Az opera, amely éles kiállás volt az önkényuralom ellen

Az opera, amely éles kiállás volt az önkényuralom ellen

155 éve, 1861. március 9-én mutatták be Pesten a legnagyobb magyar történelmi operát, Erkel Ferenc Bánk bán című alkotását. Egressy Béni csak nem sokkal halála előtt, 1851-ben készült el a munkával, a szabadságharc leverése utáni elnyomás és cenzúra azonban lehetetlenné tett minden bemutatót. Erkel a kényes téma, a királynégyilkosság és a paraszti nyomor színpadi ábrázolása miatt is az asztalfióknak dolgozott (a gyilkosság a bemutató után is sokáig csak a színfalak mögött történhetett meg).

Az opera Katona József tragédiája alapján készült. Katona 1815-ben írta tragédiáját egy pályázatra, de műve visszhang nélkül maradt. Az átdolgozott változat 1821-ben jelent meg nyomtatásban, első előadására csak 1833 februárjában, Katona halála után került sor Kassán. A következő évtizedben mindössze hétszer játszották, diadalútja a Nemzeti Színház 1848. március 15-iki előadásán kezdődött.

Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője a Hunyadi László 1844-es bemutatóját követően keresett témát új műve számára. Egyes feljegyzések szerint először egy francia librettót akart feldolgozni, figyelmét vélhetőleg a tragédia pest-budai előadásán a címszerepet alakító Egressy Gábor hívta fel Katona drámájára. A színész testvére, Egressy Béni írta a Hunyadi László szövegkönyvét is, s Erkel ez alkalommal is őt kérte fel a librettó elkészítésére.

Egressy csak nem sokkal halála előtt, 1851-ben készült el a munkával, a szabadságharc leverése utáni elnyomás és cenzúra azonban lehetetlenné tett minden bemutatót. Erkel a kényes téma, a királynégyilkosság és a paraszti nyomor színpadi ábrázolása miatt is az asztalfióknak dolgozott (a gyilkosság a bemutató után is sokáig csak a színfalak mögött történhetett meg). A politikai légkör enyhülése tette lehetővé, hogy 1861 januárjában nyilvánosan elhangozzék az első részlet, a Tisza-parti jelenet, majd 1861. március 9-én a Nemzeti Színházban megtartsák az ősbemutatót – az opera éles kiállás volt az önkényuralom ellen.

A Bánk bán legnagyobb történelmi operánk, amelynek középpontjában az egyéni és közösségi sorskérdés áll. Zenéjében a francia és olaszos mellett magyaros zenei elemek ötvöződnek, Erkel által kapott polgárjogot a verbunkos, a csárdás, a népies műdal, a Bánk bánból szinte “népdallá” vált a hazaszeretet himnusza, a Hazám, hazám. Ő használt először angolkürtöt és cimbalmot operazenekarban, utóbbi szólamát a Bánk bán bemutatóján a komponista 15 éves Sándor fia játszotta apja betanításában, mivel a zenekarban senki nem értett a cimbalomhoz.

Az operát a dramaturgiai és prozódiai nehézségek miatt többször is átdolgozták. A múlt század harmincas éveiben az operaház igazgatója, Radnai Miklós által megkezdett munkát Rékai Nándor karmester végezte el, a szövegkönyv módosítása Nádasdy Kálmán, az átjelenetezés Oláh Gusztáv nevéhez fűződik. Az eredetileg tenorra írt címszerepet ekkor baritonra, Tiborc szólamát basszusra írták át, az átdolgozott változatot 1940. március 15-én mutatták be. Az operát 1953-ban Kenessey Jenő dolgozta át ismét, egyben visszatérve Bánk tenorváltozatához. 1969-ben visszatértek a zenei anyag Rékai-féle változatához, s ma is ezt játsszák. Erkel halálának 100. évfordulóján, 1993-ban elkészült az eredeti, rekonstruált változat hangfelvétele.

A Bánk bán szerepel az operaház műsorán, elkészült nagyszabású filmváltozata, a debreceni Csokonai Színház 2008-ban Erkel eredeti partitúrájának alapján adta elő. 2010. novemberben, Erkel Ferenc születésének bicentenáriumán az operaházban két alkalommal is félig szcenírozott koncerten mutatták be az ősváltozatot.

A Bánk bán hölgyeinek szerepéről a Múlt-kor 2016. tavaszi számában olvashat.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »