Barátok közt

Spéder-ügyben egy hete csak találgat a közvélemény. Házkutatások, vizsgálódások és lejárató riportok sűrűjében próbálnak rájönni a politika iránt érdeklődők, vajon kit és mivel haragíthatott magára Lázár János, hogy aztán a háttérből igyekezzenek gyengíteni őt. Spéder Zoltán a barátom volt, és az is marad – jelentette ki az FHB-vezérről múlt csütörtökön Lázár, méghozzá a Mit miért tesz a kormány? alcímmel beharangozott sajtótájékoztatón. A kérdés ettől még nyitott maradt: mivel húzhatta ki a gyufát az üzletember, hogy beinduljon ellene a most látott hadjárat?

Az ember azt gondolná, egy jogállamban az a legfontosabb valakinek az üzleti tevékenységével kapcsolatban, hogy betartja-e a törvényeket, nem jár-e el tisztességtelenül, és nem lehetetlenít-e el közben másokat a tevékenységükben. Hogy Spéder ügyleteiben vannak vitatható elemek, természetesen felmerülhet – lapunk is többször írt már ezekről. Most viszont mégsem az a fő kérdés, áthághatta-e a törvényeket a bankvezér, hanem hogy mivel érdemelhette ki a „nép ellenségének” szerepkörét. Miért ér hirtelen kevesebbet Lázár barátsága? Talán más barátoknak akar kedvezni ezzel valaki? Lehet, hogy tisztábban látnánk, ha végre infografikán igyekeznénk megrajzolni, ki kivel is van jóban: Habony Árpádot itt rögtön középre is tehetnénk, hiszen többen (köztük Andy Vajna és G. Fodor Gábor) sorolták már őt a barátaik közé. Ha pedig azokat a nyilatkozatokat nézzük, amelyek szerint a tanácsadó egyetlen kormányzati fizetési listán sem szerepel, rögtön nyilvánvalóvá lesz, hogy a parlamentbe, vezető politikusok közé is csak barátkozni jár. Nem is kérdés mostanában, hogy Habony-közelben lenni kifizetődő: kinek a pékséghálózata jár jól, ki a BKV-val szerződik váratlanul, az állami hirdetésekről nem is beszélve. De feltűnhetne az infografikán Matolcsy György jegybankelnök is, aki lassan egy fotóalbumot rakhat össze a Polt Péterrel közös mosolygós képekből. Barátokról sem készül ennyi vidám felvétel, mondhatnánk, de azért a legfőbb ügyész sem bízhatja el magát, hiszen a jegybankelnök inkább az unokatestvéreket szereti gyűjteni.

Vajon ha sikerülne végre alaposan feltárni, ki kivel van jóban, és ki kivel szakított éppen, jobban megértenénk a körülöttünk zajló eseményeket? Esetleg a kormányzás természetét, amiről G. Fodor Gábor szeret értekezni? Vajon mennyivel tudhat többet mindezekről az az ember, aki az elmúlt másfél évtizedet a Barátok köztöt nézve töltötte? A sorozatot, amelyben egyetlen valódi barátság sincs, amelyben közügyek sem léteznek, és amelyben a főhős össze akarta veretni az egyik testvérét, de sikerült megöletnie a másikat – hogy a karakter azóta is minden este képernyőn legyen a „pénz és sárm” jegyében. (Ezt a sorozatot számos gyerek is nézi amúgy.) Ez alapján persze még mindig szívesebben lenne az ember Lázár János barátja, mint „Berényi Miklós” rokona.

Lehetne persze úgy is, hogy ne egy szappanoperában éljük az életünket: az állam ne barátokban és ellenségekben gondolkozzon, hanem teremtsen egyenlő, tisztességes feltételeket, a hatóságok pedig szintén kezeljenek egyenlőként minden állampolgárt. Hogy ne barátok legyenek, akiknek bármit lehet, és egész szektorokat vihetnek, valamint ellenségek, akiknek meg az átlagnál is kevesebbet szabad, és akikkel szemben minden megengedett. Például az a gyalázatos TV2-riport, amitől elmondása szerint még Gulyás Gergelynek is felfordult a gyomra.

Addig is marad a Berényi Kft., valamint a találgatás, kit fúrnak ki legközelebb az üzletrészéből, ki ármánykodik éppen a kávézóban, és kiről készítenek paparazzofotókat két háztömbbel arrébb, mialatt rövidnadrágban tart üzleti megbeszélést.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 17.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »