Az imádkozás filozófiája és rejtelmei – II. rész

Az imádkozó a Magasságos Allah nevével kezdi a beszédét. Az imádkozás az ember szava Allahhoz, míg a Korán Allah szava az emberhez. Mindazonáltal az ember a Magasságos Allahhoz intézett szavát, magával Allah nevével kezdi, mert az ember Allahot nem dicsérheti másképp, mint azzal a dicsérettel, amit Allah tanított neki. Az Magasságos Allah nevének szentségével válik az ember méltóvá ahhoz, hogy Allah meghallgassa őt. Ezért mondja az ember: Allah meghallgatja azt, aki dicséri Őt.

Szemelvény Ayatullah al-Uzma Shaykh Hussein Vahid Khorasani ’A hit ágazatai (Furu “al-Din)’ című művéből

A hagyománnyal összhangban: Egyetlen ima sem fogadható el a Könyv Megnyitó szúrája nélkül; az imádságból elhagyhatatlan a Kegyes Korán Megnyitó szúrájának a recitálása. Ahogyan a Korán, amely a Teremtőnek a teremtéssel létrehozott szava, a Megnyitó szúrával kezdődik, az ima is, amely ugyancsak a Teremtőnek a teremtéssel létrehozott szava, a Megnyitó szúrával kezdődik.

Az imádkozónak elő kell adnia a Megnyitó szúrát, majd recitálási (elszavalási) [qir’at] szándékkal a Kegyes Koránnak még egy másik szúráját. Azonban az imádkozás csak az értelmezés, a finomságok, és az elegancia ismeretén keresztül válik valóra, amelyek az imádkozó mozdulataiban, és szavaiban rejlenek. A következőkben rámutatunk a Megnyitó szúra néhány jellemzőjére:

Ez az áldott szúra magában foglalja az iszlám összegzését. Leírja az Eredetnek és a Visszatérésnek a bizonyosságát. Tartalmazza Allah neveit és ismertetőjegyeit. Ez a szúra az ember szövetségre lépése Allahhal, és Allah szövetsége az emberrel. Egyes beszámolók szerint bele van vésve Allahnak „a Legnagyobb” neve.

A Megnyitó szúrából kitűnik, hogy a Magasságos Allah, megosztotta azt Önmaga és az Ő szolgája között.  Így a szúra első fele „aki az Ítélet Napját uralja” ájával bezárólag a Magasságos Allahé. A szúra másik fele, amely a „vezess minket az egyenes úton” ájával kezdődik, egészen a szúra végéig az embernek szól. Az ája, „Néked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért”, közös a Magasságos Allah, és az Ő szolgája számára. A szolgálat Allahért van, és a segítség pedig az emberért.

Ez a szúra a Magasságos Allah nevével kezdődik, amellyel Mohamed (Isten dicsérete és béke legyen vele) küldetése kezdetét vette. A Magasságos Allah, így szólt a Küldötthöz (s.a.w.): „Hirdess Urad nevében, aki teremtett,… Allah nevei, amelyek meghatározzák a tulajdonságait, a lényegét, magába foglalják, azaz közöttük van az Ő összes szép neve. És Allahéi a legjobb (legszebb) nevek, ezért csak ezekkel szólíts meg Őt. (Allahot illetik meg a legszebb nevek. Fohászkodjatok hozzá ezekkel és hagyjátok azokat, akik istenkáromlást követnek el az ő neveivel! Megkapják [majdan] a fizetségüket azért, amit tettek.)

Egy beszámoló szerint Alitól (AS) ered az a megállapítás, hogy az Allah szó jelentése: „Az, aki imádandó, aki el van fogadva Istenként, akit szolgálni kell.” 

Az Ő megismerésének korlátja van az emberek számára, az embernek tisztában kell lenni azzal, hogy nem képes teljesen megérteni Őt. A Magasságos Allah, önmagát Könyörületesnek (Jótékonynak, Nagylelkűnek) és Irgalmasnak (Kegyelmesnek, Legkönyörületesebbnek, Megkönyörülőnek) tulajdonítja. Ennek a leírásnak a szűkre szabottsága nem teszi lehetővé, hogy elmagyarázzuk a kétféle irgalom közötti különbséget. Jelentősége van annak, hogy a Magasságos Allah az emberhez intézett beszédét, valamint az ember az Őhozzá intézett beszédét, az „Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében” mondattal kezdi el.

Tehát ezt a mennyei mondatot tette a muszlimok beszédének és cselekedeteinek első helyére. Allah kötelezővé tette ennek a mondatnak az elismétlését a napi öt imában. Ezzel Allah azt tanítja az embereknek, hogy a rendszer az univerzum a kegyelemre alapíttatott, és az alkotmányozó és jogalkotó könyve a kegyelemmel kezdődik.

Még az iszlám jognak a büntetései is kegyelem azok számára, akik fontolóra veszik, és teljes mértékben megértik azokat. Egy világos példáját lehet adni a jóra való parancs és a gonosz tiltása kötelezettség szakaszairól. Ha egy társadalomban néhány ember kerüli a tisztességet, illetve a romlás felé fordul, akkor velük először kedvesen és mértékletesen kell bánni.

Amint láthattuk Allah Prófétájának, Mózesnek (AS) a történetéből, amikor Allah elküldi őt és testvérét kilenc egyértelmű jellel egy zsarnokhoz, a fáraóhoz, Ő (Allah) azt mondja: Majd intézzetek hozzá szelíd szavakat, netalántán megszívleli, vagy megretten. („Szóljatok hozzá szelíd szóval! Talán hallgat az intő szóra, vagy félelem fogja el!”)

Nem fennhatóság, és hatalom a Küldöttek elküldésének célja; hanem inkább útmutatás, és Allahra való emlékeztetés, valamint az istenfélelem felkeltése.

Mindaddig, amíg egy sérült testrészt gyógyszerrel lehet kezelni, nem megengedhető, hogy műtétet hajtsanak végre rajta. Sőt, ez kötelező a megóvásához. Azonban, ha nem lehet kezelni, még műtéttel sem, akkor azt el kell eltávolítani a test többi részének javulása érdekében.

Hasonlóan, ha egy romlott ember gyógyíthatatlan, akkor irgalom számára a jogszerű büntetés, ami csökkenti az esélyét annak, hogy bűncselekményekbe keveredjen, amelyek megrontanák az ő világát és az ő túlvilági létét. Ez egyben a társadalom számára is kegyelem, mert bezárja azt az ajtót, amelyen keresztül a romlás átterjedne a többi emberre.

Orientalista.hu – H.Gy.


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »