Az online „törzsed” helyett tanulj meg boldogulni a családoddal! – A gyerekeink és az internet

Az online „törzsed” helyett tanulj meg boldogulni a családoddal! – A gyerekeink és az internet

2018. augusztus 21–26. között rendezték meg Dublinban a Családok IX. Világtalálkozóját. Az esemény keretében tartott pasztorális konferencián az előadók az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás egy-egy témáját fejtették ki. A továbbiakban egy-egy előadás összefoglalóját tesszük közzé.

A pasztorális kongresszus keretében 2018. augusztus 22-én Mary Aiken kiberpszichológus, a dublini egyetem (UCD) oktatója, az Europol Európai Kiberbűnözés Elleni Központjának tudományos tanácsadója bevezető gondolatai után Thomas Lickona fejlődéslélektani szakember, pszichológus és fia, Matthew Lickona író, hatgyermekes családapa, valamint Teresa Kettlekamp nyugállományban lévő rendőrezredes, az Egyesült Államok püspöki konferenciája gyermek- és ifjúságvédelmi titkárságának igazgatója, a kiskorúak védelmével foglalkozó pápai tanács tagja beszélt napjaink talán legégetőbb gyermeknevelési kihívásairól.

Mary Aiken bevezető szavaiban saját pályája kezdetéről is beszélt; fordulópontot jelentett számára az, amikor a 90-es években megjelent a mesterséges intelligencia és a közösségi média, és egyszer csak rádöbbent: minden megváltozott. Meg akarta érteni ezt a hatalmas változást és a következményeit, így kezdett a technikai fejlődésnek az emberi viselkedésre gyakorolt hatásaival, vagyis a kiberpszichológiával foglalkozni. Mivel ennek az igazságügyi alkalmazására szakosodott, az online megjelenő büntetendő, deviáns és abnormális viselkedéssel foglalkozik, „…és, sajnos, rengeteg munkám van…” – tette hozzá.

A hagyományos viselkedéstudományt szinte lebénította a rendkívül gyors technikai fejlődés és ennek hatása az emberre. A technika, technológia önmagában nem jó vagy rossz – mi használjuk jól vagy rosszul. A fejlődés, a változások hatását pedig meg kell értenünk, ez a gyermekeink szempontjából különösen fontos. Ha például a szülőket „elnyelik” az okoseszközeik, annak a gyerekek a vesztesei: elveszítik a szüleiket. Több százszor nézik meg a felnőttek napjában a telefonjaikat, és több ezerszer érintik meg – ennyiszer nem a gyerekükre néznek, ennyiszer nem őt érintik meg. Pedagógusok jelzik, hogy az iskolába kerülő kisgyerekeket először a szemkontaktusra kell megtanítaniuk… A gyermek számára létfontosságú a szemkontaktus, ha ez elmarad a családban, a gyermek nehezen tud kötődni, később pedig – jó eséllyel egész életében – küszködni fog az emberi kapcsolataiban.

A biztonsághoz elengedhetetlen, hogy megtanítsuk a gyerekeket a kockázatokra, veszélyekre és megelőzésükre. A gyermekbántalmazással kapcsolatos, napjainkban napvilágra kerülő problémák nem „múltak el” – az internetre költöztek. A szexuális bántalmazásos esetekben – akár egyházi személyekről, akár edzőkről van szó – központi elem, hogy az illető felnőtt hozzáfér a gyermekhez, és bizalmat ébreszt, bizalommal teli kapcsolatot alakít ki a gyermekkel. Ma pedig okoseszközöket adunk a gyerekeink kezébe, amivel nagyjából az egész világnak hozzáférést adunk a gyerekünkhöz – holott nincs „kis víz” az internet medencéjében…

A deviáns szexuális érdeklődésű „ragadozók” mellett megjelent egy másik csoport is: azok, akik anyagi hasznot húznak ebből, akik például a gyerekektől megszerzett anyagokat illegálisan értékesítik a deep weben.

Nem csak digitális készségekkel szükséges felvértezni a gyerekeinket, hogy meg tudják védeni magukat az internet veszélyeivel szemben, hanem pszichológiai értelemben is. Ha van önbecsülésük, ha nem alacsony az önértékelésük, akkor reziliensebbé (a nehézségekben rugalmasan ellenállóvá) válnak, és kevésbé vannak kitéve annak a veszélynek, hogy kihasználják őket.

Mary Aiken átadta a szót az első felszólalónak, Thomas Lickona pszichológusnak, aki többek között a pornográfia káros hatásairól beszélt. Felhívta rá a figyelmet, a jó személyiség, karakter formálásában nem lehet számítani arra a kulturális kontextusra, amelyben ma neveljük a gyerekeinket. A mai szülőknek éberebbnek és tudatosabbnak kell lenniük, mint az elmúlt nemzedékekben. Az intencionális nevelés tudatos lépéseket jelent, hogy meghitt kapcsolatokat építsünk, hogy segítsük az erényekben való növekedést, hogy pozitív családi kultúrát alakítsunk ki, amely segít megvédeni gyerekeinket a tágabb kultúra negatív hatásaitól.

Ami magában foglalja a „globális szexuális forradalmat” is, amely az elmúlt fél évszázadot meghatározó kulturális forradalom. „Kulturális forradalmat élünk át, amely felforgatja a szexuális erkölcsöt – és ennek súlyos következményei is vannak. Amerre a szex tart, arra tart a család. Amerre a család tart, arra tart a társadalom” – írja Gabriele Kuby katolikus szociológus, aki 2016-ban publikált egy kötetet a jelenségről.

A szexuális forradalom elfogadottá tette a pornográfiát; tökéletesen helyénvalónak tartott rekreációs tevékenységgé vált felnőtt férfiak számára. Az internet pedig mindenki számára elérhetővé, mindenütt jelenvalóvá tette. Felmérések szerint az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban 11 év az átlagéletkor, amikor a fiúgyermekek elkezdik használni az internetes pornóoldalakat. 2000-ben már a 17 év alatti amerikai fiatalok 65 százalékkal több időt töltöttek pornószájtokon, mint játékoldalakon; tíz látogatóból négy lány volt.

Az amerikai gyermekorvosok 2015-ben tették közzé a pornográfia hatásairól szóló átfogó tanulmányukat; azt találták, a fiatalok pornográfiafogyasztása összefüggésbe hozható a gyakoribbá vált depresszióval, szorongással, erőszakkal, korai szexszel, promiszkuitással, tizenévesek terhességeivel.

A Zillman—Bryant szerzőpároshoz köthető egy 1988-ban – tehát az internet előtti „szelídebb” korban – publikált, bizonyos szempontból etikailag vitatott tanulmánysorozat. A kísérlet alanyai egyetemisták és más fiatalok voltak, akiket találomra osztottak két csoportra. Az egyik csoport hat héten át pornográf anyagokat nézett (ez az etikailag problémás része), a kontrollcsoport pedig nem szexuális tartalmú tévé- és mozifilmeket. Az alanyok a kísérlet előtt és után is kitöltöttek egy kérdőívet párkapcsolati témákról. A pornónéző csoportba tartozók a hat hét letelte után

1. érzéketlenebbé váltak a nők iránt;

2. kevésbé találták súlyos bűnnek a szexuális erőszakot;

3. elfogadóbbá váltak a házasságon kívüli szex iránt;

4. jobban kezdték érdekelni a pornográfia extrém és deviáns formáit;

5. elfogadóbbá váltak a kapcsolatban lévők szexuális hűtlensége iránt;

6. kisebb értéket tulajdonított a házasságnak;

7. a férfi alanyok kevésbé vágytak rá, hogy apák legyenek;

8. a női alanyok kevésbé szerettek volna lánygyermeket.

David Perry 2015-ös tanulmányában megállapítja, a pornónéző férfiak kevésbé szeretik partnerüket, kritikusabban viszonyulnak társuk külsejéhez és szexuális teljesítményéhez. Emellett a pornófogyasztást egyre inkább összefüggésbe lehet hozni a válásokkal is.

Az előadó hivatkozott egy 2012-ben publikált nemzetközi felmérésre is, melyben az interneten elérhető pornó tizenévesekre gyakorolt hatását vizsgálták különböző kultúrákban, többek között Kínában, Svédországban, Hollandiában, Angliában és az Egyesült Államokban.

A vizsgálat során arra derült fény, hogy minél több pornográf tartalmat néznek a fiatalok,

– annál többször terelődnek gondolataik a szexre,

– annál inkább helyeslik az alkalmi szexet és a korai szexet,

– annál inkább hajlamosak a magasabb kockázatú szexuális viselkedésre (több partnerrel, drogos állapotban stb.),

– annál agresszívebbek, ha szexről van szó,

– annál inkább elfogadhatónak tartják egy lány lefogását és szexre kényszerítését,

– annál inkább hajlamosak a depresszióra.

Hírdetés

Az interneten elérhető pornográf videók vizsgálata azt mutatta, hogy a női szereplőket minden jelenetben átlagban tizenkétszer bántalmazzák fizikailag vagy verbálisan; gyakori a csoportos erőszak. A videókban természetesen úgy állítják be, mintha a női hős élvezné az abúzust – ami a kérdést összekapcsolja a társadalmi igazságosság témáival is.

Mit tehetünk szülőként? Hogyan tudjuk megvédeni családunkat a pornográfia káros hatásaitól?

Egy jól használható eszköz Thomas Lickona szerint a Jó képek – rossz képek című kiadvány módszere, melyet szexfüggőséggel foglalkozó terapeuták (Kristen A. Jenson and Gail Poyner) állítottak össze, és amely kognitív stratégiák révén nagyobb kontrollt ad a gyerekek, fiatalok kezébe. Pontokba szedték, mit tehetnek a gyerekek, ha pornográfiával találkoznak az interneten:

1. Becsukom a szemem.

2. Elmondom egy felnőttnek, akiben megbízom.

3. Megnevezem a magam számára, hogy ez AZ.

4. Másra terelem a gondolataimat.

5. A gondolkodásra képes agyamat nevezem ki főnöknek.

A 12 év feletti gyerekek számára 2008-ban egyetemisták indítottak segítő weboldalakat (Fight the New Drug; Porn Kills Love), amely mára világméretű mozgalommá nőtte ki magát. Az itt közzétett anyagok, videók kiváló eszközök a pszichológus szerint a pornófüggőség elleni küzdelemben; a Fight the New Drug oldal egy alkalmazást is ajánl (Fortify App), amely segít monitorozni az elért fejlődést.

A Time folyóirat 2016-ban tett közzé egy nagycikket a témában: Pornó — Miért van az, hogy akik internetes pornón nőttek fel, felnőtt férfiként felszólalnak ellene címmel.

Egyre többen osztják meg személyes történetüket, köztük Nick Willis új-zélandi hosszútávfutó, olimpiai ezüstérmes, aki elmondta, hogyan ártott a házasságának és az apaságának a pornófüggősége, és milyen csodálatos érzés ettől végre szabadnak lenni.

A gyerekekkel való beszélgetéseinkben gyakran nehezen találjuk a szavakat, a megfelelő nyelvezetet. Elmondhatjuk nekik, hogy

1. A kutatások arról tanúskodnak, hogy a pornónézés sok negatív hatással jár (lásd feljebb).

2. Sérti az ember méltóságát, például azért, mert a másik embert tárgyiasítja.

3. Függőséget okoz; rövid ideig tartó jó érzést ad, majd átveszi az irányítást tőled.

4. Maszturbációval jár együtt általában, amely szintén olyan szokás, mellyel nehéz leszámolni. Mindkét szokás csökkenti az önértékelésedet és az önmagad iránti tiszteletet.

5. Mindkét szokás gondokat okoz a házasságban.

6. A hit szempontjából pedig a pornográfia ellentétes Isten tervével, melyben a szex gyönyörű ajándék, mellyel szeretetet, szerelmet fejezünk ki a házasságban, és amelynek köszönhetően új élet születik.

Mindezek miatt az okok miatt a katolikus katekizmus a tisztaság elleni súlyos bűnnek tekinti a pornográfia fogyasztását.

A szülők technikai megoldásokhoz: szűrőkhöz és appokhoz is folyamodhatnak, hogy blokkolni tudják a pornográf oldalak elérését és ellenőrzésük alatt tudják tartani a számítógépet.

Thomas Lickona egy közös terv kidolgozását javasolja minden családnak, melyet családi beszélgetés keretében érdemes kialakítani. A fő kérdés: mi szolgálja a családunk javát? Hozzá lehet állni úgy is a témához, hogy a tömegkommunikációs eszközök használata a mi családunkban nem jog, hanem privilégium. Ehhez pedig szülői engedély kell, és összhangban kell állnia a család értékeivel. Tévéműsorokra, filmekre, zenékre, videójátékokra, weboldalakra, közösségi médiára ugyanúgy vonatkozhat a kérdés: „Összhangban áll ez azzal, amiben mi mint család hiszünk, amit értéknek tekintünk?”

El kell magyarázni a gyerekeknek, miért szeretnénk határokat szabni, például így: „Azt szeretnénk, hogy a jó weboldalakat tudd használni. A rossz oldalak viszont sokáig ott maradnak a gondolataidban, és hatnak rád, mégha nem is veszed észre.”

A szülők figyelmébe ajánlotta az előadó Kevin Majeres katolikus pszichiátert és Peter C. Kleponist. Kevin Majeres erényeken alapuló módszert kínál; míg Kleponis egy hét pontból álló programot dolgozott ki a gyógyulásra, ennek része életünk megtisztítása, a segítségkérés és a számadási kötelezettség, a napi imádság, a stresszkezelés, az „erénygyakorlatok” a visszacsúszás elkerülésére.

Az iskolák számára javasolja a pszichológus szakember a kritikus gondolkodásra való bátorítást. A pornográfia kapcsán az alábbi kérdésekről lehet beszélgetni a gyerekekkel, fiatalokkal:

1. Hogyan befolyásolja a pornográfia a mások iránti tiszteletet?

2. Hogyan hat az önmagunk iránti tiszteletre?

3. Kik a pornográfia áldozatai?

4. Miért ekkora üzlet a pornográfia?

5. Milyen különbségek vannak férfiak és nők között a pornográfiához való viszonyulásban?

6. Hogyan kellene a szülőknek szabályozniuk a pornográfiához való hozzáférést?

A következő előadó Thomas Lickona fia, Matthew Lickona író, újságíró volt, aki a nethasználat témájáról apaként beszélt. A hatgyermekes édesapa megosztotta a hallgatósággal, hogyan kellett meggyőznie egyik fiát pár évvel ezelőtt, hogy hagyja el a Tumblr közösségimédia-platformot, ami kezdte számára a valóságot, a valódi tapasztalatokat helyettesíteni. Egy levelet írt a fiának, melyben összegezte: „Levegőt ettél, és nem laktál jól vele. A státusz, amit elértél vele, nem éreztette veled azt, hogy szeretve vagy. A követőid nem adtak biztonságérzetet. A reblogok nem éreztették azt, hogy vannak barátaid.” Fia nem örült apja véleményének, de azt sem gondolta, hogy apa téved… Az is előfordult, hogy a fia középiskolás korában egy rosszul végződő szerelem után az interneten terjedő téveszmék: nőgyűlölet, félreértelmezett maszkulinitás „hatalmába” került; egy olyan tribalizmus (törzsi jellegű gondolkodás) hatalmába, amely nem fér össze a kereszténységgel.

Matthew Lickona leszögezte: nem számít, hány barátod van Facebookon, a Facebook nem a barátod. Felhívta rá a figyelmet: a közösségi média kora előtt soha nem hallotta, hogy gyerekek felszólítanák egymást: „Öld meg magad!” („Kill yourself!”) – ami manapság gyakori reakcióvá vált (az angol nyelvű internetes kultúra hatására nálunk is előfordul – a szerk.). Nem sokan értik szó szerint, de pusztán az, hogy egy ilyen mondat népszerű idiómává válhatott, sokat elárul a felületekről, ahol terjed. Milyen ereje, értéke, súlya lehet az emberi méltóságnak egy ilyen környezetben?

Utalt az előadó egy Instagram-sztár„fejlődésére”, mely önkifejezésként indult és üzlet lett belőle; önmaga árucikké válásába torkollott, brand lett belőle. Kisebb léptékben sokan járnak ezen az úton: a valódi énjük helyett egy perszóna látható, akivel a valódi én egy idő után nem tud versenyezni.

A megoldás „egyszerű, de bonyolult”: segíts, hogy a gyerekeid a valóságban építsenek közösségi életet! Egy családi étkezés nem csak az étel megosztását jelenti, hanem a szeretetét is… Ugyanakkor a tanulás terepe is: olyan emberekkel kell megtanulnod boldogulni, akiket nem te választottál, akik sokszor keresztbe tesznek neked: a családtagjaiddal. Meg kell tanulni áldozatokat hozni a szent béke érdekében. Az étkezés ideje szent idő, elkülönített idő, ahol meg lehet ismerni egymást, ahol a legjobb beszélgetések folyhatnak, ahol meghallgathatjuk a gyerekeket. Ahol arról is beszélgethetünk velük, mit élnek át az interneten, milyen érzéseket kelt bennük az a világ, milyennek látják a neten megjelenő önmagukat.

Teresa Kettlekamp, a kiskorúak védelmére létrehozott pápai bizottság tagja először is a vatikáni munkájáról beszélt: a bizottság ajánlásokat fogalmaz meg a Szentatyának, és tanácsokat ad; tevékenységük egyik legfontosabb célja, hogy papok részéről szexuális abúzus soha többé ne fordulhasson elő.

Az internet a jó és a rossz kapujaként is működhet; lehet evangelizációs eszköz, de elrabolhatja a gyerekeink lelkét. A szülők felelőssége, hogy biztonságban legyenek a gyerekeik az interneten, és ehhez tájékozottságra is szükségük van. Ha nem ismerjük a veszélyeket, kockázatokat, nem tudjuk megvédeni őket. A gonosz egyik leghatásosabb fegyvere ellened, ha meggyőz, hogy nem is létezik…

Mit tehetünk? Először is: milyen alapokon állunk? Két alapvető elv a gyermekek védelmében: 1. minden élet szent, és 2. mindannyian Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk. Ha valóban hiszünk ebben, és ennek megfelelően cselekszünk, meg tudjuk szüntetni a bántalmazást, a szegénységet, a rasszizmust, a bullyingot, a gyűlöletet – biztatott Teresa Kettlekamp, akit Mary Aiken is megerősített abban, hogy azonnali cselekvésre van szükség a gyermekek védelmében, ezen a területen nem szabad hosszútávú vizsgálatok lefutására várni.

Forrás: WMOF2018

Fotó: Pexels.com

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »