Az imádkozás filozófiája és rejtelmei – III. rész

Az első ája után, az imádkozó recitálja: „Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának.” Íly módon kijelenti, hogy minden dicséret és dicsőítés a Magasságos Allahot illeti, mert Ő, a megdicsőült, a teremtmények (az Univerzum) Ura. Minden tökéletesség és szépség az Ő gyámkodásának a megnyilvánulása. Amikor az imádkozó recitálja ezt az áját, és látja Allah uralmának jeleit, és az Ő gondoskodását a saját személyéről, és a világról, az égről, a Földről, az ásványokról, a növényekről, az állatokról és az emberekről, rádöbben, hogy a dicséret Őt illeti.

Szemelvény Ayatullah al-Uzma Shaykh Hussein Vahid Khorasani ’A hit ágazatai (Furu “al-Din)’ című művéből

Minden teremtményéről, a legapróbbtól a legmagasabbig való gondoskodásának nyilvánvaló jele mutatja, hogy az Ő kegyelme mind az átlagosra, mind a különlegesre kiterjed. Emiatt mondja a hívő másodszor róla: „Ő az Áldásthozó, a Legkönyörületesebb.” (A Könyörületes és az Irgalmas (a Megkönyörülő)) Miután Allah kegyét és irgalmát az imádkozó befogadja, felemlíti az igazságosságát, és azt mondja: Ő az, aki az Ítélet Napját uralja!

Az Ítélet Napján a szolgákat kárpótolni szükséges, hogy az igazságosság létrejöjjön, mert az embernek Allah iránti engedetlensége meghaladja az ő Allah iránti odaadását, a Neki szentelődését.  A Végtelennek a mérték nélkül való szentsége nem vethető össze másoknak az engedetlenségével. Ezért az örökkévaló kiválóságnak a Birtokosa örökös imádatot (szentséget) kell, hogy birtokoljon.

Az iránt az Egy iránt, Akinek az emberiség számára az igazságossága, és kegye tengernyi, és határtalan – az engedetlenség megfelelően büntetendő.

A bűn, amit ember elkövet az Ura ellen nem szimpla ügy, mint egyesek gondolják, mert az az erőfeszítés, amiben az ember kifárad a világ következménye, hiszen az élete a világhoz köti. Ezért az a bűn, amit egy ember elkövet, tisztességtelenséget, becstelenséget foglal magába az ellen, amire az egész univerzum törekszik.

Ezért kell lennie feljegyzésnek, ami elengedhetetlen a számadási kötelezettséghez és az igazságos viszonzáshoz azon a Nagy napon, amit Allah így ír le: „Ti emberek! Féljétek az Uratokat (a büntetését)! A [Végső] Óra földindulása szörnyű dolog lesz. Azon a napon, amikor meglátjátok azt, minden szoptatós [anya] (zavarában) megfeledkezik arról, akit szoptatott és minden viselős asszony megszüli terhét. És az embereket részegeknek lehetne tartani, holott nem azok. Ám Allah büntetése rettenetes!” 

Mindazonáltal az Ő igazságossága az abszolút kegyelem, mert a Könyörületestől az engedetlenség miatti büntetés nem fogható ahhoz, amit a szolga, a Hatalmas Trón Ura elleni kihívó viselkedésének következtében az önkényen túl megérdemel. Dicsőség Őneki, aki Nagylelkű és Tisztelendő a Fegyelmében és Hajthatatlanságában.

Valóban, amikor egy gnosztikus (misztikus) hódoló ezt olvassa: „Az Ítélet Napjának Ura”, akkor az ő egész valója beleremeg. Ez az oka annak, hogy valahányszor, amikor a Gnosztikusok Imámja, a Hódolók (Imádók) Szépsége, Ali ibn al-Hussein (AS) elért idáig a recitálásban, mindig megismételte ezt az áját, és úgy zokogott, hogy majdnem belehalt.

Bizonyára, a két ája: A Könyörületes (Áldástadó), a Legirgalmasabb (Megkönyörülő, Legkegyesebb) és az Ítélet Napjának Birtokosa szárnyakat ajándékoz az imádkozónak, a félelemnek és a reménynek a szárnyát. Ezzel a kettővel fedezi fel az imádkozó Allah irgalmát és Tiszteletét. Az elsővel érzékeli a viszonzást (jutalmazást) és a büntetést, míg a másodikkal az ember a megbocsátást és a jutalmat óhajtja.

Orientalista.hu – H.Gy.


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »