A hónapok óta pusztító háborúban a szerzetesek változatlanul a kimerült, számos nehézséggel szembesülő emberek mellett állnak. A Kisebb Testvérek Rendje a kezdetektől befogadást, meghallgatást és támogatást nyújt a konfliktuszónában élőknek, illetve a szomszédos országokba menekülteknek.
Danyil Botvina OFM, az ukrajnai Szent Mihály Főangyal Rendtartomány provinciálisa beszámolt arról, hogy a háború első napjaitól kezdve a súlyos bizonytalanságban – miközben emberek tömegei menekültek keletről nyugat felé – arra törekedtek, hogy a helyi lakosság szolgálatára álljanak. Segélycsomagokat, egészségügyi felszerelést, higiéniai és elsősegélycsomagokat osztottak a lakosságnak és a katonaságnak.
Danyil testvér ismerősei közül sokan életüket vesztették a háborúban, másoknak az otthonuk lett oda. „Emlékszem egy édesanyára és a hétéves kislányára, akik Zaporizzsjából jöttek. Ők mesélték, hogy mihelyt elfoglalnak egy települést az oroszok, összeírják az üresen maradt házakat, lefoglalják őket, és odaadják orosz családoknak.
– fejezte ki Danyil Botvina, hozzátéve, hogy végtelenül hálás az egész rendnek, minden jótevőjüknek és minden embernek, akik mellettük állnak. „Szeretnék köszönetet mondani az egész rendnek és minden egyes jótevőnknek minden egyes nagylelkű cselekedetükért. Jó érezni, hogy mellettünk áll a miniszter generális és a rend valamennyi testvére.”
Ukrajnában hatvan ferences él, tizenhét rendházban. A konfliktus másnapjától kezdve a világ minden tájáról számtalan jótevőtől, szerzetesektől, rendházaktól érkeztek nagylelkű adományok Massimo Fusarelli miniszter generális felhívására, aminek köszönhetően reagálni tudnak a lakosság, a családok és a gyerekek szükségeire.
*
Konotopban, az orosz határon, egy túlnyomórészt ortodox területen van egy rendház két szerzetessel, akik az orosz invázió kezdetén több családnak adtak menedéket a rendház alagsorában, s amellett ellátták azokat, akik ottragadtak a településen, és nem tudtak gondoskodni magukról.
Mindennap enni adunk kétszáz embernek, akik idejönnek misére, még ha nem is katolikusok, csak hogy érezzék, egy élő közösség részei. Van köztük egy fiatalember, három gyermek édesapja, akit nem messze Konotoptól, amikor egyszer autóval hazafelé tartott, eltaláltak az oroszok, öt lövedék érte. Utolsó erejével, imádkozva eljutott egy tábori kórházig, ahol csodával határos módon megmentették.”
Erről már Romualdo testvér számol be, az egyik konotopi szerzetes, visszaemlékezve:
Mára a nyolcvanezres lakosú Konotopban a polgármester kieszközölt valamiféle tűzszüneti megállapodást.
*
Kijevben, a fővárosban a közelmúltban látszólagos nyugalom honolt, amit időről időre megszakított a szirénák hangja, amikor futni kellett az óvóhelyre. Az ország keleti és déli részén azonban intenzíven zajlik a háború, és sok ukrán állampolgár hazatér harcolni. A Frontex adatai szerint 2,3 millióan tértek vissza hazájukba a háború kezdete óta.
„Zsitomirban, Kijevtől nyugatra hét testvér szolgál. Naponta mintegy ötven családot támogatnak, a konfliktus kezdete óta mintegy hatszáz családnak nyújtottak segítséget. Egyre többen állnak be harcolni a civilek közül is. A házaink mindenki előtt nyitva állnak.
Férj és feleség minden héten csak pár másodpercet tud egymással beszélni: »esik«, vagy »nem esik« – vagyis: bombáznak, vagy nem bombáznak – ennyit közölnek.” Ezt már az ukrán Cristian testvér mondja, aki éppen édesapja temetésére utazott haza, amikor kitört a háború. Nem tudott és nem is akart visszatérni Rómába. Zsitomirban szolgál, dokumentálja a háború pusztításait, és segíti a rászorulókat. „Az óvodák most nyitnak újra, de csak azok, amelyeknek van óvóhelyként szolgáló pincéjük. Sok helyen a szülők és a pedagógusok ássák meg a szükséges óvóhelyeket, hogy a gyermekeik tudjanak óvodába járni.”
Az ENSZ menekültügyi szervezete adatai szerint mintegy 7 és fél millióan hagyták el Ukrajnát, a szomszédos országokban keresve védelmet. További 8 millióan belső menekültek, vagyis az ország biztonságosabb területeire költöztek. Mintegy 15,7 millió ember szorul azonnali védelemre és humanitárius segítségre. A ferences rendházak Olaszországban, illetve Lengyelországban és más Ukrajnával szomszédos országokban aktívan segítik a háború elől menekülőket. Olaszországban több mint 130 ezer menekültről gondoskodnak, a ferencesek naponta mintegy 200 családnak, főleg nőknek és gyerekeknek nyújtanak segítséget.
Massimo Fusarelli miniszter generális a háború kitörésekor nem késlekedett kifejezni, hogy az ukrán nép mellett áll, szolidáris velük és a régió szerzeteseivel. Személyesen is felkeresett ukrán rendházakat, és tagja volt annak a vallási vezetőkből álló nemzetközi delegációnak, amely vallásközi zarándoklaton vett részt, hogy szolidaritásukat fejezzék ki az ukrán nép felé.
A kárpátaljai ferences misszió munkáját ITT tudják támogatni.
Forrás: OFM.org
Fotó: OFM.org; OFMJPIC.org
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
