Azonnali ütközet

Ön rendelt ötmilliós fizetést, elnök úr? Milyen pályázatok kerülnek kiírásra az idén az Erzsébet-program keretében? Egyetért-e a kormány saját magával? Hordoz-e biztonsági kockázatot hazánk számára az offshore letelepedési kötvény? Számíthat-e Magyarország kedvezőbb hitelminősítői besorolásra az EU-IMF-hitelek visszafizetése következtében?

Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze”. /Patriae fumus igni alieno luculentior./

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve –tallóztunk.

Ön rendelt ötmilliós fizetést, elnök úr?

Dr. BÁRÁNDY GERGELY, (MSZP): – Jegybankelnök Úr! Valóban ez a kérdés: ön rendelt-e magának ötmilliós fizetést? De másként is feltehetem, ha erre azt válaszolja netán, hogy nem: egyetért-e ön azzal, hogy önnek 5 millió forintos fizetés jár? Ugyanis ha ma ön azt mondja itt a Házban, hogy ön szerint ez eltúlzott, és ön szerint ezt nem érdemli, vagy más miatt nem kéne, hogy ilyen fizetést kapjon, akkor biztos, hogy az országgyűlési képviselők többsége hajlandó lesz ezt visszamódosítani az eredeti állapotra.

– Ön azt mondta, hogy Ausztriát szeretné Magyarország utolérni. Nos, egy dologban ez biztosan sikerült, és ez az ön fizetése. Amikor ön kormánytag volt, akkor viszont még azt hirdették, hogy 2 millió forintnál magasabb állami fizetés pofátlanság, erkölcstelenség. Na, most ön egyetért még ezzel a véleményével? Ugyanis az ön fizetése több mint dupla ekkora lett. Most már nem tartja ezt pofátlannak, elnök úr? Ön  szerint indokolt-e az, hogy önnek az osztrák jegybank elnökéhez hasonló fizetése van, miközben az egészségügyi dolgozók, vagy mondjuk, a szociális szférában dolgozók az utolsó helyen kullognak az Európai Unióban?  Akkor, amikor ön 5 millió forintot keres, akkor ezeknek a dolgozóknak, mondjuk, az egészségügyben átlagosan a nettó bére nem éri el a 100 ezer forintot vagy a szociális szférában körülbelül 70-80 ezer forintot. Szóval, azt kérdezném: amikor ez a helyzet a közszférában, akkor:

– Valóban az-e az indokolt, hogy az ön fizetését emeljük meg nagyjából 3 millió forintról 5 millió forintra?

– Valóban az-e az indokolt, hogy az ön fizetését emeljük meg nagyjából 3 millió forintról 5 millió forintra?

Dr. MATOLCSY GYÖRGY, (Magyar Nemzeti Bank elnöke): – Képviselő Úr! Először is visszautasítom az ön szóhasználatát. Mint volt országgyűlési képviselő, mint volt miniszter és mint jelenlegi jegybankelnök, úgy gondolom, a törvényhozásban senki nem rendel semmit, különösen nem fizetést. Különösen nem a jegybank elnöke. Ez nem étterem, kocsma vagy pedig internetes csomagküldő szolgálat. Nem rendelünk, hanem alaposan előkészítünk törvényeket. Ebben az esetben azt gondolom, hogy önök helyesen mérlegeltek néhány fontos feltételt. Az első, hogy bebizonyosodott 2010 óta, hogy a magyar állam sikeresen hajtott végre gazdaságtörténeti jelentőségű tetteket. Ilyen a költségvetés konszolidációja, ilyen a monetáris politikai fordulat, ilyen a növekedési fordulat.

– Képviselő Úr! Magyarország és a magyar állam sikeres. A magyar állam vezetőit meg kell fizetni, jól meg kell fizetni. Akit az Országgyűlés döntése alapján már az állami szektoron belül, jól, helyesen, megfelelő módon megfizetnek ‑ ilyenek az állami vállalatok vezetői ‑ azoknál helyes döntés született, és azt gondolom, ugyanilyen helyes döntés a Magyar Nemzeti Bank esetében vagy a többi állami intézmény esetében is a saját területükön fizetett bérekhez való viszonyítás. A magyar bankrendszerhez képest közép ‑ közép! ‑ fizetési kategóriában van a jegybankelnök vagy az alelnökök fizetése. De én azt gondolom, képviselő úr, hogy ha ön mérlegeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar állam az elmúlt hat évben elért, akkor önnek kellett volna kérnie a fizetések emelését!

– Képviselő Úr! Magyarország és a magyar állam sikeres. A magyar állam vezetőit meg kell fizetni, jól meg kell fizetni. Akit az Országgyűlés döntése alapján már az állami szektoron belül, jól, helyesen, megfelelő módon megfizetnek ‑ ilyenek az állami vállalatok vezetői ‑ azoknál helyes döntés született, és azt gondolom, ugyanilyen helyes döntés a Magyar Nemzeti Bank esetében vagy a többi állami intézmény esetében is a saját területükön fizetett bérekhez való viszonyítás. A magyar bankrendszerhez képest közép ‑ közép! ‑ fizetési kategóriában van a jegybankelnök vagy az alelnökök fizetése. De én azt gondolom, képviselő úr, hogy ha ön mérlegeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar állam az elmúlt hat évben elért, akkor önnek kellett volna kérnie a fizetések emelését!

Dr. BÁRÁNDY GERGELY, (MSZP): – Hát, nehéz szavakat találni erre az elképesztő válaszra, elnök úr! Az a helyzet, hogy ön szavazatával támogatta azt, hogy az ön elődjének mennyi legyen a fizetése, itt az Országgyűlésben. Most ehhez képest ön úgy gondolja, hogy ez indokolatlanul kevés, és önnek többet kell keresnie annál az embernél. De úgy gondolja ezek szerint, hogy indokolt, hogy mondjuk, a magyar miniszterelnökhöz képest is négyszer annyit keressen, és indokolt, hogy egyébként a közszférában dolgozó többi emberhez és vezetőhöz képest is ilyen kiemelt fizetést kapjon.

– Úgy gondolom, elnök úr, hogy aki ezt a pozíciót betölti, annak kellene hogy legyen annyi realitásérzéke, hogy akkor emelem meg a saját fizetésem ilyen magasra ‑ és sajnos, igen, úgy tűnik, hogy manapság az a divat, hogy mint a kocsmában, megrendelik a jogszabályokat és megrendelik ezeket a szabályokat kívülről; sajnos ez a helyzet, ezért kérdeztem öntől is -, szóval, először azt támogatja, hogy a többi ember keressen az Európai Uniónak megfelelő módon, és nem azt támogatja, hogy ő maga tegye így.

– Úgy gondolom, elnök úr, hogy aki ezt a pozíciót betölti, annak kellene hogy legyen annyi realitásérzéke, hogy akkor emelem meg a saját fizetésem ilyen magasra ‑ és sajnos, igen, úgy tűnik, hogy manapság az a divat, hogy mint a kocsmában, megrendelik a jogszabályokat és megrendelik ezeket a szabályokat kívülről; sajnos ez a helyzet, ezért kérdeztem öntől is -, szóval, először azt támogatja, hogy a többi ember keressen az Európai Uniónak megfelelő módon, és nem azt támogatja, hogy ő maga tegye így.

Dr. MATOLCSY GYÖRGY: –  Képviselő Úr! Még egyszer: ez nem kocsma, nem étterem és nem internetes csomagküldő szolgálat. A jegybank elnöke nem rendel fizetést magának, egyébként jegybanktörvényt sem rendel; szolgál, és ezért a szolgálatért az állami vezetőkhöz hasonlóan kap bért. Hogy ez sok vagy kevés, mindenki döntse el saját maga!

– Én a saját szakmámat képviselve azt tudom mondani: helyes ‑ helyes! -, ha a magyar jegybank vezetői, az alelnökök, az elnök, az ügyvezető igazgatók, az igazgatók legalább elérik a bankrendszer fizetésének középső szintjét, így is a jegybank elnöke, alelnökei kevesebbet keresnek majd, mint a szlovák jegybank vezetői, és ugyanannyit keresnek majd, mint a csehek. Ön valóban úgy gondolja, hogy rosszabb teljesítményt nyújtunk, mint Csehország vagy Szlovákia? Ha így gondolja, hibásan gondolja, képviselő úr.

Milyen pályázatok kerülnek kiírásra az idén az Erzsébet-program keretében?

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, (KDNP): – A magyar Országgyűlés 2012. július 6-án fogadta el az Erzsébet-programról szóló törvényt. A program megvalósulásával Magyarország kormánya célul tűzte ki, hogy kedvezményes üdülési, pihenési lehetőséget biztosít a szociális üdülési rendszer keretében. Az elmúlt évek során a program a társadalmi szolidaritás és felelősségvállalás valódi, Európa-szerte is elismert, sikeres mintája lett, hiszen társadalmi összefogással, valamint költségvetési forrás bevonásával öt év alatt az elmúlt két és fél évtized legnagyobb üdülési és táborozási programja jöhetett létre hazánkban. Az Erzsébet-program keretében eddig több mint 600 ezer ember, közülük több mint 300 ezer gyermek jutott üdülési, pihenési lehetőséghez. A program kiemelt figyelmet fordít a gyermekekre, a nagycsaládosokra, a fogyatékossággal élőkre és a nyugdíjasokra.

– Államtitkár Úr! Az Erzsébet-táborokban anyaországi és külhoni gyermekek számára egyaránt biztosított a tartalmas pihenés lehetősége, míg a napközi Erzsébet-táborok a szünidő tartalmas eltöltésére kínálnak megoldást. Az eddig megvalósult programpontokat figyelve azt mondhatjuk, hogy egy rendkívül sikeres kezdeményezés az Erzsébet-program. Tisztelettel kérdezem ezért:

 – Milyen lehetőségeket kínál a program az idei esztendőben, és mire számíthatunk a jövőben az Erzsébet-programot illetően?

 – Milyen lehetőségeket kínál a program az idei esztendőben, és mire számíthatunk a jövőben az Erzsébet-programot illetően?

Dr. RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára):  – Képviselő Úr! A 2012-ben elindított Erzsébet-program valóban a szociális gondoskodásnak egy nagyon modern, új formája. Az Erzsébet-utalványok forgalmazási eredményéből sikerült egy szociális üdültetési programot elindítani, nem közvetlen költségvetési forrásból, nem mások elől bármilyen forrást elvéve vagy átcsoportosítva, hanem egy új forrást bevonva, egy olyan forrást, amely az azt megelőző években három francia cég profitját gazdagította. Ők ezt a pénzt az országból kivitték, mi ezt a pénzt az országban benntartottuk, szociális gyermeküdültetésre és más célokra fordítottuk. Fő prioritásai voltak a gyermektáborok létrehozatala, a nagycsaládosok támogatása, a fogyatékossággal élők üdülésének a támogatása, a nyugdíjasok üdülésének, gyógyfürdőben való kezelésének a támogatása, és emellett voltak olyan esztendők, amikor rendvédelmi dolgozók, katasztrófavédelmi dolgozók szintén külön elismerésben részesültek. 2015 óta nemcsak az Erzsébet-utalványok forgalmából származó összeg, hanem költségvetési támogatás is biztosítja az Erzsébet-programnak, ennek a nagyon újfajta szociális programnak a fedezetét.

– Ha megnézzük, hogy összességében hány ember részesült kedvezményben, azt látjuk, hogy 600 ezer fő, és úgy, hogy ez a költségvetésből nem került külön forrásba senkinek, hanem a forgalmazási eredmény teremtette meg ennek a fedezetét. Ebben voltak nagycsaládosok, fogyatékossággal élők és nyugdíjasok. Az idén is 90 ezren jelentkeztek közülük Erzsébet-táborokba. A teljes 600 ezer főnek, aki kedvezményezettje volt eddig az Erzsébet-programnak, 50 százaléka, 300 ezer fő volt gyermek, aki Erzsébet-táborokban üdülhetett, nyaralhatott. Volt ebben napközis tábor is, tematikus tábor is. Az idei évben is hatvanféle kiírásból választhatnak, és körülbelül 50 ezer gyermek juthat ezek közül támogatáshoz, a napközi táborokban pedig további 100 ezer gyermeknek is lehet tartalmas nyári üdülése.

– Ha megnézzük, hogy összességében hány ember részesült kedvezményben, azt látjuk, hogy 600 ezer fő, és úgy, hogy ez a költségvetésből nem került külön forrásba senkinek, hanem a forgalmazási eredmény teremtette meg ennek a fedezetét. Ebben voltak nagycsaládosok, fogyatékossággal élők és nyugdíjasok. Az idén is 90 ezren jelentkeztek közülük Erzsébet-táborokba. A teljes 600 ezer főnek, aki kedvezményezettje volt eddig az Erzsébet-programnak, 50 százaléka, 300 ezer fő volt gyermek, aki Erzsébet-táborokban üdülhetett, nyaralhatott. Volt ebben napközis tábor is, tematikus tábor is. Az idei évben is hatvanféle kiírásból választhatnak, és körülbelül 50 ezer gyermek juthat ezek közül támogatáshoz, a napközi táborokban pedig további 100 ezer gyermeknek is lehet tartalmas nyári üdülése.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Azt gondolom, nyugodtan állíthatjuk, hogy Európában példa nélküli az a szociális üdültetési program, amit hazánkban megvalósítottunk, az Erzsébet-program. Természetesen nem azért hoztuk létre, hogy versenyezzünk Európával, hanem azért, hogy a magyar társadalomban hozzunk létre egy olyan szociális programot, amelyik segíti a családokat és gyermekeket. Nem véletlenül szoktuk azt mondani, hogy mi nem piacgazdaságot akarunk építeni, hanem szociális piacgazdaságot, s azt gondolom, ez a program is alátámasztja azt, hogy szociális piacgazdaságot kell létrehozni, megerősíteni, növelni, segíteni, izmosítani. A KDNP eddig is támogatta ennek a programnak a megvalósulását, és azt kérjük a kormánytól, hogy továbbra is minden eszközzel segítse és támogassa ennek a programnak a megmaradását és megerősödését.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Azt gondolom, nyugodtan állíthatjuk, hogy Európában példa nélküli az a szociális üdültetési program, amit hazánkban megvalósítottunk, az Erzsébet-program. Természetesen nem azért hoztuk létre, hogy versenyezzünk Európával, hanem azért, hogy a magyar társadalomban hozzunk létre egy olyan szociális programot, amelyik segíti a családokat és gyermekeket. Nem véletlenül szoktuk azt mondani, hogy mi nem piacgazdaságot akarunk építeni, hanem szociális piacgazdaságot, s azt gondolom, ez a program is alátámasztja azt, hogy szociális piacgazdaságot kell létrehozni, megerősíteni, növelni, segíteni, izmosítani. A KDNP eddig is támogatta ennek a programnak a megvalósulását, és azt kérjük a kormánytól, hogy továbbra is minden eszközzel segítse és támogassa ennek a programnak a megmaradását és megerősödését.

Dr. RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Úr! A kormány elkötelezett a szociális üdültetés fenntartásában, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemrég, pár héttel ezelőtt döntött a zánkai és a fonyódligeti tábor felújításáról. Emellett viszont szomorúan láthatjuk azt, hogy ennek a szociális vívmánynak, előrelépésnek, modern eszköznek az értékét az Európai Unió nem becsülte annyira, hogy fontosnak tartaná a megmaradását. Három francia cég szívós munkával támadta ezt a szociális rendszert, hogy profitérdekelt rendszer legyen, és ne közösségi érdeket, hanem magánérdeket szolgáljon. Az Európai Unió intézményrendszere nem tudott ellenállni ennek a nyomásnak, és a luxemburgi bíróság ítéletével keresztbefeküdt ennek a rendszernek. Mi viszont fenn kívánjuk tartani, akkor is, ha a brüsszeli ítélet megakadályozta ennek a kártyarendszernek a további vitelét, az elektronikus utalványrendszer további vitelét, költségvetési forrásból ezt a sikertörténetet Magyarországon több százezer ember érdekében folytatni kell!

Egyetért-e a kormány saját magával?

SZÁVAY ISTVÁN, (Jobbik):  – „Ami másnak jár, az nekünk is jár” ‑ hallottuk már rendkívül sok alkalommal Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrtól különböző nemzetpolitikai fórumokon és nyilatkozatokban, többek között a külhoni magyarok különféle autonómiáinak támogatása kapcsán. Mint ahogy azt is nagyon sokszor hallottuk már a miniszterelnök-helyettes úrtól, üdvözöltük is természetesen előző kijelentésével együtt, hogy a tömbben élő magyarságnak jár a területi autonómia, a szórványban élő magyarságnak pedig jár a kulturális autonómia. És azt is nagyon sokszor hallottuk már a miniszterelnök-helyettes úrtól, hogy a magyar kormánynak kötelessége a külhoni közösségek által megfogalmazott autonómia-, önrendelkezési törekvések támogatása. Tehát az elvek szintjén ez sokszor megjelenik a kormány részéről, azonban amikor van egy gyakorlati lehetőség, egy gyakorlati eset, akkor önök rendszerint némaságba burkolóznak.

– Így történt ez a legutóbb is, amikor volt egy konkrét ügy, egy konkrét nemzeti ügy, amiben meg kellene szólalni, és Magyarországnak támogatásáról kellene biztosítania a formálódó kárpátaljai autonómiatörekvéseket. Április 5-én a Kárpátaljai Megyei Tanács egy beadványban fordult Ukrajna államfőjéhez, kormányfőjéhez, illetve a házelnökhöz, amelyben nagyobb önrendelkezést kérnek Kijevtől Kárpátalja számára, és emlékeztetnek az 1991-es népszavazás eredményére, aminek alapján a régió lakosságának 75 százaléka, döntő többsége állt ki az autonómia mellett, és egyébként ugyanekkor döntöttek egy magyar autonóm körzet létrehozásáról is. Ezek a döntések azóta sem váltak valóra. Ennek a felújítását akarják ebben a beadványban, ami alapvető magyar érdek, úgy gondolom, a külügy mégsem szólalt meg ebben a kérdésben. De nem kommentálták azt sem, hogy Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó az akkori népszavazás eredményének megsemmisítését kérte most, ami egyébként azért is furcsa, mert az a népszavazás Ukrajna függetlenségéről is rendelkezett. Államtitkár Úr!

– Mi a kormány valódi álláspontja?

– Támogatják önök a külhoni közösségek autonómiatörekvéseit vagy nem?

– Kinek van igaza?

– Kire hallgassunk a kormány álláspontja kapcsán, Semjén Zsoltra vagy a külügy némaságára?

– Kire hallgassunk a kormány álláspontja kapcsán, Semjén Zsoltra vagy a külügy némaságára?

Dr. SZABÓ LÁSZLÓ, (külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! A magyar határ menti kisebbségek autonómiatörekvéseit a magyar kormány maximálisan támogatja.

Dr. SZABÓ LÁSZLÓ, (külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! A magyar határ menti kisebbségek autonómiatörekvéseit a magyar kormány maximálisan támogatja.

SZÁVAY ISTVÁN, (Jobbik): – Államtitkár Úr! Örömmel hallanánk, ha nemcsak a Parlament falai között, hanem a kétoldalú kapcsolatokban minél több alkalommal elhangozna a Külügyminisztérium részéről a különböző autonómia- és önrendelkezési törekvések támogatása. Ebben a konkrét ügyben jó lenne, ha most már megszólalnának, és Magyarország is véleményt mondana, hogy támogatja-e a Kárpátaljai Megyei Tanács autonómia-kezdeményezését.

– Államtitkár Úr! Az elmúlt 25 év az elszalasztott lehetőségek 25 éve volt. Az elmúlt 25 év mindig arról szólt a szomszédságpolitikában, hogy nekünk kell előzetesen gesztusokat megelőlegezni, nekünk kell a konfliktusokat kerülni, és majd ez valamilyen eredményre fog mutatni. Minden szomszédos ország tekintetében világosan látszik, hogy ez a kormányokon átívelő tragikus gyakorlat egyébként sehova se vezetett. Jó lenne, ha ezekben a kérdésekben most már a kormány világosan kiállna és megfogalmazná az álláspontját. Ne essünk bele megint abba a hibába, amit megtettünk akár az Unió soros elnökségén elszalasztott lehetőségek vagy éppen a román uniós csatlakozás kapcsán. Támogassák világosan és egyértelműen a kárpátaljaiak autonómiáját!

– Államtitkár Úr! Az elmúlt 25 év az elszalasztott lehetőségek 25 éve volt. Az elmúlt 25 év mindig arról szólt a szomszédságpolitikában, hogy nekünk kell előzetesen gesztusokat megelőlegezni, nekünk kell a konfliktusokat kerülni, és majd ez valamilyen eredményre fog mutatni. Minden szomszédos ország tekintetében világosan látszik, hogy ez a kormányokon átívelő tragikus gyakorlat egyébként sehova se vezetett. Jó lenne, ha ezekben a kérdésekben most már a kormány világosan kiállna és megfogalmazná az álláspontját. Ne essünk bele megint abba a hibába, amit megtettünk akár az Unió soros elnökségén elszalasztott lehetőségek vagy éppen a román uniós csatlakozás kapcsán. Támogassák világosan és egyértelműen a kárpátaljaiak autonómiáját!

Dr. SZABÓ LÁSZLÓ: – Képviselő Úr! Abban egyetértünk, hogy a kormány támogatására valóban szükség van. Biztosíthatom arról, hogy minden bilaterális találkozón szóba kerülnek ezek a nagyon fajsúlyos kérdések, és látható az is, hogy a kárpátaljai magyarság túlélését a magyar kormány elmúlt években kifejtett nagyon hathatós humanitárius segítsége nélkül nagyon nehéz lett volna megtartani. Úgy érzem, jó úton vagyunk, jó irányban vagyunk, viszont az önök támogatását is kérem abban, hogy közösen, együtt a kárpátaljai magyarság erejét is meg tudjuk tartani és erősíteni tudjuk.

Hordoz-e biztonsági kockázatot hazánk számára az offshore letelepedési kötvény?

Dr. SZÉL BERNADETT, (LMP): – Az elmúlt hét a Panamából kiinduló, de az egész világra kiterjedő offshore botrányról szólt, mára Moszkvától Londonig, Washingtontól Reykjavíkig milliók döbbenhettek rá arra, hogy saját politikai vezetőik miként rejtegették a saját vagyonukat az állampolgárok és az adófizetők elől, és miként kurtítják meg saját országuk költségvetését azzal, hogy nem vállalnak velük sorsközösséget, az adózás adóelkerülő formáit választják. A Lehet Más a Politika évek óta kéri számon az Orbán-kormányon a nagyon kevés kézzelfogható ígérete közül az egyik legegyértelműbbet, az offshore lovagok kiseprűzését a közpénzek közeléből. Na most, mostanra az offshore-ozás nagyon közelre került a kormányhoz: ott vannak a régi oligarchák, most ott vannak az új oligarchák, Andy Vajna, az MNB, már mind bizonyultak érintettnek, most is itt ül velünk egy teremben egy fideszes képviselő, aki családilag érintett az offshore botrányban.

– Államtitkár Úr! Egy biztos: a kormány a több száz milliárdos letelepedésikötvény-bizniszt úgy vezényli Rogán Antal segédletével, hogy gyakorlatilag továbbra is offshore cégeken keresztül megy az egész forgalom vagy jórészt az egész forgalom. Azt látjuk, hogy idén februárig 3500 letelepedési papírt adtak el világszerte. Na most, erről a 3500 letelepedési kötvényről mindössze a lényeget nem tudjuk: azt, hogy offshore cégeken keresztül kik gazdagodtak belőle, és pontosan kik azok, akik kihasználták a kormány által megnyitott lehetőséget. És itt van a nagyon súlyos kérdés:

– Önök, akik olyan kényesnek tűnnek a biztonsági kockázatokra, a mai napig nem tudtak épkézláb választ adni arra, hogy mégis milyen biztonsági kockázatot rejt magában az, hogy átláthatatlan cégek átláthatatlan vásárlókat juttattak letelepedési joghoz Magyarországon?

 – Milyen biztonsági ellenőrzésen esnek át azok, akik ilyen letelepedési kötvényhez jutnak?

 – Milyen biztonsági ellenőrzésen esnek át azok, akik ilyen letelepedési kötvényhez jutnak?

KONTRÁT KÁROLY, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Asszony! A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 28. § (5) bekezdése az Országgyűlés Gazdasági bizottsága hatáskörébe utalja azoknak a vállalkozásoknak a jóváhagyását, amelyek az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-vel szerződést kötnek a letelepedési államkötvény értékesítésére. A bizottság határozatot is elfogadott a vállalkozás jóváhagyása során vizsgálandó szempontrendszerről. Ennek okán a letelepedési kötvényt árusító gazdasági társaságokat minden esetben a Gazdasági bizottság választja ki. Önnek mint képviselőnek joga van ahhoz, hogy ebben kérdést intézzen a Gazdasági bizottsághoz, és tájékoztatást is kérjen.

– Képviselő Asszony! A letelepedési engedély kiadására irányuló eljárás során annak megállapítását illetően, hogy a harmadik országbeli állampolgár letelepedése veszélyezteti-e Magyarország közbiztonságát vagy nemzetbiztonságát, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Terrorelhárítási Központ és a rendőrség jár el. Hangsúlyozom: minden egyes kérelem esetén, minden egyes ügyben ezek a szervezetek végzik el a vizsgálatot. Az eljárás során minden letelepedési engedélyt kérelmező egyedi nemzetbiztonsági és közbiztonsági szempontú vizsgálata teljes mértékben megtörténik. Ezen eljárás lefolytatása nélkül nemzeti letelepedési engedély kiadására nincs lehetőség, ilyen engedélyt enélkül nem adnak ki.

– Képviselő Asszony! A letelepedési engedély kiadására irányuló eljárás során annak megállapítását illetően, hogy a harmadik országbeli állampolgár letelepedése veszélyezteti-e Magyarország közbiztonságát vagy nemzetbiztonságát, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Terrorelhárítási Központ és a rendőrség jár el. Hangsúlyozom: minden egyes kérelem esetén, minden egyes ügyben ezek a szervezetek végzik el a vizsgálatot. Az eljárás során minden letelepedési engedélyt kérelmező egyedi nemzetbiztonsági és közbiztonsági szempontú vizsgálata teljes mértékben megtörténik. Ezen eljárás lefolytatása nélkül nemzeti letelepedési engedély kiadására nincs lehetőség, ilyen engedélyt enélkül nem adnak ki.

Dr. SZÉL BERNADETT: – Kicsit sajnálom, hogy az államtitkár úr gyakorlatilag mindenkire mutogatott, hogy kihez forduljak, a különböző szolgálatoktól a Gazdasági bizottságig. Szerintem egyszerűbb lenne tisztán játszani, egyszerűbb lenne úgy játszani, hogy offshore cégek nem kaphatnak letelepedési kötvényt ebben az országban. Egyszerűbb lenne betartani a választási ígéreteket, és kiseprűzni az offshore-t a közpénzek közeléből, és egyszerűbb lenne lemondani olyan képviselőknek, akik offshore-botrányba keveredtek. Ugyanis ez egy nagyon súlyos képmutatás, hogy miközben terrorveszélyről meg határok védelméről beszélnek, gyakorlatilag növelik a biztonsági kockázatot.

– Hiába van bármifajta átvilágítás, azt gondolom, ha egy átláthatatlan céget, átláthatatlan személyi kört közel engednek Magyarországhoz, az óhatatlanul hordoz magában biztonsági kockázatot, hiszen, gondoljon bele, államtitkár úr, nem véletlenül akarnak ők átláthatatlanok maradni.  Én azt gondolom, hogy felháborító, hogy szinte kizárólag offshore célokra hoztak létre egy hatalmas jutalékot jelentő bizniszt ebben az országban, gyakorlatilag külön offshore cégekre specializálódott ez az egész kötvénybotrány. Én azt gondolom, hogy a minimum az, hogy kifehérítik ezt, és azt mondják, hogy az a minimum, hogy a tulajdonosi háttérnek átláthatónak kell lenni ahhoz, hogy valaki letelepedési kötvényhez jusson. Mikor fogják ezt meglépni?

– Hiába van bármifajta átvilágítás, azt gondolom, ha egy átláthatatlan céget, átláthatatlan személyi kört közel engednek Magyarországhoz, az óhatatlanul hordoz magában biztonsági kockázatot, hiszen, gondoljon bele, államtitkár úr, nem véletlenül akarnak ők átláthatatlanok maradni.  Én azt gondolom, hogy felháborító, hogy szinte kizárólag offshore célokra hoztak létre egy hatalmas jutalékot jelentő bizniszt ebben az országban, gyakorlatilag külön offshore cégekre specializálódott ez az egész kötvénybotrány. Én azt gondolom, hogy a minimum az, hogy kifehérítik ezt, és azt mondják, hogy az a minimum, hogy a tulajdonosi háttérnek átláthatónak kell lenni ahhoz, hogy valaki letelepedési kötvényhez jusson. Mikor fogják ezt meglépni?

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő Asszony! Én az ön által feltett kérdésekre válaszoltam. Elmondtam, hogy a biztonsági kockázat kiszűrésére mely szervek jogosultak, mely szerveknek a hatáskörébe és felelősségi körébe tartozik, ez a nagyon fontos feladat. Elmondtam, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Terrorelhárítási Központ és a rendőrség jár el ezekben az ügyekben. Ami pedig az engedélyezési eljárás egészét érinti, a törvény szerint a Gazdasági bizottság jár el. AGazdasági bizottsághoz intézhet kérdést, attól kérhet tájékoztatást, ez az ön képviselői joga. Arra biztatom, hogy ha bármilyen olyan konkrét ügyről tud, akkor tegye meg ezt és bízom abban, hogy a Gazdasági bizottság minden kérésére megadja a tájékoztatást. Ami pedig Magyarország biztonságát illeti, szeretném önt megnyugtatni, hogy a magyar hatóságok megtesznek mindent ennek érdekében.

Számíthat-e Magyarország kedvezőbb hitelminősítői besorolásra az EU-IMF-hitelek visszafizetése következtében?

WITZMANN MIHÁLY, (Fidesz): – Mindannyiunk számára ismert és örömteli tény, hogy a magyar állam mintegy két héttel ezelőtt teljes mértékben visszafizette az Európai Bizottságtól még 2008-ban a Gyurcsány-kormány által felvett kölcsön utolsó, 1,5 milliárd eurós részletét. Ezzel a lépéssel Magyarország törlesztette a teljes, mintegy 14,3 milliárd eurónyi IMF-EU-hitelcsomagot, amely valóban komoly eredmény és egyértelműen sikertörténet minden magyar ember számára. 

– Ma már azt is jól tudjuk, hogy a 2008-as IMF-EU-hitelcsomag felvételéhez a megelőző évek hibás gazdaságpolitikai döntései vezettek. Miközben ezekben az években a többi kelet-közép-európai ország évi 6-8, sőt akár 10 százalékos gazdasági növekedést ért el, Magyarország sajnos csődközeli állapotba került. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy míg a 2002-es kormányváltás idején az államadósság GDP-hez mért aránya 53 százalék volt, 2010-re ugyanez a mutató már 85 százalékot jelzett.

– Arra is emlékezhetünk, hogy 2011-ben rendkívül kedvezőtlenül alakult az államadósság szerkezete, ugyanis annak 70 százaléka külföldiek kezében volt, a devizaadósság aránya pedig 50 százalékot tett ki. Ezzel szemben mára a devizaadósság aránya 35 százalékos szintre csökkent, a hazai finanszírozás jelentősen javult, az újonnan keletkező magyar lakossági megtakarításoknak pedig 50 százaléka állampapírban testesül meg.

– Az is jól látható, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája pozitív változásokat eredményezett. 2013-ban a gazdaságban növekedési fordulat következett be, és 2010-től az államháztartásban is kedvező változások történtek. Ennek következtében 2013 nyarán az ország kikerült az Európai Unió úgynevezett túlzottdeficit-eljárása alól, és ugyanezen a nyáron az IMF-hitelt teljes egészében, a teljes hitelcsomagot az ország visszafizette. Ezen a ponton szeretném kiemelni és megköszönni azt is, hogy az OECD által az elmúlt években elkészített, politikai motivációtól mentes elemzések és észrevételek jelentős iránymutatást és komoly szakmai segítséget nyújtottak a magyar gazdaságpolitika számára. Mindezekre tekintettel tisztelettel kérdezem:

– Számíthat-e Magyarország kedvezőbb hitelminősítői besorolásra az EU-IMF-hitelek visszafizetése következtében?

– Számíthat-e Magyarország kedvezőbb hitelminősítői besorolásra az EU-IMF-hitelek visszafizetése következtében?

TÁLLAI ANDRÁS, (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Valóban fel kell idéznünk azokat az időket, amelyek a magyar gazdaságpolitika, pénzügypolitika sötét, fekete napjainak számítanak, amikor az ország lényegében finanszírozhatatlanná vált a szocialista kormányzás döntéseinek következtében, és lényegében feltétel nélküli megadást jelentett az IMF-hitelnek a felvétele. Akkor még persze senki nem gondolta, hogy 2010-ben, a Fidesz-KDNP-kormány megalakulásával milyen hihetetlen nagy gazdasági fordulat következik be az országban, és a kormány már 2013-ban vissza tudja fizetni a 8,8 milliárd eurónyi összegű hitelt az IMF-nek. Mindezt köszönheti annak, hogy a kormány a politikájában, a kormányprogramban meghirdette, hogy az államadósság növekedését meg kell állítani, a külföldről fölvett hiteleket a lehető leggyorsabban vissza kell fizetni, és a magyar államadósság szerkezetét, a magyar kormány, a magyar állam, Magyarország devizakitettségét csökkenteni kell.

– Persze ez nem teljesült volna abban az esetben, ha a magyar gazdaság teljesítménye nem növekszik, ha a magyar emberek, a magyar vállalkozások nem teszik hozzá saját munkájukat, nem termelnek meg hozzáadott értéket, amelyből ezt a hihetetlen összegű hitelt, amit a szocialista kormány fölvett, vissza tudjuk fizetni. Mára már eljutottunk oda, hogy április 6-án az Európai Unió jóváírta az utolsó részletet, 1,5 milliárdnyi eurót, és ezzel teljes egészében megszabadultunk ettől a hiteltől, amit a szocialista kormányok 2008-ban vettek föl.

– Persze ez nem teljesült volna abban az esetben, ha a magyar gazdaság teljesítménye nem növekszik, ha a magyar emberek, a magyar vállalkozások nem teszik hozzá saját munkájukat, nem termelnek meg hozzáadott értéket, amelyből ezt a hihetetlen összegű hitelt, amit a szocialista kormány fölvett, vissza tudjuk fizetni. Mára már eljutottunk oda, hogy április 6-án az Európai Unió jóváírta az utolsó részletet, 1,5 milliárdnyi eurót, és ezzel teljes egészében megszabadultunk ettől a hiteltől, amit a szocialista kormányok 2008-ban vettek föl.

WITZMANN MIHÁLY: – Fontosnak tartom még hozzátenni, hogy az államadósság szerkezetében tapasztalt arányjavulás a befektetői bizalom szempontjából is pozitív következményekkel járt. Ezt a CDS-felárak alakulása is nagyon jól mutatta, jelentős mérséklődésen mentek át ezek a felárak, hiszen a válság idején körülbelül 400-600 bázispontot mutattak a magyar állampapírok CDS-felárai ‑ mára ez az érték 150-160 bázispontra csökkent. Azt is tudjuk, hogy a tavalyi tervezett államháztartási hiány a GDP arányában mintegy 2,4 százalékos volt, míg a tényleges elmúlt évi deficit csupán 1,9 százalékot ért el.

– Az elért eredmények láttán a piaci szereplők már most is jobbnak ítélik meg Magyarország gazdasági teljesítményét, mint a nagy nemzetközi hitelminősítők. A folyamatosan javuló makrogazdasági mutatók miatt pedig talán joggal reménykedhetünk abban, hogy a kölcsön visszafizetésének tényét végre ezek a nagy nemzetközi hitelminősítők is értékelni fogják, és megadják hazánk számára azt a magasabb besorolást, amelyben annyian reménykedünk jogosan.

– Az elért eredmények láttán a piaci szereplők már most is jobbnak ítélik meg Magyarország gazdasági teljesítményét, mint a nagy nemzetközi hitelminősítők. A folyamatosan javuló makrogazdasági mutatók miatt pedig talán joggal reménykedhetünk abban, hogy a kölcsön visszafizetésének tényét végre ezek a nagy nemzetközi hitelminősítők is értékelni fogják, és megadják hazánk számára azt a magasabb besorolást, amelyben annyian reménykedünk jogosan.

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Valóban így van, hiszen a három hitelminősítő intézet sajnos 2011-ben a 2010 előtti gazdaságpolitikának az eredményeként a befektetésre ajánlott kategóriából kivette Magyarországot, és csak 2012-ben, illetőleg 2014-ben indult vissza a folyamat, és adott pozitív jelzéseket az ország gazdasági állapotáról, a hitelminősítésről. Jó reményünk van arra, ahogy ön is említette, hogy ebben az évben mindhárom hitelminősítő, a Moody’s, a Standard & Poor’s és a Fitch Ratings is változtatni fog ezen a besoroláson, és Magyarország vissza fog kerülni a befektetésre ajánlott kategóriába. Ez is azt jelzi, hogy a kormány gazdaságpolitikája helyes úton van, helyes úton is marad, és ezt most már nemcsak a belföldi befektetők és vállalkozások, hanem a külföldi hitelminősítőik is el fogják ismerni, és már részben el is ismerték. 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »