Nem engedhették el búcsú nélkül – a játékvezetők rótták le tiszteletüket a május 20-án elhunyt Puhl Sándor előtt. Június 14-én Horváth Zoltán, a főtemplom megbízott plébánosa mondott fohászt az elhunytért, emlékét a barát és munkatárs, Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke idézte fel.
Fekete öltönyös férfiak gyülekeztek június 14-én Budapesten, a Szent István-bazilika előtti téren. Kezükben fehér rózsa, rajta hol fekete, hol nemzeti színű szalag. Búcsúzni jöttek a magyar labdarúgás egyik nagyjától, a négy ízben világ legjobb játékvezetőjének választott Puhl Sándortól, akit szűk családi és baráti körben az elmúlt héten helyzetek örök nyugalomra az aranycsapat tagjai mellé a bazilika altemplomában.
Horváth Zoltán imádkozott az elhunyt lelki üdvéért: „Ha már nem lehet itt köztünk a földön, legyen boldog a mennyben. Kérjük Istent, készítsen lakhelyet számára, halhatatlan lelkét vegye fel a mennybe. Tartsunk rövid csendet, idézzük fel emlékeinket, adjunk hálát mindazért a jóért, amit Sándortól kaphattunk, és kérjük számára az üdvösséget.”
A játékvezetők nevében Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke, a Játékvezetői Bizottság elnöke emlékezett a pályatársra és barátra. Felidézte Puhl Sándor kivételes pályáját, mely nagyon korán kezdődött.
A labdarúgónak készülő 15 éves Sándor álmait egy sérülés hiúsította meg. A fiú anyai tanácsra váltott, elvégezte a játékvezetői tanfolyamot. Gyors emelkedés kezdődött. 1988-ban már FIFA-kerettag volt, 1991-ben Portugáliában az U20-as ifjúsági világbajnokságon vezetett meccset. 1994-ben jutott a csúcsra, az USA-ban rendezett VB-n ő vezethette a döntőt. „Ma is forróság fog el, ha arra gondolok, egy magyar kivívta ezt a jogot” – idézte fel Berzi Sándor. – Nevéhez fűződik számos nagy meccs, bravúros ítéletek sora. A lehetetlen is megadatott neki – fogalmazott a sportdiplomata. „Személyében nemcsak a magyar labdarúgás nemzetközileg elismert alakját veszítettük el, hanem a hűséges barátot is. Emlékét örökké megőrizzük.”
Ez tette példaképpé Hanacsek Attila számára, aki 1992-ben került az országos játékvezetői keretbe. „Sándor végtelenül szerette a labdarúgást, a vérében volt a tudás és az érzék. Megtisztelő volt, hogy tőle tanulhattam. Sokszor éreztem azt, hogy őt a tenyerén hordja a Jóisten, mert kritikus pillanatokban tudott helytállni, átlátni a másodperc töredéke alatt a pályán a helyzetet. De az emberi minőség is kiemeli Puhl Sándor alakját. Minden hibánál a megértés és segítőkészség vezette, a legvégsőkig elment a játék és a játékvezető védelmében. Hálásak vagyunk, hogy a nemzet szentélyében, a magyar Egyház szívében, a bazilikában így együtt kifejezhetjük tiszteletünket emléke előtt.”
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
