A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) vers- és novellaíró pályázatot hirdetett A család Istentől rendelt közösség címmel. Napról napra bemutatjuk a díjazott alkotásokat. Az alábbiakban Balázs Gábor Rudolf Egy összetett elme rejtélye című versét olvashatják.
EGY ÖSSZETETT ELME REJTÉLYE
Egy összetett versszak, melyet összetett egy költő.
Egy összetett rímpár, mely minden vágyat betöltő.
Egy összetett érzelem, mely végighalad szívemen.
Egy összetett ember, ki fellép színpadi színeken.
Egy összetett összetét, mely néha összetesz, néha széthúz.
Aki nem nyúl utánad, hát azért te miért nyúlsz?
Egy összetett ismerős, ki ott hagyott a padlón.
Bizalmadba férkőzött, s elpusztított téged gyarlón.
Egy összetett összetettlenség, ami téged is összetett.
A legvégén pedig pár összetételt visszavett.
Egy összetett hang, melyet szeretnek hallani füleim.
Mindig eszembe jut, mit is mondtak a szüleim:
„Csak tanulj, fiam, másképp semmire sem viszed.”
A világot elnézve igazuk van, azt hiszem.
Egy összetett félelem. Ebből a másiknak sérelem.
A félőnek mégis kényelem.
Nekem pedig rasszizmus a környékemen.
Ugyan. Ne is kérdezd, hogy honnan jött az ihlet.
Összetett világban élünk, s ez határoz meg minket.
* * *
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
