Babos Tímea: Passz. Illetve szeretnék jól énekelni

Babos Tímea: Passz. Illetve szeretnék jól énekelni

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről. Csak felnőtteknek.

– Mikor volt a legboldogabb?
– Elsőre most az jut eszembe, amikor megláttam az unokaöcsémet, aki nemrég született.

– Mi az első emléke?
– Emlékszem arra, hogy kismotoroztam és hogy rózsaszín kismotorom volt.

– Az ingatlant és az autót kivéve mi a legdrágább dolog, amit vásárolt?
– Egy óra.

– Mitől fél a legjobban?
– A vaksötéttől. Azt nagyon utálom.

– Milyen szuperhősképességet szeretne?
– Jó lenne, ha tudnám magam teleportálni. Hogy ne kelljen mindig utaznom, de bármikor tudjak ide-oda járkálni.

– Ki játszaná az ön életéről szóló film főszerepét?
– Jennifer Lawrence, és azért, mert szerintem ő is ilyen kis bohókás és lüke, mint amilyen én vagyok.

– Mi a legbűnösebb élvezet az életében?
– A kaja! Imádok enni, főleg édességeket.

– Mit köszönhet a szüleinek?
– A karrieremet, mindent, ami lettem, akár személyként, akár sportolóként. Rengeteg áldozatot hoztak értem.

– Kitől szeretne bocsánatot kérni, és miért?
– Itt is a szüleimet kellene mondanom… Biztosan sok olyan dolog volt, amiben hibáztam, úgyhogy tényleg őket emelném ki.

– Kit hívna meg álmai vacsorájára?
– Johnny Deppet, aki a kedvenc színészem.

– Mely szavakat használja túlzottan gyakran?
– Remélem, nem csúnya szó. Nem, szerintem nem az. No de viccet félretéve: az így és a tényleg szavakat ismétlem túl sokszor.

– Mikor sírt utoljára, miért?
– Nemrég, az utolsó meccsem után, és egyszerűen azért, mert az volt az utolsó. Minden nagyon pozitívra sikerült, sajnáltam, hogy vége van a szezonnak.

– Mi az, ami nélkül nem megy emberek közé?
– Engem a külsőségek abszolút nem érdekelnek: simán bemegyek akármelyik bevásárlóközpontba is egy dzsoggingban, az ilyesmi nálam nem számít. Telefon viszont mindig van nálam.

  Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet  

 

– Mondjon el egy titkot!
– Hát, az ezért titok, hogy ne mondjam el!

– A ház, amiben felnőttem…
– Mindig a zöldben volt. Két házban nőttem fel, az egyikben másfél éves koromig laktunk, a másikban most élünk. Mindkettő Sopronban, a Lővérekben van, csakis a zöld jöhet szóba.

– Ha megváltoztathatnék egy dolgot magamon, akkor…
– Talán hogy ne lennék ennyire szókimondó. Úgy gondolom, hogy a túlzott őszinteség néha nem jó.

– Bár csak sosem hordtam volna…
– Biztos nagyon sok olyan ruhám volt, amire utólag azt mondom: úristen, mit gondolhattam?! De az elmúlt évekből konkrétum nem jut eszembe.

– Melyik volt élete legjobb döntése?
– Hogy abbahagytam az úszást és elkezdtem teniszezni: 9 éves voltam, amikor váltottam. Úszni még az iskolában kezdtem el, 6-7 évesen, már akkor is bennem volt a versenyszellem.

– Mikor volt életében a legboldogtalanabb?
– Tizenkilenc évesen, amikor a karrierem nem volt jó úton.

– Melyik volt a legnagyobb hiba, amit életében elkövetett?
– Amikor ugyanebben az időszakban, tehát tizenkilenc évesen nem figyeltem eléggé az edzésekre, nem készültem jól a versenyekre. Én is nagyot hibáztam, de az akkori edzőm sem cselekedett helyesen.

– Kit szeret a legjobban?
– A családomat.

– Miben szokott kételkedni?
– Magamban. Néha vannak önbizalom-problémáim.

– Milyen híres (élő vagy fiktív) személyiséggel találkozna szívesen?
– Pinkkel, mert szeretem a zenéit, és ő az egyik kedvenc előadóm. Érdekel a személyisége.

– Mi volt a legnagyobb szabálysértés, amit elkövetett?
– Elég szabálykövető vagyok, de talán volt, hogy gyorsan hajtottam. Biztos füllentettem is, de hát ki az, aki soha nem tesz ilyet?

– Milyen tehetséget hiányol magából legjobban?
– Passz. Illetve nagyon szeretnék jól énekelni. Amúgy elégedett vagyok magammal.

– Mi volt a kedvenc tantárgya?
– A nyelvek, főleg az angol.

– Milyen cipőt hord legszívesebben?
– Sportcipőt, azon belül is futót. De ha tehetném, leginkább nem hordanék cipőt, az a kedvencem.

– Milyen tulajdonságot szeret leginkább egy férfiban?
– A humort és az őszinteséget.

– Kitől tanulta a legtöbbet?
– Apukámtól. Egyrészt mert régen edzőm is volt, másrészt mert ő az apukám. Ma már csak szülőként van velem, a munkámba nem szól bele, viszont oktatói tevékenységet ma is folytat.

– Amikor tükörbe nézek, azt látom, hogy…
– Hogy most boldog vagyok.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »