Barátból családtaggá váltak a házi kedvencek a kisállattemetők sírkövei alapján

Barátból családtaggá váltak a házi kedvencek a kisállattemetők sírkövei alapján

A háziállatokhoz való viszonyulás változásairól és társadalmi megítéléséről mesélnek a Nagy-Britanniában immár több mint száz éves múltra visszatekintő kisállattemetők sírkövei – derül ki egy új tanulmányból.

Eric Tourigny, a Newcastle-i Egyetem munkatársa londoni és newcastle-i kisállattemetők több mint ezer sírkövét tanulmányozta az elmúlt száz évre – az első ilyen típusú köztemető 1881-es megalapítása és az 1980-as évek közötti időszakra – visszamenőleg.

Az Antiquity című folyóiratban publikált eredményei szerint míg a viktoriánus korban az emberek gyakran társaságként, barátként, addig a későbbiekben már családtagként tekintettek a házi kedvenceikre – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Hírdetés

“A második világháború után az emberek egyre inkább családtagként kezdtek utalni a háziállataikra és ezzel párhuzamosan az állatok sírkövein is megjelentek a családnevek” – mondta a szakember, hozzátéve, hogy a vezetéknevek eleinte zárójelben vagy idézőjelben szerepeltek a sírköveken, mintegy jelezve, hogy nem teljes jogú családtagról van szó.

Tourigny szerint a háziállatok családtagként kezelésének a felvállalása azért lehetett nehézkes, mert az állatokhoz fűződő mély érzelmek szemben álltak a társadalmi normákkal. A korabeli skandináv kisállattemetőkben például a sírfeliratok nagy része teljesen érzelemmentes, ami különösnek hat annak fényében, hogy mekkora gondot fordítottak a házi kedvencek tiszteletére emelt emlékművekre. A szeretett állat elvesztése miatt érzett gyász azonban nem volt társadalmilag elfogadott.

A tanulmány másik fontos megállapítása, hogy az embereket idővel egyre jobban foglalkoztatta a háziállatok túlvilági életének a gondolata. Kevés 19. századi sírkövön van utalás a túlvilágra, noha néhány állattartó “reményét” fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egyszer újra találkozhat szeretett házi kedvencével. “A 20. század közepére azonban a sírkövek nagy százalékán szerepel utalás arra, hogy a gazdik várnak a túlvilágon való újbóli találkozásra” – mondta a szakember.

Tourigny szerint a társadalom halállal szembeni attitűdje alig változott és az alvás metaforájának használata az egész 20. században megmaradt.

Nagy-Britanniában 1881-ben hozták létre az első, kisállatoknak szánt köztemetőt, miután egy Cherry nevű kutya gazdája megkérdezte a Hyde Park kapuőrét, hogy eltemetheti-e kedvencét a területen. A kutyát a kapuőr saját kertjében helyezték örök nyugalomra és a következő néhány évtizedben több száz ebet temettek el a parkban. Később egész Nagy-Britanniában megszaporodtak a kisállattemetők.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »