Az üldözött keresztények a felebarátaink

Az üldözött keresztények a felebarátaink

A miniszter a kötcsei polgári piknikről szólva kiemelte: a hétvégi összejövetel központi témája a kvótareferendum lesz.

Közel-keleti és afrikai keresztény fiataloknak hirdet ösztöndíjprogramot egyik első intézkedéseként a most alakuló vallásüldözés elleni helyettes államtitkárság – árulta el lapunknak Balog Zoltán. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője elmondta: a hitük miatt szenvedő keresztényeknek elsősorban ott akarnak segíteni, ahol a legnagyobb szükség van rá, például iskolák építésével, orvosi ellátás biztosításával. A miniszter a kötcsei polgári piknikről szólva kiemelte: a hétvégi összejövetel központi témája a kvótareferendum lesz. Kitért arra is, hogy a bérek emelkedésével, valamint a családtámogatási rendszerrel ösztönzik hazatérésre a külföldön munkát vállaló magyarokat. 

– A hétvégén rendezik meg Kötcsén a soron következő polgári pikniket. Számíthatunk valamilyen nagy bejelentésre, új program meghirdetésére utána?

– A népszavazás most mindent visz. Addig mindannyiunk szeme előtt az a cél lebeg, hogy október 2-án egy sikeres népszavazáson legyünk túl. A siker számomra azt jelenti: olyan eredmény születik, amely igazolja, hogy az aktív többség mögöttünk áll az egész Európát fenyegető uniós migránspolitika elutasításában.

– Mi a jelentősége a találkozónak?

– A polgári pikniken a polgári, keresztény, nemzeti tábor belső magja gyűlik össze, zárt körben beszélünk az országot érintő legfontosabb kérdésekről. Számomra a komoly témák mellett az is nagyon fontos, hogy ez mindig egy derűs találkozó. Ha bajok, nehézségek vannak, akkor is meg kell tudni őrizni az ember belső békéjét, mert az erő belülről jön, nem hatalmi pozíciókból, nem gazdasági eredményekből, hanem belülről. És ha ez a belső béke megvan, ebből származhatnak hatalmi pozíciók is, gazdasági eredmények is, amelyeket a közösség javára hasznosíthatunk. Erre különösen nagy szükség volt 2004-ben, amikor a kötcsei polgári piknikkel elindultunk. Az egy nagyon nehéz időszak volt, mivel 2002 után a visszatérő posztkommunista hatalom – megint csak összefogva az úgynevezett liberálisokkal – olyan bosszúhadjáratot indított ellenünk, olyan üldözést, szellemi terrort vezetett be Magyarországon, amelyben nagy bátorság kellett a polgári, keresztény, nemzeti értékek melletti kitartáshoz.

– A régi kör jön össze tehát, vagy új meghívottakra is számíthatunk?

– Azokkal szeretnénk elsősorban együtt lenni, akik a bajban is kitartottak mellettünk. Ha valaki 2010 vagy 2014 után jött rá, hogy annyira jobboldali, hogy Kötcsén lenne a helye, annak azt javaslom, várjon egy kicsit. A fiatalokat viszont szeretnénk bekapcsolni ebbe a világba, a párbeszédbe, az értékek átvételébe és megújításába. Ezért két éve a fiatal családok gyermekeivel már külön foglalkozunk.

– Keresztényként hogyan éli meg a kormány migráció elleni harcát?

– Sokszor ér bennünket az az igaztalan a vád, hogy szívtelenek, keresztényietlenek vagyunk. Én magam is föltettem már ezt a kérdést: nem szegjük-e meg a felebaráti szeretet parancsát, amikor egyébként a hitünket és a kultúránkat védjük? De a hit védelme legalább annyira keresztény kötelesség, mint a felebaráti szeretet. Itt azt is tisztázni kell, hogy kire vonatkozik a felebaráti szeretet. Az egész világot, mindenkit legfeljebb elméletileg lehet szeretni. Ma a világ legfenyegetettebb kisebbségét a keresztények jelentik. Mi a keresztényekkel kezdjük, ezért állította fel a miniszterelnök úr a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságot. Így jó lelkiismerettel tudom azt mondani, hogy közben utasítsuk el azt a típusú migrációt, amit az EU ránk akar kényszeríteni. De a migránsok nem lehetnek a gyűlölet tárgyai, hanem áldozatok.

– Vannak, akik már előre inkvizíciós államtitkárságról beszélnek. Mit szól ehhez?

– Inkvizíciós államtitkárság? Akkor nézzük a tényeket: a nemzetközi statisztikák szerint öt, a vallása miatt üldözött ember közül négy keresztény. A vallási alapon elkövetett erőszakcselekmények 78 százaléka a keresztényeket sújtja. Mi köze van az inkvizícióhoz annak, ha meg akarjuk védeni az üldözötteket? Senkit sem akarunk elítélni vagy megbélyegezni, de azokat, akik a legnagyobb veszélynek vannak kitéve, és a saját „eredetünket” testesítik meg, szeretnénk megóvni, segíteni a rendelkezésünkre álló eszközökkel. A bevándorlók több mint kétharmada muszlim, tehát a keresztények a migránsok között is kisebbséget képeznek. És mit látunk? Hogy a német menekültszállásokon folytatódnak azok az atrocitások, amelyek Afrikában és Ázsiában érik a migránsokat. Aki inkvizíciót emleget, az az áldozatból akar tettest csinálni, valahogy úgy, mint 2006-ban, amikor a Gyurcsány-kormány csőcseléknek nevezte azokat, akiket megvertek, akiknek kilőtték a szemét vagy eltörték a karját. Ez egy régi trükk, amit a balliberális oldal előszeretettel alkalmaz.

– Nem az uniós kötelesség elhárításáról van szó?

– Az EU-n belül és a liberális közegben folyamatosan azt szajkózzák, hogy Magyarország nem akar részt vállalni a menekültprobléma kezelésében, és ezért nincs megoldás a válságra. Akkor most miért nem fogadják el, hogy mi megkeressük magunknak azt a feladatot, amire alkalmasnak, képesnek érezzük magunkat? Most meg már az a baj, ha embereken segítünk?

– Ez komoly vállalás. Mit tehet Magyarország az üldözött keresztényekért?

– Meghirdetünk egy ösztöndíjprogramot, amelynek keretében keresztény fiatalokat hívunk meg azokból az országokból, ahol üldözik őket. Első körben körülbelül 250 embert tudnánk fogadni. Ez pontosan 250 emberrel több annál, mintha nem tennénk semmit. Itt is igaz az, hogy aki egy embert megment, az megmenti az egész világot. Nemcsak szimbolikus lépéseket fogunk tenni, hanem konkrét embereknek, családoknak akarunk segíteni, ahogyan eddig is tettük, még ha nem is a nagy nyilvánosság előtt.

– Az érintett régiókban is tenni akarnak valamit?

– Akárcsak a magyar nemzetpolitikában, ezen a téren is úgy gondoljuk, hogy a helybéliek tudják a legjobban, mire van szükségük. Így tettünk akkor is, amikor miniszterelnök úrral Olaszországban találkoztunk a keleti egyházak vezetőivel. Ők azt szeretnék, ha ott, helyben segítenénk, hogy maradhassanak. A kormány 120 millió forintot fordít arra, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia pedig további 80 milliót adott hozzá, hogy Erbílben építsünk egy iskolát. Az Ökumenikus Segélyszervezeten keresztül szociá­lis intézményt építünk, orvosi ellátást biztosítunk a menekülttáborokban 3 millió euró értékben. Ezeket az akció­kat és a továbbiakat koordinálja majd a helyettes államtitkárság. De legalább ilyen fontos a figyelemfelkeltés is bel- és külföldön egyaránt.

– Mit lehet tudni a nemzetközi fogadtatásról?

– Eddig ilyen állami szerv sehol nem volt! Már most óriási iránta a nemzetközi érdeklődés. Sokan érezték úgy, hogy tenni kellene végre valamit, de eddig a hamisan értelmezett politikai korrektség akadályozta még azt is, hogy nyíltan beszéljünk keresztényüldözésről. Csak vallási kisebbségekről esett szó, és a liberálisok mindig azzal kontráztak, hogy másokat is üldöznek. Ez valóban így van. De kérdezem én: ha muszlimokat üldöznek, akkor miért nem segít nekik az a sok gazdag muszlim ország?

– Nem tartanak attól, hogy az iszlám céltáblájává teszik az országot?

– A kormány józan és kiszámítható politikájának köszönhetően béke van Magyarországon. Azok a muszlim államok, amelyek eddig is nyitottak voltak a párbeszédre, tiszteletben fogják tartani a keresztény testvéreink iránti kötelességünket. Akivel viszont nem lehet beszélni, azzal nem lehet. A terroristák eddig sem tárgyaltak senkivel. De nem gondolom, hogy jobban hergelné őket, amikor a keresztények érdekében fellépünk, mint amikor kerítést építünk.

– Sok szó esett a keresztények megtartásáról, miközben sokan a magyarok kivándorlása miatt bírálják a kormányt.

– A szakemberek elvándorlása a szegényebb országokból világjelenség, ami a migrációt is érinti, hiszen jellemzően nem a legszegényebbek kelnek útra, hanem az ottani középosztálybeliek, akik nélkül nehezen elképzelhető egy-egy ország felemelkedése. Nálunk és mindenütt az a kormány feladata, hogy megteremtse a maradás feltételeit, illetve hazatérésre ösztönözze a külföldön tapasztalatot szerzett fiatalokat.

– Mi veheti rá őket a visszatérésre?

– Például a gazdasági racionalitás, hiszen ma megéri Magyarországon családot alapítani. Az unióban a legjobbak vagyunk a családtámogatás terén. Lehet, hogy öt- meg tízszeresek a fizetések Nyugaton, de hol tudja úgy elkezdeni a közös életét a saját otthonában egy fiatal házaspár, hogy mindent összevetve körülbelül 25 milliós segítséget kap az államtól? Olyan konstrukciót, mint a csok, egyetlen ország sem kínál. Emellett a bérek fokozatos emelésére törekszünk. Arra is figyelni kell, hogy közben ne veszítsük el a befektetőket, hiszen az olcsóbb munkaerő is vonzza őket. A másik mozgatórugót a hazaszeretet jelenti, ezt én a szülőföld szeretetének nevezem. A család, az egyházi és polgári közösségek, az iskola és a kultúra emberei sokat tehetnek ezen a téren. Most is sokakat a szívük húz haza, mert azt szeretnék, ha a gyermekük Magyarországon látná meg a napvilágot, és itt nőne fel.

– Több civil szervezet forró őszt ígért, tiltakozásokat az egészségügy vagy az oktatás helyzete miatt.

– Az elmúlt években mindenkitől komoly áldozatvállalásra volt szükség, de ez nem volt hiábavaló. Ennek köszönhető, hogy hozzátehetünk például nettó 100, majd pedig 150 ezer forintot az orvosok havi béréhez, és a pedagógusok, egyetemi tanárok javadalmazásában is jelentős növekedést értünk el. Az Emmi hatáskörébe tartozó szférákban több mint háromszázezer embernek emeltük a bérét. Az a cél, hogy amikor Magyarország erősödik és emelkedik, mindenki azt érezze, hogy ebből ő személyesen is profitál.

– Mit szól ahhoz, hogy a Tanítanék Mozgalom a saját bevallása szerint nem készül kormánybuktatásra?

– Ha ez így van, akkor nem értem, miért nem beszélnek velünk. Miközben azt mondják, hogy nem készülnek kormánybuktatásra, nem hajlandók részt venni a Köznevelési Kerekasztal munkájában. Ez azért is komikus, mert olyan emberek ülnek ott, akik ma Magyarország legismertebb oktatási szakemberei.

– Szerintük viszont ezen a fórumon nem lehet előbbre jutni.

– Az eddigi eredmények magukért beszélnek. Nemcsak a bérekre gondolok, hanem például a tanulói terhek csökkentésére is. Ez az alsó tagozatban mindenképpen indokolt, de azt is meg kell nézni, hogy valóban szükséges dolgokat tanítanak-e, és ezeket jól tanítják-e meg az iskolákban. Mert gyerekbarát módszerekkel többet és jobban lehet átadni. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek versenyképes tudáshoz jussanak. A mai világban többet kell tanulni, többet kell dolgozni, hogy az ország meg tudja őrizni a pozícióit, sőt magasabbra jusson annál, ahol tíz-húsz éve volt.

– Az látszik, hogy komoly tervei vannak az Emmi élén. De mit szólna hozzá, ha – amint azt a balliberális sajtó időről időre felveti – arra kérnék, hogy államfőként folytassa a munkát?

– Ez a kérdés eddig nem merült fel azok részéről, akiknek befolyásuk van a jelölésre. Nagyon fontos a politikában, hogy az ember azokra a feladatokra koncentráljon, amelyekkel megbízták. Engem a miniszterelnök úr az Emmi vezetésével bízott meg, én ezekre a feladatokra koncentrálok.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »