Barangolások Sőregen – Képriport, beszámoló

Barangolások Sőregen – Képriport, beszámoló

A Nógrád és Gömör határán, de még a losonci járáshoz tartozó településnek a katolikus temploma mellett két érdekessége ismert. A falu fölé magasodó Bagolyvár, amely 4-es fokozatú védett természeti emlék, és itt született Berecz István, Berecz András Kossuth-díjas mesemondó, népmesegyűjtő édesapja. Az előadóművész gyakori vendége a falunak.

Fényes Elek 1851-ben megjelent munkájában csak néhány mondatot szentel a falunak: “Sőregh, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Hajnácskőhöz 3/4 órányira: 593 kath. lak., paroch. templommal. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.“

A településről a Borovszky Samu által szerkesztett Gömör-Kishont vármegye monográfiájában olvasható:

“Söreg, a fülek-miskolczi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 160 házzal és 795, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Szintén ősrégi község, melyről már a pápai tizedszedők jegyzéke szól Surek alakban. 1427-ben neve Sowregh és Sewrugh formában tűnik elő s maga a falu a Lórántffiak birtoka. A Lórántffi örökösök után idővel a Madarassy és a Botta családok lettek az urai, most pedig Madarassy Gyulának, és Bornemisza Istvánné szül. Ragályi Etelkának van itt nagyobb birtoka és mindkettőnek régi kúriája; ezét a mult század közepe táján Madarassy Lajos építtette, amazét pedig a mult század elején Madarassy Antal. Ez a két úrilak Gortva pusztán van, mely ma ugyan Söreghez tartozik, hajdan azonban külön község volt s szintén már a pápai tizedszedők jegyzékében van említve, sőt 1427-ben is említik Gowrthwa néven. Söreg község katholikus temploma 1867-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.“

A falu középpontjában található, gondozott környezetű templomot 1864-ben kezdték építeni, s három évvel később 1867-ben fejezték be. Egyhajós épület,  neoromán stílusban épült, előterében magas toronnyal. Szt. Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel. A templom előtti két szakrális emlék, egy kereszt és Szt. Mária szobra található. A templom mögött van a település temetője.

Maga a település a Csomatelke patak két oldalán épült fel. A patak gondozott, ki van kövezve, a medréhez több helyen lépcsők vezetnek le. Utcáin több olyan ház is található, amely megőrizte eredeti formáját és kiépítését. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2011-ben 390 lakosa volt, melyből 62 volt szlovák. 2017-ben 492 lakosa volt. Egyike azon településeknek, ahol nincsenek gondok a roma lakosokkal sem.

Helyben kevés munkalehetőség van, az egykor számos munkahelyet biztosító szövetkezet az 1989-es rendszerváltás után megszűnt. A területek megművelésével néhány magángazda foglalkozik.  Sokan a közeli nagyobb városokban Rimaszombatban és Füleken dolgoznak. Óvodája, iskolája nincs, a gyerekek Ajnácskőre, Almágyban ill. Fülekre járnak.

Hírdetés

A falu jövőjének egyik nagy lehetősége a falusi turizmus, melynek fejlesztése évek óta napirenden van. Területén és környékén nagyon sok természeti szépség található, melyekhez a faluból részben jelzett turistaösvények vezetnek.

Nemcsak a település, de a terület legjelentősebb és leglátogatottabb természeti értéke a Bagolyvár, amely már messziről vonzza, vonzhatja az érdeklődőket. Az UNESCO Novohrad-Nógrád Geopark egyik jegyzett értéke is. A vulkanikus eredetű csúcs alatt információs táblával ellátott pihenőhely található, lócákkal, asztallal ellátott fedett pavilonnal gondozott környezettel. Innen indul a csúcshoz (nem jelzett) vezető ösvény. A régóta tervezett tanösvényt főleg az anyagiak hiánya miatt eddig nem sikerült kialakítani.

A Bagolyvár egy maar típusú, 285 m magas vulkáni csúcs, melynek belső kitöltése maradt meg, a kráter egykori falait az elmúlt évmilliók során elpusztultak. A fentebb említett pihenőhelyről tökéletesen lehet tanulmányozni a geológia szerkezetét és földtörténeti múltját. Csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik a településre, a közeli és távoli tájra.

A szikla alsó részét ún. tufabreccsa képezi, amely bazalttörmeléket és homokkőzárványokat tartalmaz. A felső részében láthatóak egy maar tó tufa és tufit rétegei, amelyek finomszemcsés vulkáni hamuból, vastagszemcsés tufából és vulkáni bombák maradványaiból állnak. A sziklát nyolc bazaltér szabdalja át. A tufában megtalálható üvegszemcsék arra utalnak, hogy a vulkanikus anyag gyorsan hűlt le, tehát valószínűleg vízzel érintkezett. A bazalttellérekből vett minták alapján kora körülbelül 4 millió év.

A terület többi vulkáni eredetű csúcsához hasonlóan melegkedvelő, szárazságtűrő növényvilága van, melyek közül a védett fekete kökörcsint és árvalányhajat lehet említeni. Utóbbi nagy része a csúcs melletti, bekerített magánterületen nő.

A megnevezésében található „vár“ sem véletlen. A középkorban Dánoskő néven jegyezték. A helyi lakosok, a történeti források szerint a Trencsén megyei Beckó vár tulajdonában lévő várjobbágyok a sziklacsúcsot megfigyelőhelyként használták, melyet saját költségükön építettek ki. Ennek egyik máig megmaradt nyoma a kb. hat méter mély víztartály, melyet a csúcs legmagasabb szintjén alakítottak ki.

A tatárjárás idején védői nagy érdemet szereztek azzal, hogy sikeresen ellenálltak a tatárok támadásának. Tettükért IV. Béla király nemesi cím adományozásával jutalmazta őket. A vár urai a király seregébe saját költségen 10 páncélost küldtek, ami arra utal, hogy rendelkeztek az ehhez szükséges pénzzel is.

A régészeti kutatások arra utalnak, hogy a csúcsa már a kőkorszakban is lakott volt. Erre utalnak az itt talált állatcsontok, kőeszközök és cserépmaradványok.

Puntigán József


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »