúrtörténet és hagyomány.

Ráadásul a vasárnapi nyitva tartás szociológiai szempontból is kétségbeejtő helyzetet teremt. Ugyanis éppen a társadalom szegényebb rétegeit hajtja be vasárnaponként a plázába, ahol ezek az emberek tologatják vagy „sétáltatják” gyerekeiket a csillogó kirakatok előtt, már a lehető leghamarabb elültetve a gyerekekben azt a tragikus felfogást és hitet, hogy a legfontosabb dolog a fogyasztás. És különös fintora a sorsnak, hogy éppen ezek a családok és ezek a gyerekek, akik elhitték, hogy a legfontosabb, legszebb, „legszentebb” dolog a fogyasztás, soha életükben nem tudják megvásárolni mindazokat a „földi javakat”, amelyek a kirakatokból mosolyognak rájuk. Így pótcselekvésként egy fagyival és hamburgerrel fogják kielégíteni felhorgadt vágyaikat a plázák bugyraiban. Mindebből az következik, hogy például az LMP-nek, egyszerűen elvi alapon, filozófiai alapon is a boltbezárás mellett kellene állnia, úgy is mint a fogyasztás primátusának elvi ellensége. Már ha komolyan gondolná ezt az egészet. Ehhez képest Schifferék is odaálltak a vasárnapi nyitva tartás mellé, és beleálltak abba az elmebeteg kampányba, amely megpróbálta a szabadság kérdésévé tenni ezt az elmebajt.

De semmiképpen ne spóroljuk meg önmagunk ostorozását sem. Ugyanis a jobboldali értelmiség sem végezte el a munkáját ebben az ügyben.

Nem végezte el munkáját a jobboldali értelmiség, és nem végezték el munkájukat az egyházak sem. Nem végezték el meggyőző munkájukat, és nem végezték el azt sem, hogy megteremtsék ennek az egésznek a helyes értelmezési kereteit. Nem végezték el egyrészt lustaságból, másrészt – elsősorban az egyházak! – abból a hamis felfogásból, hogy jobb, ha kerülik a konfliktust. Konfliktusok nélkül nincsen semmi sem. Csak szólok: gyakorlatilag huszonöt éve háború zajlik ebben az országban. Ha mindenki szerette volna megspórolni magának a konfliktusokat, akkor itt a mai napig Hornék utódai uralkodnának. Úgyhogy erre egyszerűen nincsen magyarázat. S arra sincsen, hogy a felmérések szerint a magyar nők nehezményezték leginkább a vasárnapi zárva tartást, mert ez mennyire megnehezítette az életüket. Megáll az ember esze! Annyi szolidaritás nem szorult beléjük, hogy eszükbe jusson: a boltokban is nők állnak a pult mögött vasárnap, s vajon az ő életüket mennyire nehezíti meg, hogy más magyar nők vasárnap is vásárolhassanak? Meg aztán egy ezeréves világról van szó. Ezer évig volt természetes, hogy van egy nap a héten, ami másmilyen, mint a többi. És ezer évig meg tudták oldani, hogy minden legyen a vasárnapi, ünnepi asztalon, anélkül, hogy nyitva lennének a boltok. Úgy tudták ezt megoldani a nagyanyáink és anyáink, hogy amúgy akkoriban még szombaton is munkanap volt. Ma már nincs. Mégsem lehet szombaton bevásárolni, csak vasárnap? Nos, ha igen, akkor meg is érdemlitek, meg is érdemeljük. Akkor legyen valóban szabadságunk fokmérője, hogy be tudunk-e dobni egy jó hambit a plázában vasárnap ebédre. Akkor legyen a szép szabadság képmása a Nyakó arca. Aztán nézzetek abba mélyen. Egész hátralévő életetekben.

Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »