Bájos bárányfelhők

Ebben az országban ott tartunk, hogy ha a kormányfő félrefog, akkor őt majmolva félrefog az egész kurzus, és tereli félre a dörmögő országot is. A hatalom eredendő bűne, hogy országlását nem egyszeri (kétszeri, háromszori) demokratikus választási aktus következményének fogja fel, időtlennek gondolja. Az uralom formálissá tett parlamentáris megerősítése pedig csak a haldokló európai demokrácia lerúgandó béklyója.

(…) Európa – benne Magyarország – valóban azokkal a kihívásokkal áll szemben, amelyeket az ország vezetése maga előtt lát. Európa azonban nem helyben jár, hanem kétségtelenül tétován, de lépked – valamerre. Éppen a 28 ország nemzetállami vétójoggal felruházott demokráciája köti gúzsba.

(…) Ebben az országban ott tartunk, hogy bár igazat kell adnunk annak a tudósnak, aki azt mondja, át kell alakítani az európai integrációt, ki kell terjeszteni a fiskális és bankunióra, tőkeunióra, bizonyos kompetenciákat közös szintre kell emelni, de a nevét még véletlenül sem akarnánk leírni. Nem akarunk neki rosszat.

A kormányfő, miközben a XIX. századi struktúrákban gondolkodik, új nyitott nemzetközi korszakról szónokol. Igaza van, így nehéz jó választ találni. A Nap süt, zöld a lomb, meg a fű, a kék égen bájos bárányfelhők kergetőznek. Autonómiájuktól megfosztott emberekkel, közösségekkel pedig nem lehet életképes európai nemzeti közösséget megszervezni. Tegnap Európa napja volt.

Friss Róbert: Európa Budapestről nézve


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »