Azok a szép régi komcsi reggelek

(…)  Nem tudok ezúttal személyes emlékek nélkül írni a Népszabadságról. Már csak azért sem, mert gyerekkoromban vele kezdődött a nap. Igen, járt nekünk az újság, akkor még fel is hozták az emeletre, tehát ébredés után az első dolgom volt, hogy átlapozzam. Nem állítom, hogy mindent megértettem belőle, de a reggeli szertartás elmaradhatatlan része volt. Jól emlékszem például arra az 1958-as nyári számra, amelyben hosszú közleményt hoztak arról, hogy végrehajtották az ítéletet Nagy Imrén és társain. Bár az akkori írás tartalmát és súlyát csak évekkel később foghattam fel, az újság szokatlan formája jelzés volt, hogy valami jelentős és meghatározó esemény történt. Ahogy néhány évvel később izgatottan vettem kézbe a különkiadásokat az első – majd a második – ember űrutazásáról, s olvastam a tudósításokat a Kennedy-gyilkosságról és utóéletéről. (…)

Az utóbbi két napon pedig jelentős hiányérzetem van. Hatvan éven át megszoktam, hogy elsőnek – aztán népszavásként másodiknak – megnézem, mit ír a Népszabadság. Hétfő óta ezt nem tehetem meg. Nem hagyták hát, hogy a lap “megünnepelhesse” indulásának 60. évfordulóját. (…)

Sebes György: Járulékos veszteség


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »