Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője legújabb írásában az R7-es gyrosforgalmi út körüli bizonytalanságról és érdekellentétekről fejti ki a véleményét
A minőségi utak és vasutak a gazdaság ütőerei. Amerre haladnak, ott gazdasági fellendülés, regionális fejlődés tapasztalható. Amerre nem haladnak, ott annak ellenkezője. Az R7-es déli gyorsforgalmi út első, megépített szakasza megváltás volt Csallóköz részére. Különösen reggel nyugati irányban és délután, kora este keleti irányban. Az első szakaszt elhúzhatták volna Dunaszerdahelyig (talány, miért nem tették) vagy egészen Nagymegyerig. Komáromig – ezt nem írom, mert Komáromot akkor is messze elkerüli majd, ha további szakaszai a jövőben valami csoda folytán megépülnek.
Ma úgy tűnik, ennek kicsi az esélye, mivel az R7-es Pozsonyt Gellével összekötő szakasza PPP-konstrukcióban épült meg, a külföldi magántőke bevonásával (D4/R7 konzorcium). Kérdéses, hogy a magántőkének volna-e szándéka a főváros vonzáskörzetével összehasonlítva, gazdaságilag kevésbé vonzó szakaszon, Dunaszerdahely és Érsekújvár között pénzelni a gyorsforgalmi út építését.
A 2021 júliusában jóváhagyott nemzeti közútfejlesztési stratégia 100 tételt tartalmazó listáján az R7-es egyes jövőbeli szakaszai a prioritási sorok alján szerepelnek. Vagyis, állami forrásokból a megépítésére ne számítsunk. Pedig az R7-es terve, nyomvonala egészen Losoncig húzódik, ott kapcsolódna a Zólyomtól Losonc felé már épülő R2-es gyorsforgalmi útra. Emiatt kérjük, támogassák meg az R7-es építésének folytatásáért kezdeményezett petíciót, hiszen a déli járások regionális fejlesztésének legfőbb eszköze. Azonban legalább ennyire fontos (sőt!), hogy térségünkben, a Duna-mentén mihamarabb kezdetét vegye egy észak-déli irányú gyorsforgalmi út építése, legfőképpen a településinket sújtó teherforgalom korszerű, környezetkímélő bonyolítása érdekében.
Nyitra megye viszonylatában az R7-essel kapcsolatos fő gondot abban látom, merre vezetne a megye szívében, ha a jövőben megépülne. Miközben tévedés azt állítani, hogy az utak építésének értelme az A pontot összekötni B ponttal, a lehető legrövidebb távon. Nem így van. Gazdasági értelemben az, hogy A és B pont között bevonni a gazdaság vérkeringésébe a lehető legtöbb kistérséget, persze a racionalitás határán belül.
Maga Érsekújvár számára pedig egyenesen lesújtó az északon, Bánkeszi és Nagysurány térségében vezetett elkerülő nyomvonal. Miért? Mert a járási székhely déli városrészében találhatók az ipari parkok, a logisztikai és közlekedési parkok, a vámhivatal, a repülőtér, a tűzoltóság, a legnagyobb lakótelep, bevásárló központokkal. A város északi részén kertes házak övezete, a kisebbik logisztikai park és az egyik bevásárlóközpont található. Ami annyit jelent, hogy a jövőben intenzívebbé váló, városon áthaladó gépkocsiforgalmat tovább fogja erősíteni a vámhivatalból a gyorsforgalmi útra zúduló kamionforgalom és az újváriak forgalma, akik a gyorsforgalmi útra igyekeznek. Nem is beszélve az Újvártól délre fekvő városokból érkezők áthaladó forgalmáról, amely az északi elkerülőre tart. Mert át kell hajtaniuk az egész városon. Ha úgy gondolják, hogy a városon áthaladó forgalom már így is telített, akkor készüljenek fel a jövőbeni telítettség alapos megnövekedésére. És a mainál jóval gyakoribb közlekedési dugókra.
2015-ben, amikor megnyílt Nyitra megye területrendezési tervének módosítása, megpróbálkoztunk az R7-es Érsekújvárt elkerülő szakaszának módosításával, amelyet az NDS (Nemzeti Autópálya Társaság) akadályozott meg arra kötelezve a megyei önkormányzatot, hogy határozatát hozza összhangba az állami területrendezési tervvel (KÚRS). Ugyanis néhány évvel korábban, az érintett települések polgármestereivel való szakmai találkozókon az NDS átpasszírozta az Érsekújvárt északról elkerülő utat.
Ami viszont Pozsonynak rendkívül kínos: néhány hónapja a fővárost autópálya köti össze Kassával, ámde Magyarországon keresztül. Az M15-ös, M1-es, M0-s, M3-as és az M30-as által. Pedig eredetileg az északi D1-es autópálya befejezését 2010-re tervezték. Hol van már az akkori hó?
Éppen abban az időben szokott a pozsonyi törvényhozás akkori elnöke hazautazni gépkocsival Kassára, az M1-esen és az M3-ason keresztül. Már akkor is jóval hamarabb hazaért, mint észak felé, a Tátra érintésével. Egyben arra kért bennünket, nyilvánosan ne beszéljünk erről, mert ez kínos. Ma ez oral history, de lényegében máig sem változott semmi, pedig azóta eltelt 11 év.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
