Baloldali politikusok hullajtják könnyeiket Kuba rettegett kommunista diktátora után

Ahogy várható is volt, egyes baloldali politikusok romantikus emlékeket felelevenítve emlékeznek meg Fidel Castroról. Kubát bizonyára valami olyan remek országnak képzelik el, ahol mindig jó idő van, szépen süt a nap, és a gyönyörű tengerparton mindenki vidáman és szabadon énekelget. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Karib-tengeri országban több mint hatvan éve kemény vonalas kommunista diktatúra van.

Minap hallottam egy olyan kubai menekült történetét, aki azért töltött 15 évet börtönben, mert gyerekként egy rendszer-ellenes mondatot firkált Havanna egyik házának falára. A rácsok mögött megkínozták, megverték. A nélkülözések és mérhetetlen szenvedés következtében évtizedekkel nézett ki idősebbnek koránál. Fidel Castror, majd öccse Raul Castro kegyetlenül leszámolt mindenfajta ellenzéki megnyilvánulással. A Castro-rendszer halálos áldozatainak száma megközelítheti a százezret, az ártatlanul bebörtönzötteké pedig akár a félmilliót is. Egy ilyen véreskezű diktátorról pedig nem illik megemlékezni. Ismert a mondás: „Halottról vagy jót, vagy semmit”. Ebben ez esetben biztosan semmit. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhányat a magukat demokratikusnak gondoló politikusok kommunista diktátor halálával kapcsolatos könnyhullatásaikból. Vajon időnként Sztálin és Rákosi emlékére is meggyújtanak titokban egy-egy gyertyát?

Ami azonban ennél is szomorúbb, hogy Ferenc pápa is beállt a sorba:


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »