Az Új Kor újabb alapvető tévedése és annak korrigálása: „Az életünkben minden úgy jó, ahogy van.”

Amióta emberiség az emberiség, dúl a vita filozófusok, teológusok, tudósok és mindahány gondolkodó lény között, hogy mi a jó és a mi a rossz, hogyan lehet különbséget tenni a jó és a rossz kategóriák, minősítések, megítélések és a belőlük sarjadó eszmék-hiedelmek között. Ez a csavaros kérdés elérte az ezotériát is, vagyis ma már az emberek elvárják, hogy egyértelmű válaszokat adjanak a bölcsek arra, hogy akkor most kinek van igaza: annak, aki szerint nem mindenre húzható-erőltethető rá a jó kategória, avagy azoknak, akik szerint minden úgy jó, ahogy van, mert minden Egy és a Teremtő céljait szolgálja.

 

Mint azt már említettem volt több ízben is, amint beáramlott a nyugati világba a keleti misztika és ezotéria, szinte azonnal felütötte fejét az álezotéria is, vagyis elkezdték torzítani az amúgy sem egyszerű és könnyen felfogható spirituális tanításokat és rejtett értelmű elveket. Így mintegy kifordították magukból az ősi tanok eredeti mondanivalóját, létrehozván ezzel az álezotériát. Erre eklatáns példa a címben szereplő megállapítás, mely szerint, ha kijelenthetjük, hogy a teremtésben minden Egy, akkor azzal automatikusan azt is kimondtuk, hogy erkölcsi értelemben minden jó, s az egyszerű emberi elme ezt tovább torzítva akár úgy is értelmezheti, hogy akkor minden életeseménye jó, illetve úgy jó, ahogy van.

Természetesen az átlagembereknek is bőven van részük olyan fordulatokban, amelyekben aligha érzik jól magukat, ennek ellenére meg kell birkózniuk ezzel az ezoterikus „zagyvasággal”, tudniillik, „minden jó”.

Ezt a hibás koncepciót úgy lehet feloldani, hogy picit gondolkozunk. A jó és rossz az ellentétpárokkal együtt járó erkölcsi ítéletalkotás. Ezek pedig teljes mértékben viszonyfogalmak, vagyis a megélő pillanatnyi nézőpontján múlnak, következésképpen érvénytelenek. Az egyik nap egy nehéz élethelyzetünkről elmondhatjuk, hogy rossznak láttuk, míg a másik nap már hálásak lehetünk azért, hogy megtörtént velünk. Ha példádul valaki lekésik egy repülőgépet, akkor bosszankodhat, de ha a gépet eltérítik, vagy lezuhant, akkor már egészen másképpen láthatja a dolgokat. (Sokszor egy kisebb rosszal kerülünk el egy nagyobbat, csak erről sokszor nem így gondolkozunk.)

Az anyagi világ dualisztikus, azaz kettős, ezért csalfa. Aki akarja, könnyen meggyőzheti magát arról, hogy „minden úgy jó, ahogy van”. De ez sokszor lehet tévedés, mert az illetőtől én akkor megkérdezném, hogy honnan ismeri a „mindent”. – A válasz erre ez: Sehonnan!

Mi imádunk végletes kijelentéseket tenni. Többek között ez is az egyik hibánk. Észrevétlenül feloldozzuk magukat a felelősség alól („nem tehettem mást”), majd önigazoljuk magunkat azzal, hogy mi ugyan mindent megtettük, de hát ez ennyire volt csupán elég. És ismét belefutottunk a „minden” fogalmába és csapdájába. Aki így gondolkodik, az valójában nem ismeri a lehetőségek végtelen tárházát.

A megoldás felé úgy mozdulhatunk el, hogy tudatossá válunk és a megismerési határunkon belül bátrabban mozgunk. Ennek megvannak a következetes lépései:

Először vegyünk számításba mindent, amit ismerünk.Másodszor legyünk nyitottak az ismeretlenre, a bizonytalanra és a jövőre is, mert az még képlékeny és megjelenésével okozhat meglepetéseket.Ne címkézzünk minden embert és eseményt ilyen végletesen jónak vagy rossznak. Vagy ha mindenáron címkézünk, akkor viccesen tanácsolhatnám, hogy használjunk post-it-et pillanatragasztó helyett! JKülönböztessünk meg a jót a rossztól, s ezzel egyidejűleg lássuk őket együtt, egyként, egy folyamat részeként, s ne csak külön jónak vagy rossznak, mert az részeredmény, és nem végeredmény!Lássuk be, hogy a rosszra éppen úgy szükségünk van, mint a jóra. Egyfelől azért, mert az egyik a másiktól nyeri értelmét, másfelől a jó-rossz váltógazdálkodása tart mozgásban mindent az anyagi világban.Nem minden jó. Nem csak unalmas, hanem egyenesen lehetetlen is volna, ha minden csak jó volna.Ne essünk kétségbe a rossz dolgoktól, mert ezek is felhasználhatók jó célra: például ARRA, HOGY FELÉBRESSZENEK.

Nyilván, a kedves Olvasóban is felmerült, hogy a jó kérdését miért szűkítettem le ennyire.

Nos, így talán érthetőbb, hogy a mindennapi gondolkodási mintáinkban lépten-nyomon felvetődik az erkölcsi választás, amelyre képesek vagyunk olykor csípőből helytelen válaszokat adni. A következő alkalommal a Jó kérdéskörével fogok foglalkozni, immáron szellemi, anyagtalan megközelítésben is.

 

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a fajta szemlélet és hasonló mentalitású emberekkel szeretnél együtt fejlődni lelki és szellemi értelemben, akkor figyelmedbe ajánlom az Önfejlesztő Műhelyünket.

A Napvallás következő Önfejlesztő Műhelyét március 12-én tartjuk.

A részletekről az alábbi címen egyeztethetsz: marisziklas@invitel.hu

 

Száraz György

Boldog napot!


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »