A neves filmrendező, Christopher Nolan a napokban ismét a mozikba vonzza nézőit, most az Oppenheimer című filmdrámájával, a 2017-ben forgatott Dunkirk után újabb, háborús eseményeken alapuló alkotásával. Ezúttal azonban nem a második világháború frontvonalára visz bennünket, hanem az első nukleáris fegyver megalkotásának bonyolult folyamatával foglalkozik és bemutatja, hogyan lépett át a világ 1945. július 16-án, helyi idő szerint 5 óra 29 perckor a nukleáris korszakba. Az új-mexikói sivatag mélyén a tudósok végignézték a „Szerkentyű” becenevű, húsz kilotonnás implóziós plutóniumbomba felrobbantását. Az atomfegyver kifejlesztői tizenhat kilométer távolságból, bunkerekből, védőszemüveggel figyelték az eseményeket. A szerkezetet egy harminc méter magas toronyba emelték, hogy utánozzák a bombázóból való kioldást. A robbanás után a sivatagi homok egy több száz méter sugarú kráterben azonnal zöld üveggé változott. A hegyeket a vakító fény fehérre festette, a hőség olyan volt, mintha kemencében égtek volna. A robbanás intenzitása még a tudósokat is megdöbbentette. Az atombomba „atyjának”, Robert Oppenheimer elméleti fizikusnak a Bhagavad-gítából származó gondolat jutott ekkor az eszébe: „Én vagyok a halál, világok pusztítója.”
A nukleáris forradalommal új szakasz kezdődött a világtörténelemben, amely kezünkbe adta a bolygónkon virágzó élet elpusztításának lehetőségét. A mesterséges intelligencia (MI) utóbbi időben bekövetkezett „robbanása” hasonló hatással járhat. Már most átalakítja az életet, és sokak szerint egy évtizeden belül megérkezhet az emberi gondolkodásra képes általános mesterséges intelligencia is.
A múlt hónapban a technológiai vezetők, köztük Elon Musk, nyílt levelet írtak alá. Ebben a mesterséges intelligencia kutatásának hat hónapos szüneteltetésére szólítottak fel, arra figyelmeztetve: a technológia kicsúszik a kezünkből, és társadalmi szabályozásra van szükségünk.
A Google vezérigazgatója, Sundar Pichai elismerte, hogy az MI ellenőrizhetetlen fejlődése nem hagyja aludni éjszaka, annak ellenére, hogy vállalata élen jár a technológia alkalmazásában. Úgy fogalmazott: „Mindig is akképpen gondoltam az MI-re, mint a legmélyebb technológiai változásra, amelyen az emberiség dolgozik. Nagyon káros lehet, ha rosszul alkalmazzák, még nem ismerjük az összes választ.” Pichai figyelmeztetése annak ellenére hangzott el, hogy a Google a mesterséges intelligenciát még intenzívebben igyekszik integrálni a keresőmotorjába. A vállalat új funkciókat fejleszt Mágus kódnév alatt, amelyek a törekvésük szerint „előre látják” majd a keresések folyamán az emberek igényeit. A cég legújabb MI-elvei között, az elsőben azt olvassuk: „Legyen társadalmilag hasznos.” Ez dicséretes célnak hangzik. De ha jobban megnézzük: vajon eléggé egyértelmű-e? Mit jelent az, hogy hasznos? Mi van, ha az én definícióm eltér a másokétól? Kinek lesz előnyös: a többségnek vagy a kisebbségnek? Ki dönt?
Ezek a nyilatkozatok gyakran inkább a közvélemény megnyerésén és a profit növelésén alapulnak, mintsem az igazságosság és az emberi méltóság transzcendens elvein. Közös erkölcsi konszenzus hiányában a technológiai vállalatok és a polgári hatóságok nehezen tudnak olyan elveket kialakítani, amelyeket mindenki elfogad. A ChatGPT-hez hasonló mesterséges intelligencia növekvő népszerűsége arra készteti a keresztyéneket, hogy a technológia etikai természetén túl olyan alapkérdéseket is megvizsgáljanak, mint például, hogy mit jelent embernek lenni.
Az igazság egy olyan hatalomtól származik, amely bölcsebb, mint amilyenek mi lehetnénk – vagy bármelyik érdekcsoport valaha is lehetne –, és ezt semmilyen technológiai újítás nem változtathatja meg. Minden ember Isten képmására teremtetett, veleszületett méltósággal és értékkel rendelkezik. Valójában olyan értékes, hogy maga Isten is emberré lett, hogy megmentsen minket.
Miközben a jövőről és az eljövendő technológiai újításokról álmodozunk, bölcsen tesszük, ha a Szentírás szemszögéből gondolkodunk róluk. Az MI-t a kódolók és a betáplált adatok egyaránt alakítják, vagyis bűnös természetünket plántáljuk a gépbe. Az alapképlet tehát mit sem változott.
A mesterséges intelligencia világának kétségbeesetten szüksége van az evangélium életet megváltoztató üzenetére. Már most ideje azon gondolkodnunk, vajon hogyan juttatjuk el az örömüzenetet hozzá.
A szerző a Reformátusok Lapja főszerkesztője
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!