Az igehírdetés akadályai: Ördögúrfi és barátnője – Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus, 4. nap

Az igehírdetés akadályai: Ördögúrfi és barátnője – Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus, 4. nap

”„A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való előkészületként Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus kezdődött Budapesten november 10-én, a Béke téri Szent László-templomban. A negyedik napon, november 13-án szerdán a magyar szentek és boldogok emléknapján Erdődi Ferenc, a Mária Keresztények Segítsége-templom kormányzója mutatott be koncelebrált szentmisét a Szent Mihály-templomban.

A templomot ezúttal is megtöltötték a hívek. A megjelenteket Kuzmányi István diakónus, a templom plébániaközössége képviselő-testületének elnöke köszöntötte, kiemelve: az elmúlt napokban megtapasztalhattuk a csodát, megállt az idő, átéltük, milyen Jézus kebelén pihenni, a szentmisén otthon lenni, kérjük az Urat, hogy maradjon ez így.

Az evangélium Máté evangéliumának a hegyi beszéde volt (Mt 5,1-12a), annak nyolc boldogságra vonatkozó versszaka. Homíliáját Erdődi Ferenc az Ige liturgiájának témakörére építette. Idézte Szent Jeromost, aki Izajás-könyvéhez intézett kommentárjában leszögezte: „Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust.” Éppen ezért az Ige liturgiájának legfontosabb része a Biblia olvasása és az abból fakadó tanítás. A diakónus is arra van felszentelve, hogy ő már tanít, nemcsak áldást adhat a kezével, és az Oltáriszentséggel, a tanítása már valóban Krisztus tanítása. Ferenc atya ezért nem hallott még igazából gyenge szentbeszédet, mert mindegyikben van egy mondat, ami szíven találja az embert. A gyóntatószék is igehirdetés, a pap szavai között mindig a Szentlelket halljuk. Csodálatos dolog, hogy ott és akkor Krisztus van közöttünk – mondta a szónok. Emlékeztetett rá, hogy Szent II. János Pál 1991-ben, első magyarországi apostoli látogatásakor azt mondta, van egy nyolcadik „szentség” is, hiszen Jézus azt mondta, ha ketten vagy hárman összejöttök a nevemben, ott vagyok közöttetek.

A plébániai kormányzó nagyon fontosnak nevezte, hogy amikor zajlik a liturgia, visszacsöppenünk a kafarnaumi zsinagógába, ugyanígy, minden szentmise az utolsó vacsora terme. Érezzük át ennek a szépségét. János evangéliumának kezdete, a Prológus pedig azt mondja ki, hogy aki befogadja az Igét, az Istentől születik. Nikodemus ezt olyan nehezen értette meg.

Erdődi Ferenc kitért a szentté válás lehetőségére is, azt állítva, hogy az nem lehetetlen. A keresztény ember nem a bűn fölötti döbbenete miatt szomorkodik, hanem kiharcolja az üdvösséget, az engedelmességgel. Az Egyház ősi hagyománya, hogy szentté tegyen bennünket. Az igehirdetés odasegíti az embert a forráshoz, akiben gyönyörködik. Ferenc atya emlékeztetett Monostori Lászlónak, a Szent Margit-templom plébániai kormányzójának hétfő este elmondott homíliájára, amelyben a szentmisére való lelki felkészülés fontosságáról beszélt. Van azonban két hatalmas akadálya annak, hogy az igehirdetés eljusson az emberek szívébe, tette hozzá. Ördögúrfi és barátnője… a sátán.

Hírdetés

Erdődi Ferenc egy szarvval ellátott krumplin és egy felmosópartvison keresztül mutatta be, hogy mennyi minden vonhatja el – rajtuk keresztül, a figyelmünket Jézustól. Többet foglalkozunk a bevásárlással, az ételek elkészítésével, a munkával, a takarítással, a szórakozással, mindennel, mint a Szentírással. „Levágjuk házunk tetejéről az eget, és csak a tevékenység, tevékenység, tevékenység…” Pedig arra kellene törekednünk, hogy az evangélium életté váljon bennünk. Ha hazamegyünk a miséről, mintha mi se történt volna, ez a mottó. Hozzátette: van nekem egy igazságtalan kérdésem, amolyan szamuráj kard. Így hangzik: az elmúlt időszakban mi volt a legfontosabb az életedben? Mit válaszolunk erre? Ha nem azt, hogy a Názáreti Jézus, akkor a lelkiéletünkkel valami baj van – mondta a szónok.

Megemlítette a terézvárosi templom sekrestyését, Uzmány Ferencet, aki „genetikai életszentségben” van, ő a jelző fény az Isten felé vezető úton, és amikor föltette neki ugyanezt a kérdést, azt válaszolta: a szentáldozás. Ferenc atya felidézte azt is, hogy egyszer látogatóban járt egy plébánián, ahol ifjú pap volt, maga köré gyűjtötte a fiatalokat. Ott ült közöttük, és egyszer csak bejöttek az apácák, tizenketten voltak. Minden korábbinál összehasonlíthatatlanul mélyebb csönd lett, tisztán hallatszott a cipőjük koppogása. Az ilyen csöndben halljuk meg valóban az Igét. Azt, hogy Isten mit szeretne tőlünk. Szent Pio atya breviáriumában olvashatjuk: Ha nyugodtak vagyunk, nemcsak magunkat fogjuk meglátni, hanem magát Istent is.

Az ilyen csöndes, nyugodt pillanatokban gondolkozhatunk el azon igazán, hogy kitől kaptuk az életet? A lélegzésünket, a szívverésünket. Mit tettünk mi azért, hogy éljünk, létezzünk? Az evangéliumban valóban Krisztus szólal meg, és mi eltűnődhetünk azon, kinek köszönhetjük, hogy vagyunk. Az igehirdetésben Isten határtalan irgalmát kell hirdetnünk, aki a legdrágábbat, saját egyszülött fiát áldozta fel értünk, szeretetből, hogy nekünk életünk legyen. Isten az evangéliumban imádkozik hozzánk Krisztusban, hogy ismerjük fel az ő irántunk való szeretetét – mondta Erdődi Ferenc. A baj az, hogy az emberek nem igazán foglalkoznak a lelkükkel, nem ismerik fel, hogy az valójában gyémánt, hiszen Istentől, a Teremtőtől kaptuk. Ezért fontos, hogy megérezzük Istent. Isten irántunk való szeretete gyengéd, mint az édesanyáé, tipegő gyermeke iránt.

A szentmisét követően a templomban Lipthay Endre, a plébánia képviselő-testületének a tagja beszélgetett Monostori László esperessel a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról (NEK) és az evangelizációról, a misszióról (tudósításunkat később közreadjuk), majd pedig a Vigyázó Miklós közösségi teremben vártak mindenkit teázásra, baráti beszélgetésre. A gyerekek örömére a matricagyűjtés ez alkalommal sem maradt el.

Fotó: Ambrus Marcsi/NEK

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »