„Az ország pálinkával fojtja el éhségét”

Már Csontváry arról írt, hogy „titkos társulatok alakultak a szeszes italok pártolására, az ember egészségének megrontására”. Pláne igaz ez a pálinkáról. Ami, ha valódi gyümölcsből készül és mértékkel vesszük magunkhoz, orvosság persze. De egyébként?

Magyar Menedék - Tepe

Jeles költőnk-nyelvészünk, Czuczor Gergely (1800-1866) szinte hihetetlen pontossággal látta meg azt a folyamatot e téren,, ami ma különösen is megfigyelhető. Az ipari szinten hamisítókét. Egyik verséből (Kurta kocsma) idézek néhány strófát:

Jámbor, be ne tévedj e füstös oduba,
Ha mi jó híred van, ne ejtsed gyanuba!
Mámorrá válik itt a legjózanabb ész,
Becsület fogytáig mindened oda vész.

Iczik, a korcsmáros, bársony bugyogóban
Sompolyogva jár, mint róka a tyukolban;
Ha látja vendégin, hogy nyelvök akadoz,
S keresztül áll szemök, vizesebb italt hoz.

A füsttől fekete mestergerendára
Föl van róva ivott s nem ivott bor ára;
Csak ami a birák gégéjén lejára,
Van külön jegyezve, falu rovására.

Nyomtatást, szüretet alig végeztetek,
A zsidó veszi el már is termésteket;
Mert hitelben adta átkozott italát,
S ti százas kamattal fizettek uzsorát.

Vagyon a zsidónak zálogkamarája,
Rudakon lóg ebben fél falu gúnyája;
A Noé bárkája tarkább nem lehetett,
Midőn annyiféle állat beléje ment.

(Czuczor Gergely: Paprikás versek a magyar nép épülésére. Budapest, 1896. Szent István Társulat-Athenaeum Rt. Könyvnyomdája.23-25. old.)

Ámde lépjünk tovább! Elvégre ki olvas ma Czuczor Gergelyt? No de itt van egyik költő kortársa néhány sora:

„Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket pokolig, mert a mi ronda, csak ronda az, hiába!” (Úti levél Kerényi Frigyesnek, 1847. július 12.)

Petőfi Sándort idéztem amúgy. Végül lássunk egy harmadik citátumot:

„Szükséges lenne vidéken a korcsmák számát apasztani és szigorúan ellenőrizni, hogy hamisított, mérgezett italokat ne mérjenek a kocsmárosok, ugyanis főképp északi és északkeleti megyéinkben a kocsmárosok majdnem kizárólag zsidók, kik rendes üzletük mellett még orgazdasággal, leginkább pedig uzsorával foglalkoznak. A nemesi osztályból származott birtokos már elpusztulván, vagy annyira elszegényedvén, hogy élni alig képes, e zsidó uzsorás kocsmáros a nép jelenlegi vezetője. Alig van, ki neki ne tartozzék, de kint levő tőkéjét ritkán hajtja be, csak annak busás kamatját, és miután fő érdeke magától elhárítani rabszolgáinak haragját, ezt a legközelebbi nagyobb birtokosra irányítja. Így lesz minden zsidó kocsmárosból egy földfölosztást prédikáló, a még itt-ott található jobb módú keresztény birtokos ellen ágáló agrárszocialista izgató. Ezekkel szemben iparkodni kellene korcsmai licenciát [használati jogengedélyt Ifj. T. L.] csakis olyanoknak adni, kik sem pénz-, sem terményuzsorával nem foglalkoznak.”

Ezt pedig gróf Zselénszky Róbert (1850-1939) országgyűlési képviselő emlékirataiból (Emlékeim, 1928) másoltam ide. Hja, erre mondják, hogy a történelem sokszor ismétli önmagát, főleg nálunk…


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »