B. Vida Júlia: Valami új kezdődhet

B. Vida Júlia: Valami új kezdődhet

Fő a házi sonka, amit majd a feltámadásról hazatérve édesanyám készítette tormával fogyasztunk el. Illata belengi szinte az egész lakást. Régi emlékek mocorognak bennem… Ünnepi hangulatot erőltetek magamra.

Kivágtuk a szőlőt, a birsalmafát, az egyik mogyorófát és a disznóól is üres marad tavasztól. Véget ért valami… Ősszel kezdődött, amikor édesapám – akinek a világon a legszebb kék szeme volt – elköltözött az angyalok közé. De itt maradt a szőlő, a mogyorófák és valahogy fel kellett még nevelni a hízónak szánt malackákat is. Mostantól, tavasztól ezekre sem lesz gondunk… Kinézek a hatalmas udvarra, mely most olyan üres, sivár, élettelen, hogy szinte sírhatnékom támad. Beléképzelem a kotlósokat kiscsibéikkel, a kacsákat, a nyúlólban friss szénát rágcsáló tapsifüleseket és még annyi minden mást. Képzeletben beülök a zsenge zöldborsót kínáló ágyásba és guggolva majszolom a mennyeien édes borsószemeket… Úgy, mint gyermek- és ifjúkoromban.

Véget ért valami. De azért nem teljesen. Az első udvarban megőriztük a régi szőlőlugast, megvan az már hatvan-hetven éves is. Nyáron ott a legjobb hűsölni… Nekiveselkedtünk az évek óta csak nagyjából metszett, elhanyagolt s emiatt óriásira terebélyesedő rózsabokrok karcsúsításának is. Talán túlélik a nem éppen szakszerű metszést, kaszabolást, ágak levágását, s megörvendeztetnek minket gyönyörű virágaikkal. Meghagytuk az egyik mogyorófát is a kert végében. Mert mogyoró nélkül nálunk nincs karácsony, jobban mondva karácsonyi sütemény. A családi kupaktanács úgy döntött, hogy néhány kapirgáló tyúk tartását még „megengedjük magunknak”, hisz kell a friss tojás, és a kert egyik felét is megműveljük.

Véget ér valami. De tavasz van, s ilyenkor, azt mondják, minden újrakezdődik. A fű kisarjad, a kiskert virágba borul és a jácintok illatával nemsokára majd nem lehet betelni. Hamarosan a napfény mindent bearanyoz, s a szorgos méhek is megkezdik munkájukat. Sokunk számára húsvéttal kezdődik az igazi tavasz. Amit annyira vártunk. Amitől olyan sok minden remélünk… Kis túlzással, lehet feltámadás is, ha egy kis időt és energiát fektetünk belé. A rohanó világban is meglátni a csodát, s tenni azért, hogy az élet élhetőbb legyen. Csak annyi kellene hozzá, hogy kövessük Jézus tanítását, akinek kínszenvedésére, halálára és dicsőséges feltámadására emlékezünk. Ő mindenkit a szeretet gyakorlására buzdított. Amit hirdetett, azért az életével fizetett. De feltámadt. Ezzel is utat mutatva nekünk, hogy mindig van lehetőségünk jobb irányba változtatni az éltünkön. Mire várunk?

B. Vida Júlia


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »