Bayer kisbetűs lovagkeresztje és a nemzet művészei

Bayer kisbetűs lovagkeresztje és a nemzet művészei

Ez az írás nem arról szól, hogy a „tizennégy éves kortól fölfelé minden muszlim potenciális gyilkos” tétel megfogalmazója vagy a sztálini mítoszokat hirdető történész méltatlanabb a kitüntetésre. Helyesírásról lesz szó, arról is, amit az új szabályzatból kifelejtettek.

A szekértáborharc most játszódó felvonásának egyik leggyakrabban használt szava a lovagkereszt. Számtalan formában találkozhatunk vele: lovagkereszt, Lovagkereszt, Magyar Érdemrend lovagkeresztje, Magyar érdemrend lovagkeresztje, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje. Olvastam olyan véleményt, hogy Bayer Zsolt kitüntetésével a „Lovagkereszt” besározódott, és egyszerű lovagkereszt lett belőle. Érdemes hát körüljárni a díjakkal, kitüntetésekkel kapcsolatos kifejezések írásmódját.

Viszonylag könnyű esetet jelentenek azok az elnevezések, amelyeknél az előtag csupán tulajdonnév, ilyenkor a díj, érem stb. szót kötőjellel kapcsoljuk hozzá, például: Jászai Mari-díj, Karinthy-gyűrű, Baumgarten-díj, Balassi Bálint-emlékkard. Előfordul, hogy a díj, érem stb. szó jelzővel bővülve kapcsolódik egy tulajdonnévhez, ilyenkor nem teszünk kötőjelet, a mozgószabályt sem alkalmazzuk, a díj, érem stb. szót különírjuk, kis kezdőbetűvel, azaz nem Gundel-művészetidíj, Gundel-művészeti-díj vagy Gundel Művészeti Díj, hanem Gundel művészeti díj.

Vannak olyan elnevezések, amelyeknek minden tagját nagybetűvel kell írni – és nem csupán a Citromdíj és más egyszavas elismerések tartoznak ide. Ha a díj, érem stb. szó az elnevezés szerves részeként birtokos vagy minőségjelzős szerkezetet alkot egy előtaggal, minden tag nagy kezdőbetűvel írandó, például: Akadémiai Aranyérem, Akadémiai Díj, a Francia Köztársaság Becsületrendje, Magyar Érdemrend.

Azonban a kitüntetések és díjak fokozatait, illetőleg típusait jelölő szavakat, kifejezéseket már kis kezdőbetűvel írjuk, például: Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal, Magyar Érdemrend lovagkeresztje. Tehát a lovagkereszt még a hivatalos, teljes névben is kisbetűs. Ennélfogva értelmetlen azon vitatkozni, hogy a „Lovagkereszt” Bayer vagy pedig a korábban elismert szélsőbalosok kitüntetése miatt vált lovagkeresztté – ugyanis mindig csak az utóbbi forma létezett.

Vannak aztán olyan kitüntetés- és díjnevek, melyekben a díj, érem stb. köznév olyan – egy vagy több szóból álló – előtaghoz járul, amely önmagában nem tulajdonnév, de az elnevezésben tulajdonnévi értéket kap. A szabály d) pontja azt írja, hogy ezeknek minden elemét nagy kezdőbetűvel írjuk, a díj, érem stb. köznév pedig kis kezdőbetűs marad, és kötőjel nélkül kapcsolódik, például: Magyar Szabadságért díj, Közép-európai Örökség díj, Pro Urbe díj, Nemzet Művésze díj.

Könnyen áttekinthető lesz a díjak, elismerések elsőre bonyolultnak tűnő szabálya, ha az egyes típusokat egyetlen – fiktív – témára felfűzve olvashatjuk: Újpest-díj, Újpest közösségi díj, Flottilladíj, Újpesti Díj, Újpesti Díj középfokozata, Újpest Közösségéért díj.

A fentebb említett Nemzet Művésze, illetve a Nemzet Színésze és a Nemzet Sportolója díj kapcsán érdemes megjegyezni, hogy csak az előző helyesírási szabályzat adott útmutatást arra vonatkozóan, mi a teendő, ha egy díj neve melléknévi származékában vagy csupán címként szerepel. Ilyenkor természetesen nem kell nagy kezdőbetűt használni: „Nagy Józsefnek, a népművészet mesterének kiállítása sikeres volt.” A jelenlegi szabályozásból ezt érthetetlen módon kihagyták, így most csupán a józan paraszti eszünkre hallgathatunk – és az szerencsés esetben azt fogja súgni, hogy a nagy kezdőbetűs Nemzet Művésze kifejezés a díjat, a kis kezdőbetűs nemzet művésze pedig a személyt jelenti. Azaz ha azt olvassuk, hogy az ünnepségen „jelen lesz XY, a Nemzet Művésze”, akkor kezdjünk gyanakodni, hogy az olvasószerkesztő vagy a korrektor rosszul értette a súgást.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »