Bányásznadrágból lett a farmer a lázadó fiatalság szimbóluma

Bányásznadrágból lett a farmer a lázadó fiatalság szimbóluma

John Wayne már a 30-as évek végén is ezt hordta filmjeiben, az 50-es években Marlon Brando, James Dean és Elvis Presley népszerűsítette, Marilyn Monroe elítéltként öltötte magára egyik szerepe kedvéért, az amerikai elnökök közül pedig Richard Nixon mutatkozott benne nyilvánosan elsőként. 

Amikor Jacob Davis és Levi Strauss 1873. május 20-án szabadalmaztatta a farmer ősét, még senki sem gondolta, hogy a nadrág a favágók, bányászok és cowboyok viseletéből a 20. század második felére a lázadó fiatalság egyik legfontosabb szimbólumává, egyben a világ egyik legnépszerűbb ruhadarabjává fog válni.

A farmer születése kapcsán egészen 1870-ig kell visszamennünk az időben. Egy hideg decemberi napon egy asszony azzal a kéréssel állított be a lett származású szabó, Jacob Davis üzletébe, hogy munkásnadrágot szeretne vásárolni favágóként dolgozó férjének. Davis tudta, hogy a munkásoknak folyamatos problémát okoz, hogy nadrágjaik könnyedén szakadnak, ezért rézszegecsekkel erősítette hozzá a ruhadarabhoz a zsebeket, mivel a módszer a lópokrócok esetében már bevált.

A favágó felesége elégedetten fizette ki a három dolláros vételárat, és a munkásnadrág tartósságának hamarosan az egész környéken híre ment. Davis rendelései jelentősen megszaporodtak, és szabók tucatjai kezdték el utánozni újítását. Elhatározta, szabadalmaztatja találmányát. Mivel azonban nem rendelkezett az adminisztrációs költségekhez szükséges 68 dollárral, üzleti partneréhez, a németországi zsidó családban született San Franciscó-i rövidáru-kereskedő Levi Strausshoz fordult segítségért.

Strauss boldogan elfogadta a felkérést, így 1872 augusztusában közösen adták be kérelmüket a szabadalmi hivatalba. Davis a találmány szabadalmaztatása után San Franciscóba költözött, és Levivel együtt folytatta egyre nagyobb üzletet jelentő nadrág gyártását és forgalmazását. A farmer igazi sikertörténetét azonban már egyikük sem érhette meg. 

Magazin


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »