Az örökifjú Csengey Dénes

Az örökifjú Csengey Dénes

Csengey Dénes huszonöt évvel ezelőtt, harmincnyolc évesen távozott el közölünk.

Csengey Dénes fiatalon, 38 évesen távozott el közölünk. Kiteljesedő írói munkássága mellett részese volt a polgári demokratikus rend megalapozásáért folytatott küzdelmünknek, részese volt az 1987-ben, Lakiteleken megalapított politikai mozgalmunk, a Magyar Demokrata Fórum megalakulásának.

Halálának huszonötödik évfordulóján a közösen megélt történelmi napok sorából most egyet emelek ki.

Budapesten, 1989. március 15-én, a Szabadság téren szervezett ellenzéki megemlékezésen mintegy százezer ember előtt Cserhalmi György színművész olvasta föl a harmincegy ellenzéki csoportosulás, tömörülés által tizenkét pontba sűrített követelésünket. A követelések között szerepelt a többpártrendszer engedélyezése, a parlamentáris jogállam megalakítása, a szólás- és a sajtószabadság feltételeinek a biztosítása, a megszálló szovjet csapatok kivonása, október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánítása és a történelmi hagyományainkhoz hű nemzeti címer bevezetése.

Csengey Dénes ekkor mondta el emlékezetes beszédét a köztelevízió kívánatos működéséről, és „foglalta le” – jelképesen – a nemzet javára a Magyar Televízió Szabadság téren álló épületét.

Csengey Dénes abban bízott, hogy a szabad választásokat előkészítő tárgyalások folyamatában szabad sajtó, és a kormánytól független, de társadalmi ellenőrzés alatt álló televízió jön létre, és a békés átmenetet fogja szolgálni. Nem láthatta előre, hogy a fejünk felett megkötött álságos paktum révén a televízió egy szűk politikai csoport kezébe kerül, olyan gyűlölködő csoport kezébe, amelyik még az első szabadon választott kormány eskütételét sem volt hajlandó közvetíteni.

Csengey Dénes jól érzékelte, hogy Magyarország gazdasági és politikai lehetőségei egymagában szűkösek a válságba került szocialista rendszer romjaiból történő kiemelkedéshez. Közeledni kell a fejlett európai országokhoz, és nem csak nekünk, de a többi volt szocialista közép- és kelet-európai országnak is. Az akkori fejlett Európa, Konrad Adenauer és Robert Schuman keresztény Európája jóval népszerűbb volt hazánkban, mint a mai, a kereszténységet megtagadó, a brüsszeli bürokráciát dagasztó Európai Unió a mai lakosság szemében.

Csengey Dénes jól látta, hogy a közeledés érdeke a megújulásra szoruló nyugati országoknak. Ahogyan megírta: „Európa nem ott van, ahol készen van, ahol működik. Ahol készül, ahol lenni akar, ahol fájdalmasan megszületőben van, ott dobog leghangosabban Európa szíve.”

Jóslata kísértetiesen teljesedett be napjainkra a migránsáradat fenyegető valóságában, a szétzüllesztett Európában. Ma egyértelműen a V4-ek – azaz a visegrádi tömörülés tagállamai, a további összefogás reményével, egészséges veszélytudattal teszik meg a legtöbbet az Európai Unió megújításáért, a biztonságos, keresztény Európáért.

Csengey Dénesnek szállóigévé vált az a híres mondata, miszerint „Európába, de mindahányan!”. Ez a mondat jelentette azt is, hogy nem lesznek első- és másodrangú európai polgárok. Azt is, hogy nem lesz „kétsebességes Európa”. Jelentette ez a mondat magyar nemzetünknek a határok feletti békés egyesítését a közös Európában. Jelentette ez a mondat azt is, hogy minden magyarnak polgári, európai életkörülményeket kell biztosítani a magunk erejéből is, hogy ne maradjunk Európa szegényháza, ne maradjunk a csalárd privatizációkkal kifosztott, elsorvadó ország.

Csengey Dénes fáradhatatlanul dolgozott, írt, beszélt, tárgyalt, egészségét nem kímélte, és ez fiatal életébe került. Emléke nem fakul, ma könyvtár, általános iskola, művelődési ház, vándoregyetem, próza- és versmondó találkozó viseli nevét.

Mi, a túlélők felelősek vagyunk az elmúlt negyedszázad kudarcaiért, az eredményeket pedig neki is köszönhetjük. Neki is, egykori MDF-es képviselőtársunknak, nemzedéktársamnak, a jó emlékezetű Csengey Dénesnek.

Lezsák Sándor napirend előtti felszólalása elhangzott 2016. április 4-én, az Országgyűlés plenáris ülésén.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »