Molnár Szabolcs professzor: Dumitru Elena dicséretes munkája reménykeltő kezdet. A folytatáshoz a Biblia- és zsoltárfordítások, valamint a népköltészet frazeológiája segítségével létre kell hoznia egy 16. századi román nyelvet, amelyen egy román Balassi Bálint énekelhetett volna szerelemről, örömről, szenvedésről.
„Amikor a Célia-ciklus fordításával kezdtem foglalkozni, még minden szakmai tapasztalat híján, egy olyan szöveget kíséreltem meg létrehozni románul, amely formailag, lírai természetessége mellett, megőriz egyfajta versszerű lüktetést, amely jellemző az eredeti alkotásra” – írja Bálin Balassi, Ciclul Celia című kétnyelvű kötetének előszavában Elena Lavinia Dumitru. A román műfordítónő korábbi tanárát, a Bukaresti Egyetem professzorát, Molnár Szabolcsot kérdezte a Gondola.
Molnár Szabolcs professzor
– Professzor úr, miért volt reményteljes Elena Lavinia Dumitru nemes irodalmi kísérlete?
– A szakválasztás motivációját a politikai változások által kiváltott közhangulat nagyban befolyásolta. Az 1992-es parlamenti és helyhatósági választások körüli nacionalista, soviniszta diskurzus hatására mesterségesen kialakított xenofóbia, az örökölt előítéletek hatalmas szemétdombja elvette a román fiatalok kedvét attól, hogy a magyar főszakra iratkozzanak. A parlamenti ciklus idején a hungarológiára a kétszeres túljelentkezés mellett bekerült kilencvennyolc magyar diák. Ezekben az években azonban egyetlen román diák sem látta kellőképpen indokoltnak, hogy a magyar szakra jöjjön. A következő parlamenti választás eredményeképpen a magyar érdekképviselet bekerült a kormányba, a magyarellenes diskurzus elsősorban az ellenzék fegyvertárába csúszott, így a román fiatalok is bátorságot kaptak, hogy a magyar szakra jelentkezzenek és motivációt keressenek a magyar nyelv és művelődés megismerésére.
Az 1998-ban felvett huszonkét hungarológus közül tizenhárom román anyanyelvű volt. Mindnyájan a Kárpátokon kívülről jöttek. Köztük a havasalföldi Bodzavásárról Elena Dumitru.
A „merészekből” így kialakított csoport az intenzív nyelvgyakorlat mellett román nyelven hallgatott művelődés- és művészettörténeti előadásokat. Már a második félévtől ismerkedtek a régi magyar, azon belül a reneszánsz irodalom sajátos vonásaival. Ekkor találkoztak Janus Pannonius, Heltai Gáspár és Balassi Bálint életművével. A költő szerelmes verseit nyelvgyakorlati órákon is bogozgatták. A hatodik szemeszter prozódiai szemináriumán jelentkezett Elena Dumitru a Célia versek fordításával. Meglepő tehetséggel és ráérzéssel nyúlt az énekekhez, sugárzott a Balassi és a reneszánsz költészet iránti szeretete. Ezért is biztattuk, hogy folytassa a költő művészetének búvárlatát, amelynek eredménye a doktori fokozat megszerzése és a Célia-kötet megjelenése volt.
– Egy Balassi-fordításkötet hogyan ad megújulási impulzusokat a kortárs román irodalomnak?
– A román művelődéstörténet számon tartja Balassit, mint aki egyik szerelmes versét „oláh ének nótájára” szerzé. Az 1965-ben nagy példányszámban terjesztett Antologia literaturii maghiare négy kötetében költőnket hét verse képviseli Alexandru Andriţoiu fordításában. Így a magyar irodalom iránt érdeklődő hazai közönség és írógeneráció idősebb szegmentuma számára a reneszánsz magyar költő nem ismeretlen, bár befogadását az irodalmi szinkron-eltolódás nehezíti.
A román írók ma főleg a kortárs irodalomra figyelnek, ahogy a jelenleg magyarra fordított művek is elsősorban kortárs szerzőktől származnak. De a Balassi-befogadás belső érlelődésének minden lehetősége adatott: megjelenése óta a Balassi kötet a román hungarológus diákoknak jelentett és jelent élményt, és a példa is bátorítólag, buzdítólag hat. Remélhető, hogy ha elkészül egy teljesebb Balassi-fordítás, valamelyik nagyobb könyvkiadó is elkötelezi magát, hogy költőnkön keresztül bemutassa a reneszánsz ember érzelmi gazdagságát, költészete kifejező erejének szépségét.
– Mi, magyarok miért kell, hogy felfigyeljünk Elena Lavinia Dumitru műfordítói alkotásaira?
– Dumitru Elena dicséretes munkája reménykeltő kezdet. A folytatáshoz a Biblia- és zsoltárfordítások, valamint a népköltészet frazeológiája segítségével létre kell hoznia egy 16. századi román nyelvet, amelyen egy román Balassi Bálint énekelhetett volna szerelemről, örömről, szenvedésről.
Az irodalmi élet visszajelzései nem érkeztek még, de minden fordított mű előbb-utóbb termékenyen hat az etnikumok megismerésen alapuló őszinte közeledésére.
Ezért figyelmünk mellett biztatnunk kell fordítónkat a munka folytatására, hiszen megvan a felkészültsége, érzékenysége, tehetsége akár egy teljes Balassi életmű igényes átültetéséhez.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
