Az örök élet tápláléka adja meg, hogy gyümölcsöt is teremhessek – Interjú Bóka Balázs diakónussal

Az örök élet tápláléka adja meg, hogy gyümölcsöt is teremhessek – Interjú Bóka Balázs diakónussal

Június 15-én szentelték diakónussá a szombathelyi székesegyházban Bóka Balázst. A papnövendékkel a Szombathelyi Egyházmegye munkatársai beszélgettek.

– Kérem, mutatkozzon be az olvasóknak!

– Jánosházáról származom, szüleim most is ott élnek. A Szombathelyi Egyházmegye diakónusa vagyok. Általános iskolába Jánosházán, a Szent Imre Katolikus Iskolába jártam. Középiskolába a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba jártam Celldömölkön. Továbbtanulásomkor nem rögtön a szemináriumba mentem, hanem Szombathelyen tanultam orosz szakon Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában. A három éves alapképzés után jelentkeztem a szemináriumba. Két évig Győrben tanultam, majd három év következett a római Collegium Germanicum et Hungaricumban.

– Ezzel most a római tanulmányok befejeződtek?

–Nem, az első szakasza ért véget, tehát az alapképzés. Most szeptemberben – minden valószínűség szerint – folytatom tanulmányaimat Rómában, a Pápai Gergely Egyetem hallgatójaként, amely majd licenciátussal végződik, továbbra is a Germanicumban élve. A licenciátus egyes egyetemeken a doktorátust megelőző, vagy azzal egyenlő értékű tudományos fokozat, illetve egyetemi végzettség; képesítés a középiskolában való tanításra.

– A három római év után egy gyakorlati év következett 2018. szeptemberétől, ami még most is tart. Ez kötelező?

– A Collegium előírása ez, ahol három évig tanultam. Mindenkinek az alapképzés elvégzése után a saját egyházmegyéjében gyakorlati évet kell töltenie azért, hogy az itthoni lelkipásztori viszonyokat megismerjük. A gyakorlati életben is gyűjtünk tapasztalatokat, és kipróbálhatjuk magunkat egy plébános vezetése mellett.

– Ez a gyakorlati idő, amely most zajlik, milyen lelkipásztori területeket érintett?

– Nagyon változatos volt: szentmiséken való szolgálat, tanúságtétel. Számomra fontos a hitoktatás Szent Benedek-iskolában, és az állami iskolákban is. Részt vettem a csoportokkal való munkában, közreműködtem a plébániai élet különböző programjainak szervezésében, lebonyolításában. Jártam kórházban és idősek otthonában is az egyházmegyei karitásznak köszönhetően.

– Melyik a fő ága római tanulmányainak?

Hírdetés

– Számomra a dogmatika a legkedvesebb irány, ezt szeretném továbbra is tanulni. Még két év, és a licenciátussal szeretném befejezni.

– Van-e valamilyen hobbija? Melyek a kedvenc könyvei?

Szeretek olvasni, ez a legfontosabb hobbim. Szeretek a természetben járni, túrázni. Nagyon szeretem a magyar jezsuiták könyveit. Mustó Péter atya könyvei számomra jelentősek.

– Milyen körülmények alakították, vezették a gondolatait a papság felé? Volt-e olyan személy, személyek, akik ebben támogatták? 

– Jó alapot adott a Szent Imre-iskola, mint katolikus oktatási intézmény. A családban is alapvetően megvan, megvolt ez a hívő „mentalitás”. Ebben éltem. Mégsem volt automatikus számomra a hívás felismerése, ezért is tanultam először a szombathelyi Savaria Egyetemi Központban. Az idegen nyelvek mindig is érdekeltek. A német és az angol nyelv mellé gondoltam az oroszt. Ezek mentén képzeltem volna el a jövőmet is, például tanár, fordító vagy tolmács… Középiskolásként és egyetemi éveimben a rendszeres szentmisére járás mellett segítettem a jánosházi plébánián. Egyre fontosabbá vált bennem ez az új irány. Istennek a megszólítását többféle módon éreztem.

Nagy érdeklődés volt bennem a teológia iránt, mélyebben megismerni Istent a teológia, a tudomány által. A meghívottság folyamatosan alakult, erősödött egyetemi éveim alatt. Utána már nem is volt kérdés számomra, hogy szemináriumba szeretnék menni. Ami személyeket illeti, a jánosházi plébános atyának és a káplán atyáknak is köszönhetem, hogy sikerült felismerni a hivatásomat. Támogattak, bevontak a plébánia életébe és számítottak a segítségemre.

– Hogy fogadták a szülei azt a döntést, hogy pap szeretne lenni?

– Azt gondolom, nagyon jól fogadták, örültek. Amikor Rómába kerültem, egyik oldalról egy kis nehézség volt, hogy ritkán találkozunk, másrészt azonban büszkék is voltak, hogy oda eljutottam.

– Diakónusszentelése június 15-én volt, ez egy végleges elhatározás. Gondolt már erre?

– Igen, de én ezt úgy fogom fel, hogy ez egy formális kinyilvánítás: elfogadása annak az életnek, amit eddig is mint szeminarista éltem. Ez az istenközeli élet. Igen, végleges döntés, elhatározás. A diakónusszentelésben mindehhez kegyelmeket kapok. Az erőt, pedig a Szentlélektől, elsősorban az Eucharisztiában kapom. Az örök élet tápláléka adja meg, hogy gyümölcsöt is teremhessek. A hívek előtt pedig méginkább nyilvánvalóvá válik, hogy Isten segítségével őértük szeretnék tevékenykedni.

– Megígérjük, hogy imádkozunk Bóka Balázs, leendő diakónosunkért: Isten tegye teljessé benne a jót, amit megkezdett!

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »