Barangolás a viski református temetőben (1.)

A viski református temető az ősi református templomtól és a településtől is nyugatra terül el. Az egykori faluszél napjainkra már beépült. A 19. század elejétől használják, elődje a Nagy utcai Kőiskola mellett volt. 1851-ben az egyház eladta a temető előtti telket 632 Ft-ért Berec Mihálynak azzal a feltétellel, hogy ott a mindenkori tulajdonos sikátort tartson a temetőhöz. Ez a sikátor köti össze most is a Hátulsó (napjainkban Fodó Sándor) utcát a Temető (jelenleg Antall József u.) utcával. 1871-ben, 1888-ban és 1923-ban újabb földet vásárolt az egyház és bővítette a temetőt. 1901-ben lett először bekerítve, azóta a kerítést már többször felújították. A hatvanas évek végén a temető kerítése mentén a keleti, déli és nyugati oldalt fenyőfával ültették be. A halott viskiek faluját körülölelő magas, zöld élő kerítés bármely oldalról közelítjük meg, azonnal magára vonja figyelmünket. Elődeink fenyő-, gyümölcs-, orgona-, szomorúfűzfák, számtalan fajta virág és díszcserje között alusszák örök álmukat.

A szovjet rendszer elvette a reformátusoktól a temetőt, bért fizettetett érte, az állam közte- metőként kezelte.

Visken a fejfás temetkezés a szokásos. A fejfákat tölgyből faragják, de előfordul más faanyag is. Magasságuk: felnőtteké 180 cm, gyerekeké 120 cm, kb. egyharmaduk a földbe kerül. A férfiak fejfája kör alakban, a női háromszögben végződik. Az előbbi díszítése körtiállású minta (négykarú örvény), az utóbbié a szomorúfűz (életfa). A már kész, de még kivésetlen fejfát feketére festik, majd meccővísővel kivésik a díszítést és a betűket. Így a festetlen betű szépen kirajzolódik a fekete alapon. Régen szinte mindenkinek a fentebb említett fejfát állították, ma csak közvetlen a temetéskor használnak fejfát, később maradandóbb márványra, műmárványra cserélik ki.

A temetőnek két bejárata van: az északi és a déli. Látogatásunkat az északi kaputól kezdjük, melyen belépve, a főúttól jobbra egy kényelmes út vezet a régi sírkertbe. Az út bal oldalán a negyedik sorban nyugat felé egy gúlában végződő vasból öntött síremlék tűnik szemünkbe. Felirata egyszerű: Géressy László (1804–1870). A viski református egyházat 1834–1870 között szolgáló lelkészről van szó, aki a reformkor szellemét őrizte és oltotta bele a viskiekbe egyéb múlhatatlan érdemei mellett. Fia, Géressy Kálmán jogakadémiai tanár, történész, színháztörténész volt Debrecenben. A síremlék bal oldalán fehér márványkő a következő felirattal: Géressy Lászlóné Lugossy Júliánna 1814–1891. Róla azt kell tudnunk, hogy a felsőbányai prédikátor, Lugossy József (a híres orientalista, Lugossy László testvére) leánya volt.
Még ebben a sorban nyugat felé hatalmas szürke márványoszlop emelkedik Székelyhidy József Visk város volt főjegyzője 1839–1897 és neje Derczeny Júliánna 1852–1887 felirattal. Egy sír kihagyása után, fekete márványsíremléken a következő felirat áll: A. B. F. R. A./ Itt nyugszik/ Csomár Géza/ ref. lelkipásztor/ 1910–1977/ „Mert nekem mind életemben,/ mind halálomban nyereségem  a Krisztus.” Fil 1:21

Csomár Géza tiszteletes úr Forgon Pál (a későbbi püspök) elhurcolása után lett viski lelkész, és 26 évig szolgálta a gyülekezetet.
Egy sorral északra egy kettévált fekete márvány síremléket találunk, felirata: Itt nyugszik Peleskey Sándor lelkipásztor neje Horváth Berta élt 24 évet meghalt 1918. dec. 7-én. Annak a Peleskey Sándornak (1887–1958) a felesége nyugszik itt, aki 16 évig szolgált Visken, ő írta meg a viski református egyház történetét, a csehek üldözték el. A Szatmár megyei Ombódon halt meg 1958-ban.

Ha tovább lépkedünk ezen a soron nyugat felé, Tusa Menyhért  (1885–1943) és neje, Biki Juliska (1887–1926) közös márványsíremlékéhez érünk. Tusa tiszteletes úr 18 évig szolgálta hűséggel a gyülekezetet a cseh rendszer idején. Fiuk, Sándor a Gáti Középiskola tanítója volt sokáig.
A papok sírhelyeitől elbúcsúzva az összekötő út végén egy sudár fenyő és egy almafa között messziről látható egy műalkotás, Stec Miklósnak, Ukrajna érdemes népművészének munkája, amely méltó emlék Balázs István viski fafaragó számára. A magyar népi motívumokkal gazdagon díszített gyönyörű síremléket a következő szöveg értelmezi:

A. B. F. R. A. /Itt nyugszik Balázs István/ fafaragó-tanár/ 1948. VI. 18.–2012. X.23.

Hazát nem cserél az ember,
amiként arcot sem.
Mindkettőt őseink
hagyták ránk
s a hűség kötelez.
Sinkovits Imre

Ettől a remekműtől néhány lépéssel keletre találhatók a Burez család sírhantjai közöttük Burez Bálint (1884–1974) községi bíró, viski gazdálkodó. Az első világháború idején, 1914-ben bevonult katonai szolgálatra, az összeomláskor mint őrmester szerelt le. A szerb, orosz és olasz hadszíntéren küzdött. Megsebesült. Számos kitűntetéssel ismerték el hősiességét. A nagy- és a kisezüst éremmel József királyi főherceg, mint hadseregparancsnok, személyesen tüntette ki. Trianon utáni cseh hatalom, mint a rendszer számára megbízhatatlant, magyarsága miatt megfosztotta a bírói és az erdőbirtokossági elnök tisztétől. Ennek ellenére a község polgárai több ízben megválasztották községi bírónak. Mindvégig a visszacsatolás ügyét szolgálta. Hűségéért a visszacsatolás után a magyar vezetéstől birtokot kapott Baranyában. Az 1944-es hadi helyzet, a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg katonáinak és partizánjainak kegyetlenkedése azonban hazakényszerítette. Családjával szekérrel tették meg a nehéz utat, ez a felesége életébe került. Bezdanban temették el, mai napig ott nyugszik. Itthon épp a szovjet hatóság bosszúhadjárata tartott azok ellen, akik a magyar rendszerben valamilyen állami hivatalt vállaltak. Így fordult a KGB és kiszolgálói figyelme Burez Bálint felé. A község egykori vezetője Técsőre menekült. Mikor titokban hazajött, elfogták, s többször is megverték. A legmegalázóbb mégis az volt, amikor a szeretett Visk utcáin két milicista kíséretében végig kellett mennie nyakában szégyentáblával és azt kiabálnia: „Én vagyok a legbitangabb!” A megaláztatásokat méltósággal viselte. A megpróbáltatások ellenére szép kort ért meg, 90 éves korában halt meg.

A temető északi kerítése mentén nyugatra haladva találunk egy koszorúkkal gazdagon borított, még frissnek tűnő sírhantot, a hagyományos viski fejfán a következő felirattal: Itt nyugszik Sari József /Élt 94 évet/ Meghalt 2015. X-hó. 11. /Gyászolják szerettei/Béke poraira. Id. Sari József nevét Kárpátalján mindenki összeköti a magyarság érdekeiért folytatott küzdelemmel. A veszprémi népfőiskola egykori tanulója fáradhatatlan és lelkes szorgalmazója volt a viski magyar tannyelvű középiskola létrehozásának, valamint egyik frontembere az iskolaépület csaknem 20 évig tartó felújításának. Nagy szerepe volt a viski református egyház életében is, ahol több mint 40 éven át tevékenykedett: az egyház jegyzője volt, közben négy évig egyházkerületi főjegyző is. Nevét a kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalom szervezői között is ott találjuk, a KMKSZ egyik alapító tagja volt.

Tovább sétálva nyugatra, Csík István Balázs István által készített faragott fejfája vonja magára a látogató figyelmét. Közvetlen mellette fekete márványemlékoszlop a következő szöveggel: Itt nyugszik/ Csík István/ ref. tanító/ 1901–1983/ és felesége/ Sedivi Etelka/ ref. tanítónő/ 1908–2005.”Ama nemes harcot/ megharcoltam…” Gyászolja szerető/ Családja/ Béke poraira. Csík István emlékét a temetőn kívül is őrzi egy emlékmű a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola Nagy utcai homlokzata előtt. Balázs István növénymotívumokkal gazdagon díszített fából faragott emlékművén egy hatalmas szárnyú sas körme közötti pajzson ez áll: Csík István/ ref. tanító igazgató/ 1901.X.1. –1983.IV.11. „Hazátokért, Magyarországért, a magyar népért, erőtöket és életeteket nem kímélve, minden tehetségeteket és rendíthetetlenségeteket latba vetve, állhatatosan és hűségesen munkálkodjatok – és nemcsak iskoláitokban.” Állíttatta a KMKSZ viski alapszervezete és a Kölcsey Ferenc Középiskola tantestülete.

Tovább haladva nyugatnak egy patinás fehér márványoszlop-torzó, s a felirat rajta: ABA FRA/ Itt nyugszik/Héder Márton/élt 24 évet/Megh. 1915 május hó 19. /Ellenséges golyó által/Béke hamvain/A haza védelmében történt a halála /szülei és testvére fájdalmára. A temetőkert több első világháborús síremléket őriz.
(Folytatjuk)

Czébely Lajos

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 32. számRovat: KultúraTelepülés: Ukrajna›Kárpátalja›Huszti járás›ViskCímkék: KárpátaljaViskkultúrakárpátaljai magyarságtemetőForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »