Nyitókép: Körkép.sk
Mint ahogy arról már a korábban hírt adtunk, 2021. július 30-án az izsai Leányvár (Celemantia – Kelemancia) felkerült az UNESCO világörökségének listájára. E nagy jelentőségű rangsorolás alkalmából szeptember második felében hivatalos ünnepi momentumra került sor, amikor is az ókori katonai létesítmény izsai szakaszának központi területén felvonták az UNESCO világszervezetének kék-fehér színű lobogóját. Az ünnepségen a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal, a komáromi Duna Menti Múzeum, valamint Izsa község önkormányzata mellett több politikai és társadalmi szervezet képviselője is részt vett.
E rang elnyerése ígéretes előrelépés a Duna menti régió számára, hiszen a történelmi látványosság a gazdaság számára is fellendülést hozhat. A jelenleg felavatott Leányvárral együtt összesen nyolc világörökségi helyszín található Szlovákia terültén. E „kékzászlós” emlékhelyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, így a régió turisztikai vonzatát is növelhetik.
Szlovákiában a világörökség helyszínei közé tartozik Vlkolinec – 19. századi parasztházaival, Selmecbánya, Lőcse – Szepes vára, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai, Bártfa, a Kárpátok ősbükkösei, valamint a szlovákiai Kárpátok fatemplomai.
Ezek közé besorakozva nem kis büszkeség Izsa község számára, hogy az egykori Római Birodalom dunai határvonalával e jelentős helyszínek rangjára emelkedett. Látogatottságát elősegítheti, hogy közvetlen mellette halad el az EuroVelo 6. nemzetközi kerékpárút.
A dunai limes többszáz kilométer hosszú határszakasz volt a Duna mentén, tulajdonképpen az egész Római Birodalmat körbefogó határrendszer egy részét alkotta. A Duna a Római Birodalom idején közel 400 éven át természetes határként szolgált, így a katonai infrastruktúra mellette épült ki. A létesítmény legionárius erődökből, kisebb erődítményekből, őrtornyokból, útmeneti katonai táborokból és civil létesítményekből állt. A Duna pedig fontos katonai és áruszállítási útvonalat képezett.
Maga az erődítmény kőből épült, de a szóbanforgó területen semmilyen építőanyag nem volt található, ezért a köveket, meszet és egyéb szükségleteket a Duna túloldalán fekvő Brigetio katonai táborból szállították ide.
Az Izsa mellett létesített tábor valószínűleg Marcus Aurelius idejében épült, a markomann törzsek elleni védekezés céljából. Az erődítményt a 4. századig többször átépítették, végül mégis a barbár törzsek előrenyomulásainak az áldozata lett.
Egyébként a Leányvár elnevezés állítólag Valentinianus császárhoz köthető, aki a legendák szerint itt kívánta tartani kedveseit, de közbeszólt végzete, mert hirtelen halállal kellett távoznia a földi létből. Hogy kedvesei e gyászhírt hogyan fogadták, és siratták-e elmaradt költözésüket, arról már nem szól a fáma. Azonban a másfél ezer éves építmény falai még ma is állnak, és megtekinthetők, de rendíthetetlen nyugalommal ellenállnak az utókor mélyreható kíváncsi tekintetének.
Ha szeretnénk még egy kicsit az ősz színvarázsában gyönyörködni, érdemes a történelmi helyszín megtekintését egy kellemes biciklitúrával összekötni, akár Komárom, akár Párkány irányából.
A Duna széles folyása mellett húzódó ártéri erdők pompás szín-kavalkádja, valamint a távolban átsejlő Gerecse hegyvonulata nagyon szép panorámát nyújt. E természeti látvány és a titkokat őrző régi falak hangulata, a mozgás, a friss levegő kellemes kikapcsolódást jelenthet a hétköznapok körforgásából.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
