„Az Ő bőkezűségéből kaptuk…” – Terménymegáldást tartottak a budapesti Bosnyák téri templomban

„Az Ő bőkezűségéből kaptuk…” – Terménymegáldást tartottak a budapesti Bosnyák téri templomban

Október 2-án, a hónap első vasárnapján a budapest-zuglói Páduai Szent Antal-templomban is tartottak hagyományos terménymegáldást, így adva hálát az idei betakarításért.

Életem során már láttam néhány terménymegáldást templomban, de ennyi zöldséget és gyümölcsöt az oltár körül még sohasem. Ráadásul meseszépen elhelyezve, mintha csak hivatásos dekoratőrök, designerek alakították volna ki. Különböző színű selyemkendők és hófehér, damasztszerű kis terítők között, kosarakba lazán beültetve díszelegtek a hagymák, tökök, paradicsomok, szőlők, barackok, padlizsánok, káposztafejek, répák és persze elszórva virágok is. Az elrendezés könnyed, nagyvonalú, de ahogy mondani szokták, „van benne rendszer”.

„Ezt mind én hoztam a piacról” – mutat a szembemiséző oltár felé Bárány Béla, a budapest-zuglói Páduai Szent Antal-templom plébánosa. „Honnan az ötlet? Mióta van itt ez szokásban? Kinek a gondolata volt, hogy ilyen sok termény legyen?” – kérdezem Béla atyát.

„2008-tól vezettem be a terménymegáldásnak ezt a formáját a plébánián, hiszen minden évben a direktórium, ami az utasításokat, direktívákat adja nekünk, hogy hogyan kell megünnepelni a vasárnapokat, hétköznapokat és ünnepeket, előírja, hogy október első vasárnapján terménybetakarítási hálaadó ünnepség legyen. Ilyenkor lehet mindig az adott évi terményekért hálát adni – egyébként nem kötelező jelleggel –, ezeket megáldani és megköszönni az Úristennek.

Arra gondoltam, hogy mindennek megfelelő formát kell adni – folytatja a plébános. – Megtehettük volna azt is, hogy odateszünk az oltár elé két kosarat, némi gyümölccsel és zöldséggel, és kész, de a templom méretei, illetve a szentély nagysága itt többet kíván. Mivel a munkatársaim is szeretik a szépet, elkezdtünk gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt kivitelezni.

A templomba a legszebbet kell vinni, a legjobb tudásunk szerint kell előkészíteni a dolgokat.

a szépség, a jóság és az igazság pedig mindig közelebb visz Istenhez. Innen jött az ötlet, hogy a hitoktatókkal, egy-két anyukával meg mi hárman, atyák [a templomban két káplán is szolgál: Fehér Zoltán és Kiss Géza Imre – a szerk.] létrehozzuk ezt az oltár előtti »zöldség-gyümölcs-tárlatot«.

Előkészítettük megáldásra a föld terméseit és gyümölcseit. Nem véletlen ez, hiszen minden szentmisében a szentség anyaga a kenyér és a bor. Ebből lesz Krisztus teste és vére. Tehát

Utal is rá a felajánlási imádság, amelyben azt mondjuk: hálát adunk Istennek, hogy az Ő bőkezűségéből kaptuk a kenyeret, felajánljuk, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét – és ezt ezen a vasárnapon, mint szerte a világban, mi is megköszönjük.

Hírdetés

Megpróbáltam behozni ezt a régi szokást, ami falun, ahol felnőttem, természetes volt. De, itt, a városban ez kicsit nehézkesebb, viszont itt van a templom tőszomszédságában egy nagy piac, ahol jó kapcsolataim vannak, hiszen már harminchárom éve tőlük vásárolok. Így könnyű a beszerzés és a szervezés, így alakult ki ez a szép koreográfia.”

Közben gyülekeznek a hívek, helyet foglalnak a padokban a cserkészfiúk és -lányok. A sekrestyében egyre nagyobb a nyüzsgés, készülődés, rendhagyó ez a nap.

„Kik voltak a segítségére a termények bevásárlásánál, a hazahozatalban és az elrendezésben?” – kérdeztem tovább Béla atyát. „Egy hitoktató, a férje, aztán egy apuka, meg mi hárman a plébánia papjai. Négyen pakoltuk be azt az egy mázsa terményt. Ez persze pénzben sem kevés, hiszen tudjuk, hogy milyen árak vannak…

Ugyanakkor mindezt nemcsak azért csináljuk, hogy jól mutasson, hanem azért is, mert a végén a terményeket szétosztjuk.

Ha evés előtt és után imádkozunk, hívjuk az Isten áldását az ételre és italra, azzal megköszönjük, hogy amit kapunk mindennap, az nemcsak úgy magától van. Isten megadta a föld termését, valaki pedig elkészítette. A megáldás szertartását a mise elején, rögtön a köszöntés után végezzük, és utána a dicsőséggel folytatódik a szentmise.”

A liturgia végén a templomban, ahol gyakorlatilag minden egy hatalmas térben van, hiszen a három hajó csak jelképes, megkezdődött a láthatóan friss zöldségek és gyümölcsök szétosztása. Kettes sorokban érkeztek a hívek az oltár asztalához, ahol a cserkészek és a ministránsok kiosztották a kiporciózott terményeket. Jól tették Béla atyáék, hogy sokat vásároltak, így jutott mindenkinek, akik sorba álltak érte.

Nem sok idő volt körülnézni ebben a rendkívüli templomban, amelyet az 1940-es években építettek a modern művészeti felfogás nevében. Az épület belső kialakítása már az 1949-es államosítás utáni időszakra esett.

A szentély falképeit Kontuly Béla festette Páduai Szent Antal életéből vett jelenetekkel, 1959 és 1961 között. A stációk is különlegesek: kőből faragott jelenetek elevenítik meg Krisztus szenvedéstörténetét.

Még írhatnánk többet is erről a nagyszerű épületről, talán egy más alkalommal visszatérünk rá. Most búcsúzunk a templomtól és ettől a különleges, felemelő kilenc órai szentmisétől. 

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »