Az osztrák építőipar mindig zöldebb

Az osztrák építőipar mindig zöldebb

Az utóbbi évek erőteljes gazdasági fellendülése, demográfiai és kivándorlási folyamatai hatására már szinte nincs szektor és nincs régió, ahol ne lenne egyre égetőbb kérdés a munkaerőhiány. Ez a jelenség persze nem hazai sajátosság, az egész régiónkat, a fejlettebb, északi európai gazdaságokat, sőt még az Egyesült Államokat is egyre mélyebben érinti. A gazdasági növekedés fenntartásának pedig akár jelentős akadálya is lehet a munkaerőhiány, amelyet leginkább a termelékenység javításával lehet kiváltani.

A hazai termelékenység ugyanakkor egyes szek­to­rokban érdemben elmarad a nyugati szintekhez képest, e téren még óriási lehetőségek állnak rendelkezésre, ami számottevően emelhetné a potenciális kibocsátást és az ehhez vezető gazdasági növekedést is.

Az egyik ilyen szektor az építőipar, amely az óriási szerződésállomány és a várható további megrendelések alapján akár többszörösére is növelhetné a kibocsátását. Az ágazat az új uniós ciklus felfutása mellett egyszerre szembesült a lakóingatlan, az irodapiac, az ipari, a logisztikai és a raktárpiac, valamint az állami beruházások hirtelen meglóduló keresletével. Közismert, hogy rengeteg projekt csúszásban van, miközben a kedvezményes újlakás-áfa jövő év végi kivezetése miatt igencsak fel kellene pörgetni a lakásépítéseket.

A kedvezményes lakásáfa és a CSOK kiterjesztésének bevezetése, azaz 2016 eleje óta az idei második negyedévig valamivel több mint 87 ezer lakásra adtak ki építési engedélyt, de ezalatt csupán alig 31 ezer lakást adtak át.

Ez jól tükrözi, hogy kapacitásaival az építőipar egyelőre nem tudott lépést tartani az engedélyekkel. A válság előtti teljesítményhez, a nemzetközi rátákhoz és a hazai lakásmegújítás kívánatos mértékéhez képest a lakásépítések még messze elmaradnak. A válság előtt évente 35-40 ezer lakást adtak át. Tavaly mintegy 14,5 ezer lakás épült, ami ezer lakosra 1,5 lakás építését jelenti, míg az európai átlagos érték 3-3,5 lakás. A hazai lakásállomány százévenkénti megújításához is évente 35-40 ezer lakás építésére lenne szükség. Mindezekből látható, hogy a hazai lakásépítések száma semmilyen túlfűtöttséget nem tükröz. A rekordalacsony iroda- és ipariingatlan-piaci üresedési ráták, valamint a szinte folyamatosan jelentkező új projektek pedig azt sejtetik, hogy e területeken még jócskán folytatódhat a boom.

A közelmúltban nagyságrendileg hasonló munkaerő-állománnyal dolgozott a hazai és az osztrák építőipar, bár idén a hazai építőiparban már jóval többen dolgoznak. Éppen ezért érdekes lehet egy átfogó összehasonlítás. Az osztrák statisztikák szerint az építőipar bruttó hozzáadott értéke tavaly megközelítette a 21 milliárd eurót, a hazai építőiparé a nemzeti számlák alapján 1380,9 milliárd forint volt, vagyis a 4,5 milliárd eurót se éri el, és az idei dinamikus növekedéssel is mindössze 5,6 milliárd euró fölé emelkedhet, ami még harmada sincs az osztrák építőipar teljesítményének. A nyugati szomszédunktól való tetemes elmaradásnak számos oka van, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a jóval magasabb háztartási, vállalati és állami vásárlóerő miatt a hozzáadott értéket meghatározó árak és bérek is magasabbak.

A leglényesebb ok azonban a termelékenységbeli különbség.

Az osztrák építőipari vállalkozások technológiai és gépellátottsága, valamint az ezt megalapozó tőkeereje lényegesen kedvezőbb. A termelékenységet meghatározza a munkaszervezés, a folyamatszervezés és a menedzsmentképességek is, e területeken szintén nagy lehet a lemaradásunk. Ez összefüggésben lehet a hazai elaprózott cégstruktúrával is, amit tükröz, hogy miközben Ausztriában mintegy 36 ezer vállalkozás foglalkozik építőiparral, addig hazánkban az építőiparban regisztrált vállalkozások száma tavaly év végén majdnem 93 ezer volt, aminek alig több mint fele volt társas vállalkozás. Idén pedig már elérte a százezret az ágazatban tevékenykedő vállalkozások száma.

A mérethatékonyságot nagyban támogatná a kisebb mikrovállalkozások összeolvadása, nagyobb értékláncokhoz történő csatlakozása, ami növelhetné a tőkeerőt, egyben javíthatná a szervezettséget is.

Látható tehát, hogy nemcsak a munkaerő hiányzik, hanem bőven van tennivaló a termelékenység növelésében is. Ha a hazai építőipar termelékenysége megközelítené a nyugati szinteket, a jelenleginél is lényegesen, akár egy-két százalékponttal gyorsabb lehetne a gazdasági növekedés, tekintve a meglevő és a várható megrendeléseket.


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »