Sokan vannak, akik nem hiszik, hogy Istenhez szóló imáik hatékonyak, és célba érnek. Miért e kétkedés? Akik nem hisznek a felsőbbrendű létezésében, ott világos a válasz. Aki nem hisz Isten létezésében, annak számára az ima értelmetlen kifejezés… Vannak, akik talán sejtik, hogy kell lennie Teremtőnek, hiszen a teremtett világ erről tanúskodik, de valahogy nem tudják elképzelni, felfogni, hogy Isten meghallgatná imáinkat. Pedig manapság, amikor az ember maga is képes olyan csodákra, mint mobiltelefonon vagy számítógépen keresztül értekezni valakivel, aki a világ másik felén lakik, miért gondoljuk, hogy Isten erre képtelen lenne?
Miért gondoljuk, hogy Isten bármire is képtelen? Az ilyen gondolkodásra mondta Jézus Urunk többször azt, hogy „ti kicsinyhitűek”. Kicsinyhitű az ember, amikor földhözragadtan nem tudja elengedni az emberi kötöttségek korlátait, s Istent is e korlátok közé akarja zárni, és az emberi megkötöttségeket akarja Istenre is ráerőszakolni.
Ő nem ember, egészen más lényegű, egészen más kvalitás, más hatalom, más minőség! Lényének roppant hatalma számunkra felfoghatatlan: ő a mindenható Isten! Hogy lenne számára bármi is lehetetlen?
Teremtőnk tág mozgásteret ad nekünk, és megadja számunkra a választás lehetőségét életünkben. Ha az ő mércéje szerint döntünk, akkor jó döntéseket hozunk, de ha nem az isteni törvények szerint döntünk, rossz döntéseket hozunk. Csak az Ószövetségben hány és hány alkalommal kérte Isten az izraelitákat, hogy bölcsen, az isteni elvek alapján éljen a nemzet. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy emlékeztesse őket az isteni alapelvekre, és mégis, hányszor szembeszegültek az isteni rendnek! Jézus ezt sajnálattal fel is panaszolta az izraelitáknak, ebbéli sóhajában:„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúkanyó a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok.” (Lukács 13:34)
Isten tanácsol, javasol az embernek, de az ember dönthet, hogy miként él. Tehát van lehetőségünk arra, hogy észhez térjünk, és helytelen életutunkat az isteni elvárásokhoz igazíthassuk! És ha Istent kérjük ebbéli igyekezetünkben, akkor bizony meghallgat, és hathatós segítséget nyújt! Így írja a Biblia: „Bármit kértek az én nevemben, az Atya megadja nektek.” (János 16:23) „Az én nevemben”, tehát Jézus akaratával összhangban…
Viszont ha valaki szeretné, hogy az isteni erő, az isteni akarat és segítség nyilvánuljon meg életében, ezt kérnie kell! Ha nem kéri, Isten nem avatkozik be!
Az imádság szolgál arra, hogy felhatalmazzuk Istent, hogy e sátáni világban az ő akarata érvényesüljön! Így adjuk meg Isten számára a felhatalmazást, hogy avatkozzon be életünkbe, e világ folyásába! Miért?
Mert Éva és Ádám a sátán uralmát fogadta el Isten uralma helyett, így most e föld sátáni befolyás alatt van. De ha azt akarjuk, hogy e sátán uralta világban mégis Istenünk, Teremtőnk akarata uralkodjon életünkben, akkor erre kérnünk kell Istent!
Ha mi személy szerint nem a sátán akarata szerint akarunk élni, ha mi Istennel akarunk tartani, ha mi az isteni értékrend szerint akarjuk az életünket élni, akkor kérnünk kell Istent arra, hogy legyen jelen életünkben, és erre imáinkban adunk felhatalmazást! Ezért tanította Jézus urunk is a tanítványait arra, hogy így imádkozzanak: „…legyen meg a te akaratod mint a mennyben, úgy a földön is…”
A magyar kifejezés, hogy „imádkozni” egyébként nagyon pontos, mert éppen erről szól e tevékenység: Isten iránti imádatunknak kell hangot adni benne, ki kell fejtenünk imáinkban, hogy mi az ő vezetését kérjük, hogy mi őt szeretjük, nem e sátáni világot, mi csak benne hiszünk, mi vele akarunk tartani, s az ő igaz rendelkezései szerint akarunk élni, mert tudjuk, értjük, hogy csak a Teremtő Atyánk igaz, jóságos, s ő vezet minket a számunkra megfelelő úton.
És természetesen imánkban kérhetjük a saját kívánságainkat is, felterjeszthetjük a saját személyes kéréseinket is Istenhez, de az ima fő célja nem ez, mert Isten nem kívánságkosár, aki előtt minden alkalommal csak felsoroljuk, hogy mit akarunk. Isten nem a vasárnapi Önök kérték. Ő úgy is tudja, hogy mire van szükségünk. De persze kérhetjük azt, amit nagyon szeretnénk, de ne önző kívánságaink legyenek imáink középpontjában. Az ő értékelése, szeretetünk és önátadásunk kifejezése érvényesüljön imáinkban, és azt kérjük, amit Jézus is tanácsolt: kérjük, hogy az ő akarata váljon valóra az életünkben. Ez a legbölcsebb kérés.
Sokan vannak, akik dühösek Istenre, mert nem válaszol imáikra. Isten mindenkinek tudja a gondolatát, a kívánságát, és hallja az imát, ha csendben lett kimondva, akkor is, ha csak gondolatban fogant meg, akkor is. Ha pedig Isten nem teljesítette a kérésünket, az nem azt jelenti, hogy nem hallgatta meg az imánkat, hanem azt, hogy nemet mondott rá! A nemleges válasz is válasz! Méghozzá komoly válasz. Isten tudja, hogy mi lesz jó nekünk, és ha olyat kérünk, ami nem válna javunkra, azt nem adja meg nekünk.
És természetesen ne feledjük, hogy nem Isten van arra, hogy szolgáljon minket, hanem mi vagyunk arra, hogy életünkkel szolgáljuk és dicsőítsük őt!
Isten akaratával kell összhangba hoznunk az életünket, ezen kell iparkodnunk, hogy életünk minden területét az isteni mércéhez igazítsuk, és akkor Isten vezet minket, látva igyekezetünket, és válaszol imáinkra, mert törődik velünk.
Kérem tekintse meg YouTube csatornámat, melyen hitbéli témákat feldolgozó kisfilmjeimben arra keresem a választ a Biblia alapján, hogyan éljük az életünket Istenünk akarata szerint.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
